drunk♡m.c.

0.1

"and baby i understand, that you're making new friends,

this is how you get by.

the moral this time is,

girls make boys cry."

hangosan énekelek. a mayday parade lehetségesen a legjobb dolog, ami történt az emberiséggel.

általában így töltöm a napjaimat. a paplanomba becsavarva egy könyvvel a kezemben, zenét hallgatva. néha a zene azért elvonja a figyelmemet.

mint ahogy lehet látni, most is ez történt.

az erőteljes hangom betölti az üres házat. boldog vagyok így. az éneklés egy olyan dolog, amit egyedül csinálok; még soha nem is énekeltem-és soha nem is fogok énekelni-nagyközönség előtt. furán érezném magam tőle.

ilyesmi gondolataim vannak, amíg meg nem hallok egy zajt az ablakom felől.

biztos az eső. errefelé mindig esik. de újra hallom a zajt...és megint és megint.

odamegyek az ablakomhoz, hogy megnézzem mi folyik ott. látok egy apró repedést az üvegen egy kőtől.

-mi a...?- kérdezem csendesen magamtól. kinyitom az ablakot és kinézek.

egy sötét hajú srác áll az ablakom alatt, és kavicsokat dobál felfelé.

-julia, én vagyok az, michael!- óbégatja a fiú. totál részeg.

-én nem julia vagyok, te idióta!- mondom neki.

-akkor meg ki vagy? várjunk csak. akkor mi a francot keresek itt? julia azt mondta, hogy itt lakik!- kiált fel.

-szörnyen sajnálom, hogy így kell közölnöm neked, de a te kis drága juliád nagy valószínűséggel nem akar látni. amúgy is, lakott itt egy julia. három éve, te barom!-mondtam neki, egy kicsit nevetve.

-hé! ne nevess ki! ki a szar vagy, egyáltalán?- próbálja kérdezni, de majdnem elalszik a mondat közben.

-semmi közöd hozzá,- mondom neki titokzatosan.

-dehogynem van. már vagy félórája köveket dobálok az ablakodhoz. legalább a nevedet mondd meg!- kérlel.

-julia házának az új tulajdonosa.

-hát, akkor eljössz velem egy randira?- kérdezi álmosan mosolyogva.

-nem.- bezárom az ablakot.

visszatérek az olvasásához, de nem sokkal később már békésen alszok. álmaimban viszont egy sötét hajú srácról ábrándozok, aki a juliájat kereste.