Te vagy az oka! {Tom Holland g Harrison Osterfield ff}

💫9💫

Nara szemszöge:

Tom melletem sétàlt csendben a földet bámulva. Göndör fürtjei rakoncátlanul helyezkedtek feje tetejèn,szemei barnàn csillogtak ès nèha megjelentek a kis csíkok szeme sarkába amit nevetése okozott.
Erős karjai minden mozdulatànàl megfeszültek és sajnos nem tudtam levenni róla a szemem.
Mièrt van ez? Miért nem tudjuk mi irányítani az èrzèseinket? Miért leszünk rabja valakinek egy szempillantás alatt?....miért abba akivel tudod hogy nem szabad...?
Miért érzem a furcsa èrzést a testembe akárhányszor belenézek csodás szemeibe? Mièrt mosolygok ha meghallom a nevetésèt? Mièrt szeretem őt? Mi az oka?...nem akarom szeretni ő a legjobb barátom,de minden vègtagom azért küzd hogy bevalljam magamnak szeretem de nem tehetem meg,pedig vàgyom rá azthiszem.

Tom szemszöge:

A gondolatimba elmerülve rugdostam a port magam előtt.
Hamarosan felvesszük a csók jelenetett Narával ès fèlek hogy elkezdünk többet èrezni egymàs iránt..pedig én Narára csak egy jó barátkènt tekintek,vagyis nèha talàn mást is èrzek de mindig elhessegetem a gondolatot...nem érezhetek többet bármennyire is akarok néha...ezért kezdtem el komolyabban venni a dolgokat Zendayával,mèg senki sem tudja de szeretnék màr egy barátnőt és Z úgy látszik szerelmes belém...bevallom nekem is tetszik ő így gondoltam mièrt ne? Narával nem lehetne kapcsolatom ő ugyse szertet engem úgy...Ma elmondok mindent Znek.Túl kell tennem magam Narán...fáj de muszály leszek.

Nara szemszöge:

Megálltunk pihenni egy kicsit màr nagyon fàradtunk..
Leültem egy fatövébe egyedül hogy rendbe tegyem a gondolatim Tommal kapcsolatba.

-Szia!-köszönt hirtelen valaki a hátam mögött.-Persze hogy ő.
-Szia!-mosolyogtam felnézve rá..egyből elvesztem barna tekintetébe.
-Szeretnék veled beszèlni!-ült le elém a földre.
-Mond csak!-mondtam mosolyogva szemeibe nézve.
-Öhmmn tudod van...van egy làny...akit bírok ès..már nagyon régóta ismerem,eddig sose mertem bevallani magamnak de èn szeretem őt pedig az egyik legjobb barátom.
-Igen?-kérdeztem mosolyogva,valahol mèlyen fellobbant bennem egy kis remény.
-Szeretném...szeretném elmondani neki mit èrzek csak nem tudom hogy..tudnàl segítení?-Nèzett fel rám,szemei a reményt és a boldogságot sugározták.
-Hát persze!-mondtam boldogan...ki a szerencsés lány?-kèrdeztem reményel a hangomba.
-Zendaya!-mondta ki a nevèt szerelmesen.
A szívem ott helyben kettè szakadt,a mosolyom lefagyott az arcomról,hatalmas fájdalom hatolt a szívembe és úgy èreztem ott helyben összeroppanok.
-Hát...mond el neki őszintén mit érzel de ne legyél túl nyálas azt nem szeretik a lányok...ha minden jól megy azt mondja ő is bír és akkor talán összejöttök!-mosolyogtam,de belül zokogtam és rettenetesen fájt.
-Köszönöm Nara!-ölelt át szorosan..te vagy a legjobb barát!
A szìvem a barát szón mégjobban ketté tört.
Mikor elengedett az ölelésből èreztem hogy ez lesz az az utolsó ölelés amit tőle kaptam.
-Én most megyek kicsit körül nézek!-mondtam nyeldesve a könnyeim.
-Okés!-mosolygott majd hátat fordítva elment.

Az erdő fele futni kedztem miközben utat engedtem könnyimnek.
Fájt...rohadtul fàjt hogy mást szeret...más túr majd bele a hajába,más öleli majd át,más kel majd reggelente a karjaiba...màsnak mondja majd szeretlek...más hallja majd a nyúgató hangját más lesz a barátja..már nem fog úgy szereteni ahogy eddig..nem leszek többe a legjobb barátja az életèbe,màst fog hercegnőnek hívní...nem leszek már fontos neki.