Venus - Esthajnalcsillag

44. A vég kezdete

A feszültség kézzel tapinthatóan lebegett a levegőben.
Aznap mintha minden megérezte volna a természetben a helyzet súlyosságát. Nem csiviteltek a madarak, az állatok a háttérbe szorultak, s biztonságos hajlékukból figyelték az eseményeket.
Hűvös szél fújt. A levelek fáradtan lengedezve viselték a megpróbáltatást, s az időjárás egyáltalán nem egy kellemes tavaszi nap képét erősítette. Minden ijesztően csendes volt a Bosszúállók régi központjának környékén; egy naiv odatévedő vándor kihaltnak hihette volna.
A látszat azonban csalt.
Az épület falai között több tucat vérszomjas szörny állt lesben, s várta, hogy a telihold ereje átjárja őket.

Két hét hosszú időnek tűnt, ám az idegtépő készülődésnek köszönhetően, hamar elröppentek a napok. Tony kezdetben nem értette, mire fel a nagy várakozás, ám felesége biztosra akart menni.
Ben telefonjának hála mindenről értesültek, ami ellenük készült. Pontosan tudták hányan fogtak össze, s a koordinátákat is viszonylag hamar kiderítették. Tony támadni akart, amíg még biztos fölényben voltak, de Vee nem mert kockáztatni. Ha csupán egyetlen különítménye is megmaradt volna Masonnek, a férfi könnyűszerrel elfuthatott volna hozzájuk, hogy később onnan építse fel új seregét.
A vérfarkasnak pusztulnia kellett, hogy végre nyugalomra leljenek.
A rettenetes férfi azonban okosan játszott. Pontosan tudta, hogy lehallgatta őket a Stark család, így csapatait időszakosan rendelte magához, míg az utolsó egységet a telihold napjára várta. Kétségkívül eszes húzásnak tűnt ez a részéről, hiszen a támadás csak akkor kezdődhetett meg, amikor mindenki csatlakozott, s így a legerősebb pillanatukban álltak össze.

Vee idegesen dobolt a lábával az autóban ülve. Szőke haját lófarokba kötötte fel, s ugyanazt a fekete szerelést viselte, amit aznap, mikor kedvesét kimentették Natashaval. Persze Tony felturbózta kissé a ruhát. Keményebb bélést adott hozzá, hogy az némi védelmet nyújtson a farkaskarmok ellen, illetve néhány apróbb fegyvert is elrejtett a lány csuklójára helyezett karperecben. Többet is tett volna érte, de Vee úgy érezte, képtelen lenne ezek használatával foglalkozni harc közben.
- Venus? - szólította meg hirtelen, félszemmel rásandítva.
- Igen?
- Bármi történjék is, valamit tudnod kell.
A lány értetlenül ráncolta össze szemöldökét és furcsán pillantott felé.
- Miről beszélsz?
Tony nagy levegőt vett és ismét az utat kezdte fürkészni tekintetével.
- Nem bántam meg. - jelentette ki. - Nem akarom, hogy úgy vesd bele magad a csatába, hogy azt hiszed, mind miattad kockáztatjuk az életünket. Itt mindenkinek megvan az oka, hogy harcoljon és idővel úgyis ki kellett volna írtanunk One Directiont, kezdett túllőni a célon.

Vee halványan elmosolyodott és a férfi szabad kezét összekulcsolta az övével.
- Ez még csak nem is vérfarkasos sértés volt.
- Tudom, ezért is meg kell halnia, kezdek kifogyni az utalásokból. - sóhajtotta a másik.
Egy darabig csendben ültek, majd a lány óvatosan szólalt meg.
- Ugye tudod, hogy előnyben lesznek a hold és a létszám miatt?
- Persze.
- Vagyis nem biztos, hogy győzni fogunk. - nyomta meg a szavakat, ám Tony csak megrázta fejét.
- Ilyen opció nincsen.
- De ha mégis valami rossz történne... - sóhajtotta felesége. - ...tartsd észben, mi a cél! Bármi áron meg kell ölnünk Masont.
A férfi biccentett, habár egyáltalán nem tetszett neki Vee bizonytalansága. Muszáj volt nyerniük.

Az autóval nem messze parkoltak le. Másodpercekkel később a másik furgon is megállt mellettük. Jó pár barátjuk kászálódott ki belőle, s baljós érzéssel gyomrukban néztek körül a sötét tájon. A kerek hold magasan járt az égbolton, s fehér fénnyel borította be gondterhelt arcukat.
- Hé Rogers! - biccentett fejével a férfi a csomagtartó felé. - Erre szükséged lesz.
Tony félretolta a vajszínű lepedőt, majd a mellette álló Kapitány felé fordult. Kifejezéstelen arccal a kezébe nyomta az ikonikus, hibátlan pajzsot. Még az egymás ellen való harcuk során hagyta ott neki, ám ezúttal elérkezett a pillanat, mikor Tony tudta, hogy vissza kell adnia.
Steve meglepetten vette át, ajkai kissé elnyíltak a csodálkozástól.