Te vagy az oka! {Tom Holland g Harrison Osterfield ff}

💫7💫

Maya szemszöge:

Haz a telefonjàt bújta nèha halkan felnevetett nèha pedig fura fejet vàgva lapozta tovàbb a kèpeket.
Akaratlanul is elmosolyodtam minden arcrezzenèsènèl.

Tom szemszöge:

Nara olyan édesen aludt a karjaim között hogy zsibbadó karjaim ellenére se akartam felkelteni.
Folyamatosan mosolyt csal az arcomra ez a lány nem értem mi van velem.

Haz szemszöge:

Miközben az instàt bámultam fèl szemmel làttam Mayat is,nagyokat mosolyogott rajtam miközben arca piros szìnben pompázott.
Bàrmennyire probàlja takarni nem tudja,tudom hogy bejövök neki.

Sam szemszöge:

Ely egèsz útón a karjaimba zokogott hiàba probàltam kiszedni belőle mi a baj egy szót se szólt.
-Kicsim! Kèrlek mond el mi törtènt..
-Sam nem akarom hogy vège legyen,hogy szakíts velem...
-Èn teljes szívemből szeretlek sose hagynàlak el!-pusziltam meg a homlokàt.
-De ez most komoly téma...-zokogtam.
-Mond el mi az!-fogtam meg a kezèt.
-Sam...sajnàlom..-súgta. De èn...-Felemelte a kezeim ès a hasahoz tette azokat.
-Terhes vagyok-súgta majd zokogni kezdett.
Egy szó se jött ki abban a pillanatban a szàmon.

Nara szemszöge:

Arra keltem hogy Tom a hajam piszkalja,lassan kinyitottam a szemeim mire az ő csokibarna szemei fogadtak engem.
-Itt vagyunk!-súgta mosolyogva.
-Ilyen hamar? Mennyit aludtam?-kèrdeztem kómàsan.
-Az egész utat vègig aludtad!-nevetett.
-Gyertek!-kiabála Dom kiszàllva a kocsiból.
Kimàsztam Tom ölèből majd kiszàlltam a kocsiból.
Haz,Maya és a többiek màr a csomagokkal vártak minket.
Sam es Ely távolabb voltak egymástól..gondolom akkor elmondta neki.

-Viszem a csomagjaid!-mondta Tom mellèm lépve 4 nehèz böröndel a kezèbe.
Izmos karjain az erek megfeszültek,az ajkaimra haraptam hogy ne szóljam el magam ès inkàbb mellè sètàltam hogy szemeim ne a karjait bàmulják.

Átvettük a kulcsokat ès jöhetett a szoba vàlasztàs.
Vègül úgy döntönttünk hogy mivel 4 szemèlyes szobák vannak hogy Maya Ès én Tomèkkal leszünk egy szobába.
Dom ès Nikki Paddyvel és Harryvel,Sam es Ely pedig sajàt szobàt kapnak.

Elfoglatuk a szobàt ami gyönyörű volt,löttünk pàr insta storyt majd leültünk kicsit kipihenni az utat.
Estefelé hegyet mászni megyünk.
Csak 4en,a többiek várot nézni mennek.

Sam szemszöge:

Elfoglaltuk a szobànkat...csendben lepakoltuk a cuccainkat de nem szóltunk egymáshoz.
Leültünk az ágy szèlére egymàssal szembe de nem nèztünk egymásra.

-Haragszol igaz?-törte meg a csendet halkan Ely.
Én csak megvontam a vállam,mèg magam se tudom hogy mit kène èreznem.

-Nem csak tudod mèg nem akartam apa lenni,èlvezni akarom az èletet..nem akarok hajnalba kelni mindennap,nem akarok felmondani a bulikkal... a csalàdommal akarok lenni...èlni! Èrted élni akarok!-csaptam rà az asztalra idegesen.
-Szerinted èn ìgy terveztem az èletem?-kèrdezte zokogva.
-Mègis te voltàl az aki nem szólt aznap èjjel!
-Az èn hibàm? Neked kelett volna figyelni!-kiabálta zokogva.
-Ely! Ne sìrj kèrlek...sajnàlom èn csak...mèg nem àllok kèszen erre.-vittem le a hangom a vègére elejtve pàr könnycseppet elejtve.
-Ahogy èn sem! De együtt sikerülni fog!-jött közelebb hozzàm majd làgyan megcsókólt.

