Venus - Esthajnalcsillag

30. Esküvő

Tony Starknak mindenki azt mondta: vagy egyedül fog megöregedni, vagy ezzel az életstílussal meg sem éri azt a kort.

A szavak minden áldott nap visszhangoztak a fejében és egy iszonyú, nyomasztó érzést hagytak maguk után. Meglehet, sosem említette - még magának sem ismerte be - ám a szorítás belülről nem hagyott alább egyetlen pillanatra sem.

S ezúttal mégis ott állt a feldíszített teremben, elegánsan felöltözve és le sem bírta venni tekintetét a felé lépdelő nőről.
Vee eképesztően nézett ki, még a zavartság okozta enyhe pír is jól állt neki. Amint meglátta, ámulat ült ki arcára, ami végül egy boldog mosollyá alakult át.
Kissé persze rontott az összképen, hogy Steve Rogers vezette lassan az oltárhoz, de abban a percben még ez sem zavarta igazán.

Megtalálta a nőt, aki mellett le akarta élni az életét.

Steve óvatosan elmosolyodott, majd odanyújtotta a lány kezét finoman. A menyasszony még egy könnyed csókot lehelt a férfi arcára, aztán odalépett Tony elé.
- Helló Mr. Stark. - nézett rá egy hatalmas vigyorral arcán.
- Ms. Borsten. - biccentett a másik, de képtelen volt elnyomni mosolyát. - Látom mindent bedob a fizetésemelés érdekében.
- Tárgyalhatunk róla a lagzi után. - kontrázott rá vidáman a szőkeség. Technikailag még mindig a Stark Vállalatnak dolgozott, ez pedig egy örök belsős poénná avanzsált.
A pap ekkor megköszörülte a torkát és köszöntötte az egybegyűlteket. A házasság szent kötelékéről beszélt és a szerelem beteljesüléséről, de Vee nem is tudott teljesen odafigyelni. Lekötötte, hogy lopva Tonyra pillantson és azon gondolkodjon, hogy a fenébe is sikerült ezt összehoznia.
Miért pont őt választotta a férfi, mikor szupermodellek közül válogathatott és gondtalanul élte az életét?
Vele jöttek a drámák, a problémák... Tony pedig nem tágított mellőle.
Hálás volt érte.

- Most pedig halljuk a fogadalmakat...! - biccentett az ősz pap és kedvesen mosolyogva figyelte a párost.
- A miket? - pislogott a lány.
- Nem tudtam, hogy készülni kell. - hunyorgott Tony.
- Hát ez kínos.
- Kérhetek gondolkodási időt?

A pap csak döbbenten kapkodta tekintetét kettejük között, majd a tanúkra pillantott értetlenül, hátha kiderül, hogy az egész csak egy rossz vicc. Happy azonban csak fáradtan felsóhajtott, Nat pedig fájdalmas arccal a homlokát dörzsölgette.
- Maguk... elfelejtettek fogadalmat írni? - kérdezte hitetlenkedve a férfi, mire Tony csak vállat vont.
- Majd improvizálunk. Kölyök, a gyűrűket!
Peter gyorsan felpattant és zsebébe nyúlva odaadta az egyik karikagyűrűt a vőlegénynek, a másikat meg a menyasszonynak.

- Venus, kérem kezdje maga! - utasította a pap, a szőke lány pedig csak vett egy mély levegőt és lepillantott a gyűrűre.
- Tony... mindig arról álmodtam, hogy egy nap majd megtalálom azt a férfit, aki szerető és gyengéd lesz velem és megtanít újra szeretni. - pillantott rá. - Azt hittem nekem nem jár az az édes és nyálas szerelem, amiről a mesekönyvek beszélnek, mert nem a hercegnő vagyok a történetben, hanem... valami sokkal rosszabb. - A lány beharapta alsó ajkát és mélyen a szemébe nézett. - Aztán megjelentél te és egyáltalán nem olyan voltál, mint akit vártam. Szarkasztikus, egoista és makacs vagy, egy kibírhatatlan alak. - mosolyodott el lassan. - És mégis... tudtam, hogy te vagy az akit az édesanyám is szánt volna nekem. Szeretlek Tony. Megmentettél már minden módon, ahogy csak lehetséges volt, épp ezért pedig már nem tudlak elengedni. - Vee felemelte a férfi kezét és az ujjára húzta az aranykarikát, majd egy halovány mosollyal arcán fejezte be a monológot. - Szeretnék az életed része maradni. Még ha azt nem is tudom megígérni, hogy megoldom minden problémádat.... Esküszöm, hogy többé nem kell velük egyedül szembenézned.

A teremben mindenki meghatódott egy kicsit, Natasha és Steve pedig úgy mosolyogtak össze, mint a büszke nagyszülők, miután unokájuk elszavalt egy verset a karácsonyi ünnepségen. Boldogok voltak, hogy barátjuk végre révbe ért.
Tony arcáról sütött az öröm, miközben gyengéden megszorította gyönyörű menyasszonya kezét.
A szíve majd' kiugrott a helyéről és tudta, hogy valószínűleg az egekben lehetett a pulzusa. Minden porcikája őt akarta; hogy mellette legyen mindennap, hogy felneveljék a gyereküket és megalapítsák közös kis családukat.