Te vagy az oka! {Tom Holland g Harrison Osterfield ff}

💫11💫

Tom szemszöge:

Mikor vissza értünk a szàllásra mindenki fáradtan borult az ágyára kivéve Nara..ő baszaladt a fürdő szobába és magára csapta az ajtót.
-Hé minden rendben?-kérdeztem az ajtó előtt álva.
-Menj el!-kiabálta miközben hallotam hogy nagyon keress valamit.-Sajnálom nem akartam kiabálni!-sóhajtott egyett...csak nagyon feszült vagyok...azt hiszem veszek egy fürdőt...és kérlek ne haragudj!-súgta.
-Nem haragszom hercegnő! Lazulj csak nyugodtan.

Nara szemszöge:

Zokogva borultam a csapra,hajamba turtam idegesen.
Heregnő...mèg mindig így hív...mièrt csinàlja ezt? Mièrt kínozz ha nem lehet az enyèm? Mièrt mosolyog ràm úgy ès mièrt ölel át ha rossz napom van? Mièrt van ott az èletem legtöbb percébe?
Felnèztem lassan a tükörbe...a hajam akár egy madárfészek a szemeim pedig vörösek voltak a sírástol..
Szörnyen néztem ki...nem az a Nara nèzett vissza rám aki voltam..
Csak egy làny aki üres belürlöl,aki nem tudja ès nem is akarja megismerni az érzèseit.
-Bárcsak megtudnàm àllítani az érzeseim!-súgtam a tükörképem bámulva.
-Bàrcsak ne ismerném!-súgtam ki ezt a fàjdalmas mondatott ami a szívemig hatolt fájdalmasan.

Elzàrtam a vizet majd lassan bele ültem a forro vízbe...a testem kellemes érzes járta át miközbe belül hatalmas fájdalom...egy véget nem èrő fájdalom.
El kell engedned... csak ez az egy mondat járt a fejembe miközben a térdemre tettem kezeim és abba arcom temettem zokogva.
-Nem megy Tom...sajnàlom nem tudlak elfeljteni ahozz túl fontos vagy! Szeretlek!-súgtam szakadozott hangon.
-Csak egyett kérlek...ne csinàld ezt velem...ne ölelj át többé...ne mosolyogj ràm többé...ne engedd hogy a rabod legyek...ne tegyél azzá.
Tiltsd meg hogy meg jobban beléd szeressek! Tegyél érte hogy ne tudjalak szeretni! Ne engedd hogy vàgyam rád. És ne engedd hogy fussak utanád ha felesleges!

Haz szeszmszöge:

Elkezdtem kèszülödni az estére...
Tom segítségét kértem ki ebben kapcsolatba.
Segített ruhát vàlasztani és elmagyarázott mindent..nekem ez lesz az első randim szóval...kicsit fèlek..

Nara szemszöge:

Egy órája hogy áztattom magam és még mindig magam elé bámúlva zokogok.
-Hé minden okés Nara?-hallotam a barátnőm aggodó hangját a túl oldalról.
-Persze!-mondtam elnyelő hangon.
-Akkor miért sirsz?-kérdezte,szinte a szemeiem előtt láttam hogy keresztbe fonja a karjait.
-Minden redben tényelg! Csak fáradt vagyok ennyi az egèsz...
-Jólvan...ha haza értem megbeszéljük!
-Jó vacsit Hazzel.-Erőltettem egy mosoylot.
-Köszi!-nevetett,majd hallotam egyre jobbam tavoldo magassarkú hangjat.
-Hé Nara!-állt meg egy pillanatra.
-Humm?-kérdeztem a kádból kiabálva.
-Ugye tudod hogy nem hiszek neked?-kérdezte.
-Tudom!-hajtottam le a fejem mintha latna valamit..
-Ha haza értem mindent elmondasz megértetted?
Én csak bólintottam pedig tudtam hogy semmit nem lát belőlem.
-Jól van...én most megyek..addig kérlek ne csinalj semmi hülyeséget.
Ezze sarkon fordulva elment. Már nem hallotam cipője kopogását.

Tom szemszöge:

Leültem az ágyamra és csak elvoltam a gondolataimmal.
Azon gondolkodtam hogy tegyem-e...hogy írjak Z-nek vagy valljam be az érzéseim Narának?
Szìvem a másodikat súgja de tudom hogy ő csak barátként tekint rám és én sem tekinthetek rá többként.
Baromi nehéz de el kell fogadnom hogy Nara nem szeret engem.
Muszály lesz túllépnem rajta mielőtt beleszakad a szìvem a fájdalomba.
T:Szia!-kedztem meg a beszélgetést.
Úgy sajnálom Nara....

Sajnalom ez rövid de nagyon elfaradtam :(
Nektek jól telt az eslő hét? Hányadikosok letettek?❤️