Don't be afraid

Egy rosszul sikerült szülinap

-Tehát háromkor gyülekező a templom előtt, utána hozzátok filmezni? – érdeklődtem barátnőmtől az aznapi szülinapi bulijáról.

-Aha. De ugye nem fogtok szarni a filmtől? – röhögött fel szétnézve a társáságon.

-Mi? Miért? Horrort nézünk? – rémült meg Vanda.

-Ja. Mér'? Fosol? – nevette ki szegény Vandát Bett.

-Igen, fosok. Én szeretem a romantikus filmeket, és a vígjátékokat, mert élvezetesek, de nekem az nem élmény, hogy végigparázok egy egész kicseszett filmet. Mellesleg mit is akartok nézni?

-Az. – vágtuk rá egyszerre Stefivel, Nilával, és Zazival.

-Na azt már nem. Nemnemnemnem. Utálom a bohócokat! Biztos, hogy nem fogom megnézni azt a filmet! Ráadásul milyen hosszú is? 2 óra? Több? A-aa. Felejtsétek el! Vagy nézünk mást, amiben nem folyik vér, és nincsenek jumpscare-ek, vagy én nem megyek. – vágta le a hisztit.

-Nem is folyik benne vér – gondolkodtam hangosan. A többiek értetlenül néztek rám. – Mert... Lebeg... Nem folyik a vér, hanem lebeg – magyaráztam halálos komolysággal, mire a többiek felröhögtek

-Ez tényleg nagyon vicces... - pillantott rám lenézően Vanda

-Ne már, jó buli lesz! Ez csak egy film – biztatta Rubi

-Max majd fogjuk a kezed – szólalt meg Nila, mire a társaság újra nevetni kezdett, és még Vanda is elmosolyodott. Olyan könnyen nevettem Vandán, pedig semmi okom nem lett volna rá... parás vagyok, ezt mindenki tudja. És ha már így kifiguráztuk Vandát a félelmei miatt, eszembe jutottak sajátjaim.

-Zazi... - adtam hangot kételyeimnek – Miért a templom előtt találkozunk?

-Mert azt mindenki ismeri, és tudja, hogy kell eljutni oda. Senki sem fog eltévedni. – logikus, mégsem nyugodtam meg teljesen.

-Jó, de... Miért pont a templom? Más hely is van a városban, amit mindenki ismer...

-Most miért, mi baj van a templommal? Az van a legközelebb a lakásunkhoz. Plusz Isten háza mindig nyitva tartja kapuit – utánozta osztályfőnökünk öblös, mély hangját, miközben felém kacsintott.

-És akkor miért zárták be az ajtókat? – kérdőjeleztem meg rögtön.

-Bezárták? Honnan tudod?

-Bent hagytam a telefonomat a fellépés után, és amikor visszamentem, egy lakattal volt lezárva az ajtó, úgy kellett szólni a templomos embereknek, hogy vissza szeretnék menni.

-És láttál is valami szokatlant? – tettetett rémült fejet Stefi.

-Rohadt vicces... tök király lenne, ha nem szórakoznátok a parámmal. Komoly dolog, akár hiszitek, akár nem. – papoltam nekik, de igazából nekik csak azt lehet, mert rögtön nevetség tárgya lettem. Néha velem nevetnek, de általában rajtam. A csapat igazi bohóca Nila. Ő a legviccesebb közülünk. Őszintén szólva a poénjaival a sírba tudna vinni...

-Na jól van, elég lesz mostanra ebből. Nekem úgyis mennem kell készülni a bulira. Akkor a templom előtt háromkor. Szasztok! – búcsúzott el Zazi a társaságtól.

-Nekünk is mennünk kell. Valakit vigyünk haza? – szólalt meg Rubi, és Bett.

-Értem itt van apa, úgyhogy nekem nem kell fuvar, de azért köszi! Sziasztok! – ölelt körbe mindenkit Stefi, majd a zöld Seat felé vette az irányt, és beszállt. A csapat szíve lelke. Stefi a legkedvesebb tagja a csapatunknak. Mindig is az volt. Pedig volna oka az ellenkezőjének lennie.