Taníts meg repülni....(+18)

3. fejezet: Nincs értelme hazudni.

- Most mit tegyek?-. Kérdeztem megtörten szárnyas barátom.
Arcomra helyezi meleg kezeit, és letörli a könnyeim.

- Nem lesz semmi baj, Dean...-. Legugol elém, és a átölel. Vállába bújok, és könnyeim záporként hullanak ballonkabátjára. Alkarjárba szorítok.

- Castiel...-. Sírom megtörten a nevét.

- Shhh, Dean. Itt vagyok...itt vagyok. -. Csókol a homlokomra..

.....

- Uraim.-. Felébredek Cas válláról, és türelmetlenül nézek a dokira.

- Mi az? Mi történt? -. Záporoztam a kérdéseket.

- Bemehetnek hozzá, felébredt. -. Azzal elment. Óvatosan megrázom Cas-t.

- Cas. Sammy felébredt...-. Castiel álmos fejjel bólint. Mint egy őrült úgy nyitom ki Sammy szobájának ajtaját.

- Sam! -. Odarohanok és átölelem gyenge testét.

- Dean....-. Szorít meg óvatosan.

- Sam. Kivel találkoztál, és hol? -. Kérdezte Cas.

- Egy lánnyal. Nagyon szép volt.  Fekete hosszú haj, és sárga szemek. A neve Nion. És egy étteremben találkoztunk. Egy mekiben. Mindegy. Aztán elmentünk sétálni. Az étteremtől négy saroknyira megcsókolt. Ennyi történt. -. Mesélte.

- Te jó ég.....-. Mondta Cas.

- Castiel? -. Kérdeztem.

- Nion egy feketevérű boszorkány. Jó tudom, ez nem annyira driszkét részemről, de....nyelves csók volt? -. Kérdezte. Sammy bólint.

- Dean. Mennünk kell. Most!-. Sammy-re nézek. Ő csak bólint mosolyogva. Becsúsztatok egy pengét takarója alá, és  kiszaladok Castiel után.

- Mi történt? -. Kérdeztem a lábam szedve, miközben beszálltunk az Impalámba.

- Csak hajts! Addig elmesélem. -. Úgy tettem.
- Nion egy feketevérű boszorkány. Minden nedve mérgezett. És ebbe a nyála is beletartozik. Mikor megmérgez valakit, akkor táplálkozik. Az egyetlen gyógymód, a vére. Meg kell találjuk. Itt állj. Itt vagyunk. -. Mondta a meki előtt. Kiszállunk az autóból, majd leindulunk Sammy randiútvonalán.

- Dean...beszélnünk kéne...kettőnkről...

- Castiel...miért csináltad azokat...?-. Kérdeztem félve.

- Mert kedvellek, Dean.-. Mert kedvellek, Dean. Vízhangzott a fejemben Cas csodálatos, férfias hangja.
- És mivel láttam az álmaid, úgy gondoltam, hogy Te is kedvelsz. Nagyon boldog lettem miatta. És örömöt akartam neked okozni...
De sajnálom...
Úgy látszik tévedtem...-. Nem, nem, nem! Egyátalán nem tévedtél! Nem bírom Őt ilyen szomorú, és fájdalmas arcot vágni. Megfogom a csúklóját. Nem nézz a szemembe. Folyamatosan a földet nézi. Kezem gyengéden helyezem puha arcára, és lassan felemelem a fejét. Kék szeme meggyötört, és könnyel teli amit visszatart.

- Nem tévedsz...-. Amint ezt kimondtam, és könnycsepp végigfolyt hibátlan acrizmain. Közelebb lépek hozzá, és másik kezem is arcára helyezem. Lassan hajolok mágnesként hivogató ajkai felé, hüvelykujjammal végigcirógatom lágyan. Leheletét már a számon érzem, mi megbolondít.

- Dean....-. Súgja mindent elmondóan. Ajkaink már súrolják egymást.

Mikor egy kocsi fénye ránk villan.

A kocsi megáll előttünk két méterrel, és kiszáll belőle egy fekete hajú nő. Castielre nézek, ki karon ragad, és a nő nyomába ered. A nő eltűnik a sarkon. Lassan nézek át a fal mellett, és előveszem a pengémet. Fájdalmas ordítás hallatszik, így kiszaladunk. A nő előtt egy férfi fekszik. Ránknézz.

- Ti is kértek szépfiúk?-. Kérdezte bájosan.

- Te ribanc. Te mérgezted meg az öcsém, és ezért kibelezlek! -. Mondtam a szemébe nézve.

- Milyen illetlen vagy egy hölggyel. -. Gúnyolódik. Neki rontok, de Ő már a hátam mögött van. Cas pedig lefogja.
- Engedj el Te mocskos buzi!-. Rángatózik. Odasétálok, és a képe vigyorogva a karjába vágok. Alá teszem az üveget, amint az megtelt, elengedem a kezét.

- Úgye mostmár elengedtek?-. Kérdezte. Elmosolyodok, és megcsóválom a fejem.

- Ó dehogy. -. És egy mozdulattal elvágom a torkát.

.....

- Dean....-. Szól halkan Cas.

- Igen? -. Kérdeztem.

- Állj meg.-. Furcsán nézek, de megteszem. Hátra hajtja az ülésem, és az ölembe ül. Kérdően nézek kék szemébe. A fülemhez hajol.

- Áruld el, Dean. Akarsz Engem?~.-. Kérdezte vágyakozva. Az elmém elborítja valami...

- Igen...-. Mostmár nincs értelme hazudni...

- Szeretnél repülni? -. Súgta a számra.

- Taníts meg repülni, Castiel......