- Én nem Auróra néni vagyok. -mondta- Az én nevem Jeff.
Mikor ezt kimondta a szívem ki hagyott egy ütemet.
Dia szemszöge:
Jézusom! Ez a világhírű Jeff The Killer? Az én szobámban? Te jó atya úr isten!
- J-J-Jeff? M-Mit tet-tettél a n-nagyma-mamámmal? -dadogtam mire ő hirtelen rám ugrott és így teljesen le fogott. De valamiért a kezemet szabadon hagyta.
- Megöltem.-mondta hidegvérrel- Utolsó kívánság?-kérdezte felvont szemöldökkel és azzal a hatalmas pszichopata mosollyal az arcán. Nem tudom miért, de engem ez a mosoly csak lélek energiával töltött fel. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy Jeff furcsán néz rám.
- Hát te meg min mosolyogsz?-kérdi drága gyilkosunk. Tényleg mosolygok. Észre sem vettem.
- Én semmin.-válaszoltam neki gyorsan és egyszerűen, ami szemmel láthatóan nem nagyon tetszett neki. Ugyanis azt vettem észre, hogy a kése gyors tempóval közeledik a mellkasom felé. Hirtelen megfogtam a kezét és így megelőztem azt hogy a kés bele fúródjon a mellkasomba. Ezzel a halálomat is sikeresen megelőztem.
- Mi a szar?-ezzel lerakja a kést és elkezdi mondogatni egy bizonyos személy nevét.
És akkor hirtelen megjelent a szobámban egy majdnem 4 méter magas lény. Látszott hogy kicsi a szobám mivel le kellett hajolnia.
Nagyon furcsa volt. Nem volt arca és öltönyt viselt. Olyan ismerős volt. Várjunk csak egy pillanatot! Basszus ez Slenderman! Mi jön még talán az egész creepypasta csapat vagy mi?
- Slendy a csajt ki kell képezni gyilkosnak.-mondta egyszerűen és unott hangnemben Jeff.
- Miért?-kérdi Slendy
- Jó gyilkos lenne belőle. Amikor pszichopatán rá vigyorogtam ő csak elmosolyodott.-mondta- Más ember ilyenkor már rég az életéért könyörög.-érvelt továbbra is Jeff. Úgy látszik hogy meg tudja győzni. Hirtelen Slender elő vett egy üvegcsét és egy anyag darabot. Az anyag darabot át itatta azzal a folyadékkal ami az üvegben volt. Az arcom elé tette és akkor minden elsötétedett.
Kis idő múlva már egy szobában voltam. Vajon hol lehetek?
Valaki kopogott meg sem várta a válaszom csak be jött. Fehér maszk volt rajta egy sárga ing sötét farmer és bakancs.
- Szia! Felébredtél?-kérdezi a maszkos fiú.
- Amint látod igen-mondtam kissé zavartan de attól még el nevettem magam eme hülye kérdés hallatán.
- A mester mondta hogy jöjjek érted.
Mester? Biztosan Slenderről beszél.
- Amúgy Masky a nevem. Téged hogy hívnak?-kérdi az imént Masky néven elkeresztelt fiú.
- Az én nevem Dia.-válaszoltam neki mosolyogva- Örülök hogy megismerhetlek Masky- mosolyogva mondtam az egészet. Megpróbálom leplezni a félelmemet.
- Szint úgy.-mondta majd intett hogy kövessem.
Egy ajtó előtt állok Maskyval. Ő kopog majd benyit.
- Mester. Dia Felébredt. Ide hoztam.-mondta majd távozott ezzel egyedül hagyva a leg félelmetesebb lénnyel.
- Szóval... Tulajdonképpen miért is vagyok itt?-kérdeztem bizonytalanul közben pedig vakartam a tarkómat.
- Azért vagy itt hogy gyilkost faragjunk belőled. Olyan erő rejlik benned amit egyedül nem fogsz tudni uralni. Mi változtathatunk ezen. A döntés rajtad áll. Nos? Csatlakozol a creepypasták csapatába?
Ez a kérdés nagyon nagy nyomást helyezett rám.
- Mi fog történni ha csatlakozom?
- Ez egyértelmű. Gyilkos lesz belőled és velünk fogsz élni.
- És ha nem csatlakozom?-ez a kérdés szemmel láthatóan már jobban megfogta.
- Akkor...-kezdte remegő hangon- Akkor sajnos meg kell hogy öljelek.
Olyan furcsa volt. Olyan volt mintha abban reménykedne hogy igent mondok.
- Rendben.-sóhajtottam- Csatlakozom hozzátok.
Ekkor valami olyat fedeztem fel a hangján mintha meg nyugodott volna.
- Rendben. Most menj vissza a szobádban. Majd később a nappaliban mindenkinek bemutatkozol.
Mindenki? Hogy érti azt hogy mindenki? Ha ott lesz az egész creepypasta csapat akkor nekem annyi. Szívgörcsöt fogok kapni! Talán a megismerkedés előtt aludhatnék egy nagyot.
Jeff szemszöge:
Slendy beküldött Dia szobájába, hogy idelye lenne már lejönnie. Amikor bementem azt vettem észre hogy alszik. Lassan oda mentem az ágyához. Hogy állhat valakinek ilyen jól a vállig érő haj? Egy rakoncátlan tincs lógott bele az arcába. Olyan édes volt.
Jézus Jeff! Miken gondolkodsz te? Elkezdtem keltegetni, de mivel nem tudtam, hogy hogyan is kéne ezért elkezdtem bökdösni. Hamar felkelt. De amikor megpillantott, akkor csak nevetett. Vajon miért?
- Most min nevetsz?-kérdeztem. Már eléggé furdalt a kíváncsiság.
- A fejed...-mondta a levegő után kapkodva- Olyan piros mint a paradicsom.-bökte ki végre.
- Inkább gyere le már csak rád várunk.
Ezzel felpattantam és sebesen kifutottam a szobájából. Rögtön a nappali felé vettem az irányt. Nem telt el néhány másodperc, de már tudtam, hogy Dia mögöttem van. Akaratlanul is elmosolyogtam. Amint leértünk mindenki őt nézte.
Sally rögtön oda szaladt és megölelte. Nagyon fura volt. Olyan volt mintha Dia a nővére lenne akit már régóta nem látott. Habár Slendy mondott nekem valamit Diával kapcsolatban, de én nem hiszek neki. Vagyis inkább csak nem akarok. De ki tudja. Lehet, hogy végén még kiderül, hogy nem csak kamuzott. Hanem igaz minden egyes szava.
Tyűha! Ezt de hosszú idő volt megírni😅. Konkrétan elkezdtem reggel 8:00-kor és most fejeztem be. Habár mondjuk közben voltam boltban is😅. Na de mindegy. Remélem tetszett. És tudjátok mi a dolgotok ha tetszett. ⭐ és 💬
Következő héten hozom a kövi részt. SZIASZTOK🙂