Tom szemszöge:

Miutàn kipihentük magunkat elkeztünk kèszülni a túràhoz.
Felvettem egy lenge rövid nacit ès fekete cipőt hàtizsàkom pedig elől össze csatoltam.
Haz is így tett,a lànyok pedig a mi tàskànkba tettèk a cuccaink.
Elinutunk a hegyekhez ami csak pàr percre volt a szàllàstól.
-Na itt is lennénk!-mutatott Haz egy rohadt meredek sziklàra.
-Kiràly!-nevettem.
-Normàlisak vagytok?-kèrdezte Nara ràmnèzve.
-Fogom a kezed nem lesz semmi baj!-mosolyogtam rà felè nyújtva  a kezem.
Ő csak vàllàt megràntva megfogta azokat,ujjai szorosan a tenyerem közè fonta ès ezzel megtettem az első lèpèst.
Egyik kezemmel egy kőbe kapaszkodtam míg a másikkal Nara kezèt szórítottam,elèg nehèz volt így màszni azèrt ezt meg kell hagyni😅.

Maya ès Haz màr règ a tetejèn voltak míg èn ès Nara mèg az aljàn szenvedtünk.
-Tudjàtok mit..èn vissza megyek bèna vagyok ehezz..-kezdett el könnyezni.
-Ne sìrj egyàtalàn nem vagy bèna!
-húztam szorosan magamhoz hogy megnyugodjon.
-De igen az vagyok!-fúrta fejèt a mellkasomba.
-Nara...-sóhajtottam.-Nehèz esett vagy!-nevettem megpuszilva a homlokát.
Fèlve de mègis ràmnèzett,tekintette mostmàr megnyugvàst mutatta,kezei màr egyàtalan nem remegtek.
Ràmmosolygott...ekkor làttam meg benne valami újat amit...amit eddig nem tudtam..vagy talàn nem mertem?
Egy fura megmagyàrazhatatlan èrzès kerìtett magàba...hogy milyen ez az èrzès? Magam se tudom.

Nara szemszöge:

Mire èszbe kaptam màr a hegy tetejèn csodálltuk a csodás tájat.
Csak ültünk a poros földön csak mi 4en...nem szóltunk semmit csak bámultunk a messzesègbe amely szinte a vègtelsègig látott el.
Csodàlatos volt.

A tekintettem ekkor a melletem ülő barna hajú srácra szaladt, tökèletes göndör tincsei kocósan álltak....csokolàdè szemei pedig a messzisège bàmultak amik a nap hatàsàra mègjobban csillogtak mint ahogy alapból szoktak.
Nem èrtem mièrt van bennem ez az èrzes..
Amikor megláttom a szìvem gyorsabban kezd verni...a szemei ès tökèletes mosolya ès hajkoronàja elvarázsolt.
De az agyamnak megálljt kell hogy parancsoljak hiszen ő a legjobb barátom ès sose lehet több.

Maya szemszöge:

Csodálatos volt az egèsz tàj ès az hogy csak mi voltunk..
A kellemes szellő csak úgy repítette a hajam nèha-néha a melettem ülő szöszi arcába csapodova,ilyenkor nagyokat nevetett nèha mèg kezèbe is vette ès az újjain csavargatni kezdte.
Ahogy szemei megcsillantak a nap hatására mèg zöldebbek voltak annal amilyenek szoktak lenni.
Èdes mosolyát felèm eresztette aminek hatàsàra szàja szèlèn megjelentek a gördöcskèk.
Komolyan hogy lehet egy fiú ilyen èdes?

Haz szemszöge:

A nap màr kezdett lemenni ezèrt úgy döntöttünk elindulunk haza.
Összeszedtük a cuccaink majd feláltunk leporolva magunkat.
Tom ment elől Nara kezèt fogva èn pedig hátul Mayával.

Hirtelen Maya felsíkított mert megilyedt egy gyíktól,aminek hatàsára Tom megbotlott egy kőbe ès zuhanni kezdett a mèlybe.
Gyorsan ellkaptam Nara kezèt de sajnos nem tudtam megtartani az egyensúlyom ès sajnos èn is zuhanni kezdtem a mèlybe a lányokkal együtt.
Maya ès Nara ilyedeten ordibàltak èn pedig lànyosan síkítottam.
Nagyott huppantam a földre èrkezèskor a lànyok pedig a hàtamon landoltak.
-Mindenki jólvan?-kèrdeztem fàjdalmas hanggal.
-Èn igen!-mászott le a hàtamrol Maya utána pedig Nara is.
-Hol van Tom?-kiabált fel ilyedten Nara.
-TOM!-ugrottam fel kèt lábra kiabálva barátom nevèt.
-Uristen!-kiálltott fel Maya ilyedten.
Oda kaptam a fejem ès csak annyit láttam hogy Tom vères arccal ül egy kőnek dölve.
-Tom jól vagy?-szaladt oda hozzá ilyedten Nara.
-Jól vagyok csak...megint eltörtem az orrom!-nevetett fájdalmasan.
-A frászt hoztad ràm!-guggolt le mellè zokogva.
-Ne sìrj jól vagyok!-támaszkodott fel Tom maga utàn húzva Narát.

Otthon Nikki lekezelte Tom orrát aztàn hosszas beszèlgetès után álomba merült a kis csapatunk.