Te vagy az oka! {Tom Holland g Harrison Osterfield ff}

💫10💫

Nara szemszöge:

Zokogva borultam a földre egy tisztás közepèn,könnyeim miatt homályosan làttam.
Ahogy bevillant elmèmbe a mosolya ès a nevetèse a szìvembe fájdalom állt mintha egy kèst forgatnának benne.
Annyi időn keresztül probàltam bevallani magamnak hogy nem szeretem őt,de nem tudok tovàbb hazudni magamnak..kèptelen vagyok.
Lassan 1 éve ismerem őt és egy szoros kapcsolat alakult ki köztünk...de én én a hülye agyammal bele szerettem pedig tudom hogy ezzel hatalmas bűnt követtem el.
Miért is hittem hogy ő is többnek tekint mint barát? Ő normális barát nem olyan mint èn....
-Nem akarok érzeni!-súgtam miközben tekintettem az égre emeltem. A nap sugarai kezdtek elbújni ès sötét felhők vettèk írányitás alá,arcomon éreztem az eslő esőcseppet,végig folyt az arcomon könnyeimmel versenyt játszva.
Csak ültem a szakadó esőbe zokogova.
Te csináltad ezt velem Thomas Stanley Holland.

Tom szemszöge:

Hirtelen a semmiből a szél feltámadt ès az eső szakadni kezdett.
Mindenki elővette a kabátját és magára húzta a kapucnit.
-Nagyon úgy nézz ki ez nem fog hamar elmúlni!-mutatott a távolba Haz.
-Vissza kell fordolnunk!-mondta Harry.
-Igazatok van!-vettem fel a táskám.
-De várjatok Nara hol van?-kérdezte Maya körbe nézve.
-Mindjárt megnèzem vàrjatok meg!-kezdtem el az erő felé szaladni.

10 perc séta után megláttam egy tisztás közepèn vízesen és...sírt?

-Nara!-szaladtam oda hozzá.-Már mindenhol kerestelek jól vagy?-hajóltam le hozzá.
-Persze hogy jól vagyok!-mosolygott könnyes szemmel a távolba nézve.
-Akkor töröld le a könnyeid!-súgtam halkan én is a távolba meredve.
-Mennünk kell!-tartottam felé a kezem hogy felhúzzam a földröl.
Felnézett rám vörös szemmel kezeit az enyémbe helyezte amitől meleg érzés járta át a testem.-Bárcsak tudná mit érzek!

Elindultunk a többiek felé...
-Végre hogy itt vagytok!-kiáltott Haz és Harry boldogan.
-Egy tisztáson ült ami 10 perce van inenn szóval!-tártam szét a kezem nevetve mire ő is erőltetett egyet.
Fogalmam sincs mi történt vele..

Haz szemszöge:

Én és Maya mentünk elől.
-Hé Maya!-szólitottam meg az alacsony lányt melletem.
-Humm?-nezett fel rám.
-Arra gondoltam hogy este elmehetnénk vacsizni vagy ilyesmi ketten.-vakartam meg a tarkóm szégyenlősen.
-Persze szuper ötlet!-moslyogott.
-Okès...-nevettem kínosan.
-És hànykor?-kèrdezte.
-Még nem tudom elkészülünk ès utàna majd 9 fele ha az jó!-mosolygott.
-Okès!-mosolyogtam vissza rà.
Eszmèletlen boldog voltam.

Nara szemszöge:

Hátul ballagtam egyedül...a hajam csupa vizes volt és a sminkem is lejött a sírástol.
Más...más fogja majd meg a kezèt,màs èr hozzá majd a bőrèhéz...màs érezheti vèkony ajkait...más monja majd neki hogy szeretlek...más lesz majd az a làny az életèbe akit a legjobban szeret ès heregnőnek hív..más lesz aki Nem én vagyok.

Mit is váram? Nekem nincs modell alkatom,nekem nincs gyönyörű göndör hajam...nincs hosszú lábam és karcsú derekem. Nem csilliog olyan szèpen a szemem,nincs olyan szép szemöldököm...nincs jó hangom...èn nem Zendaya vagyok!!