Én vagyok Vincent és Rachel egyetlen lánygyermeke, és egyben a Phantomhive grófi család utolsó túlélője. A szüleimet elvileg meggyilkolták, de nekem erős amnéziám van arról a bizonyos napról.
A 10. születésnapomon eladtam a lelkemet és szerződést kö...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Miközben levegő után kapkodva meredtem magam elé, csak arra tudtam gondolni, hogy talán azért álmodhattam ilyesmit, mert a halálom napja egyre csak közeleg... Pedig én már felkészültem rá. Mély gondolataimból Sebastian hangja rázott ki. Egyszeriben megjelent az ágy mellett. -Jó reggelt Ojou-sama. Nahát, ma korán kelt.- nézett rám egy halovány mosollyal az arcán, majd lassan kitakart, mikor belemarkoltam a frakkja ujjába. -S-Sebastian... Tegnap este itt jártál?- kérdeztem bizonytalanul, mire a démon döbbent tekintetével találtam szemben magamat. -Valóban meglátogattam önt miután Lord Edward elment, de addigra már mélyen aludt. Talán felébresztettem?- -Nem... csak egy nagyon furcsa álmom volt, ami annyira valóságosnak tűnt... De már nem fontos.- mondtam zavarodottan, miközben rámadta a mamuszomat és felsegített. -Valóban? Akkor nem is faggatózom. Viszont igyekeznünk kell, mivel hamarosan a Midford családdal fog reggelizni.- mondta, mialatt a komód felett pihenő aranykeretes körtükör elé kísért. A hajkefémért nyúlt és lassan elkezdte kifésülni kócos tincseimet. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlított az álmomban történtekhez. Így visszagondolva annyira kimerült voltam, hogy alig emlékszem rá, mi történt miután Earl Grey visszakísért...
-Ha megengedi kisasszony.- mikor feleszméltem, Sebastian már végzett is a hajammal és már bekötött szemekkel várta, hogy az állótükör elé kísérhessen. Fehér kesztyűs kezét felém nyújtotta, én pedig megilletődve csúsztattam ujjaimat a markába. Miután a tükör elé vezetett, alázatosan letérdelt elém és lassan kigombolta a hálóruhámat. Pont abban a pillanatban futtattam végig tekintetem az enyhén elnyílt ajkain, amikor az anyag lecsúszott a vállamról és a földre esett. És bár a szoba hideg levegője azonnal megcsapta a csupasz bőrömet, az arcom rögvest lángolni kezdett. Nem tagadom, eljátszadoztam a gondolattal, hogy azok a húsos ajkak érintése kéjjel társult fájdalmat képes okozni.
Sebastian bekötözött szemekkel ugyan, de felpillantott rám, amitől enyhén összerezzentem. Úgy éreztem, mintha kendőn keresztül is rám emelte volna vérvörös íriszeit. -Kérem forduljon meg, hogy meghúzhassam a fűzőjét.- így is tettem, az állótükör elé fordultam és megkapaszkodtam a szélén. -Ha megengedi.- a komornyik egy erős és határozott mozdulattal húzott egyet a fűzön, majd a keze köré tekert a szalag végéből és ezt többször is megismételte. Minden egyes rántásnál vettem egy mély levegőt és megfeszítettem az izmaimat. Mintha a szuszt is ki akarná préselni belőlem... Egy erősebb húzásnál halkan felszisszentem. -Még egy kicsit bírja ki úrnőm. Mindjárt készen vagyunk.- mondta biztatóan, és igaza is volt, mert hamarosan az utolsót is befűzte, majd egy szoros masnit kötött a végére. -Meg is volnánk.- tette hozzá a szokásos mosollyával az arcán, majd megfordult és a válfára kikészített ruhához lépett. Én addig a tükörből végignéztem a fehérneműn.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
