Az Üresség Elem

Csipesz

Emma
• • • • • •
Amikor megérkeztem a sulihoz tátva maradt a szám. Hatalmas nagy kastélyra hasonlított. Amikor beléptem még jobban leesett az állam. Nem bámészkodhattam sokáig, mert a portás odahívott.

-Emma Blankness?

-I-igen...

-36-os szoba. -adta oda a kulcsot.

-Köszönöm. -mondtam és fordultam meg.
Ott állt egy lány előttem három méterre. Tetőtől talpig fehér volt. Gondolom az ő színe a fehér, mint nekem a fekete. Az iskolában megvan mindenkinek a színe.
Ekkor hirtelen a nyakamba ugrott. Én reflex szerűen fordítottam el az arcom, hogy nehogy hozzáérjek.

-Emma?

-Ő Igen?

-Annyira vártalak  már.

-Ismerlek?

-Blanka Air. -szált le rólam és nyújtott kezét.

-Emm....

-Tudom Emma Blankness. -nevetett

-De honnan tudod?

-Onnan, hogy az igazgató mondta. -mondta és elindult a lépcső felé. -Nem jössz?

-De -siettem utána.

-A te szobád az enyém mellet van. Nekem a 35-ös szoba jutott.

-Egyébként hányan vagyunk az osztályban?

-Most, hogy te is jöttél tízen.

-És neked mi az elemed?

-Az enyém a levegő. És neked?

-Az üresség...

-A semmi az erőd? -nézett rám kérdő arcal.

-Nem... Az én erőm

-Vigyázz! -húzott arrébb, mert majdnem nekimentem egy oszlopnak? Mit keres itt egy oszlop???

-Köszi

-Szívesen. Várj majd mond el holnap mi az "erőd". A többiekkel együtt szeretném hallani.

-Oké, de mért csak holnap találkozom velük?

-Úúúúú nem is mondtam....

-Mit?

-Azt, hogy  a többiek most isteníteni fognak.

-Mért is?

-Mert holnap ugye holnap negyedike, szerda és az a legnehezebb napunk.

-És?

-És mivel te most jöttél ezért körbe kell vezetnünk téged és elmondani mindent neked. Az ofőnek nincs rád egy egész napja így az osztályra bízta. Szóval a legnehezebb napunk elmaraaaaaaaaaaaad^^

-Naneeeee.

-Na deeeeee. Ó itt a szobád. A kulcs?

-Itt van -húztam elő a pulcsim zsebéből.

Amikor bementünk Blanka leült az ágyamra és megpadkolta az előtte lévő helyet. Leültem vele szembe törökülésben.

-Hogy-hogy te ilyen melegben pulcsi, hosszú farmer, kesztyű??? van rajtad? Érted kesztyű van rajtad?

-Tudom

-Jó igaz nem az a vastag bunda kesztyű, meg téli kesztyű, de mért???

-De akkor el kell mondanom mi az "erőm"...

-Hmmmm....... Akkor nem, ki bírom holnapig. -mondta, de látszott rajta mennyire kíváncsi.

-Kipakolok.

-Segítek. -ugrott erre

-De nem kell...

-De én szeretnék segíteniiiiiiii

-Oké

2 óra múlva
• • • • • • • • • • •

-Huhh.... -dőltünk le az ágyra

-Köszi hogy segítettél.

-Mi? De ez természetes, hogy segítek.

-Bár mindenki olyan lenne, mint te...!

-Mért?

-Mert mindenki utált és bármerre néztem megvető, gyűlölködő szemeket láttam... -tartottam vissza a sírást.

-Jesszus Maris! Miért fekete a szemed? És mi az a törött szív a szemed alatt?

-A sírok fekete könnyem van és ezáltal a szemem teljesen befeketedik. A szív az eddig is itt volt csak akkor halvány volt. Azért van összetörve, mert szomorú vagyok. Ilyenkor összetört, fekete szív van ott. Ha NAGYON boldog vagyok egy sima fekete szív van ott. Ha egyik se akkor halványan van az összetört szív. Ezért nem láttad.

-Oh... És a szüleid is gyűlöltek?

-Valószínüleg igen...

-Mi az hogy valószínüleg?

-Úgy hogy két hónaposan talált az árvaházban dolgozó az árvaház előtt. Nem ismerem a szüleimet. -sírtam el magam.

-Itt egy zsepi.-nyújtotta át a tárgyat és simogatja a hátam.

*orrfújás*

-MI A SZAR? A zsepi mért nem lett fekete ahol a könnyed folyt?

-Mert csak akkor fekete, ha hozzám ér.  Ha pl. lecsöppen, vagy egy fiolával elvesszük akkor átlátszó lesz, mint egy normális könny.

-Az a kurva. -mondta egy ilyen: °o° arccal. Erre felnevettem.

-Most mi van? -nevettem

-És tényleg... Tényleg kis sima szív lett. -csodálkozott.

-Én mondtam.

-Azt a...... Menni kéne aludni, de nem akarooook

-Menjünk aludni, majd holnap beszélünk.

-Oké. -mondta szomorúan.

Én felálltam és megöleltem, de nem értem hozzá A bőrömmel.

-Szia. -intet

-Szia és köszi, hogy segítettél.

-Mondom ez csak természetes. -mondta és kilépett a szobámból.

Én még lefürödtem átöltöztem pizsamába és fogat mostam. Bebújtam az ágyamba és már el is ragadott az álmok világa.