drunk♡m.c.

0.4

reggel izának az ordítására ébredtem.

gyorsan odafutottam hozzá, amikor megláttam, hogy tűz ütött ki a konyhában. elváróan izára néztem.

-reggelit akartam készíteni magunknak aztán...ez történt. bocsánat, addy!- nyavalyogott a barátnőm, -ja, és van egy srác a házunkban.

iza összepakolt és tovább folytatta a semmittevést.

-ezt hogy érted? egy betörő van itt? neki is reggelit akartál készíteni?-kérdezem, s már fel is idegesitett. mostanában nincs is különös oka az ilyen idegeskedéseknek, csak már teljesen kikészít alapból ez a lány.

-hát, készítettem is neki reggelit-vagyis, próbáltam-, de nem egy betörő. zenész. nem tudom, hogy került ide, de helyes volt és cukin aludt és ja.- majdnem el is felejtettem, hogy michael itt van. de hogy zenész? jó vicc.

-zenész? te ezt honnan tudod?- kérdezem.

-képzeld, tegnap este a bandája volt az élő zenekar, de lelépett amint vége lett,- mondja, és megvonja a vállát. -beugorhattál volna, kurva jó volt. na, mindegy, én kérdéseim jönnek. mi a francot keres itt a srác? lefeküdtél vele?

-mentális vagy, iza? ezt nem kérdezted most komolyan meg, ugye?- kérdezem lesokkoltan.

-dehogynem!-nevet fel azzal az aranyos kuncogásával, mellyel valahogy mindig magához vonzza a fiúkat.

-mindegy, kettőnk közül te feküdnél le vele, egyáltalán nem jön be,- sóhajtok fel, majd készítek magamnak egy gyors szendvicset.

-te se jössz be nekem, nyugi, visszabeszélő lány,- mondja michael miközben besétál a szobába. - a nevedet még nem is mondtad soha.

ha most egy normális lakótársam lenne, akkor lehet, egy kicsit furcsán méregetné a random zenészt, aki nálunk éjszakázott. de nem, az univerzum úgy gondolja, ad nekem egy bekattantat, aki ugyanúgy viselkedne egy élet-halál szituációban is.

ezért meg es lepődtem, mikor iza meg se rezzent michael jelenlétekor, sőt, úgy tett, mintha születése óta ismerné. jó tudni, hogy így viselkedik egy ilyen helyzetben.

-te hallgatsz?- michael csettint egyet a szemeim előtt, -azt kérdeztem, hogy mi a neved.

-addy. az adalaide rövidítése- mondja iza michaelnek -, és én elizabeth vagyok. tudod, általában az elizabetheket bethnek vagy lizának vagy liznek nevezik vagy bárminek, de engem a barátaim izának neveznek.

-akkor a barátodnak számítok? michael vagyok,- mondja izának.

-persze. amúgy, tegnap láttam a fellépéseteket, és szuperek voltatok! imádtam az egészet!- mondja iza,-éés, tudod, megemlítheted bármikor a basszus gitárosnak ezt a nagyon jó csajt, izát, ha érted mire gondolok,- ezzel iza rákacsint michaelre, aki csak felnevet, mosolyogva.

-amint alkalmam lesz- mondja michael kuncogva-, hát, bocsánat hölgyeim, de mennem kell. tudom, hogy több időt szeretnétek velem tölteni, mert kurvára jófej vagyok, de itt az ideje, hogy menjek.

-ó, hát, akkor találkozunk a bárban a jövő heten!- mondja iza izgatottan.

-aha, persze,- dünnyögöm a szememet forgatva.

igazából nem csinált még semmit, de itt van, ami alalból kikészít.

-öö...lányok. ha be akartok ugrani hozzánk egy próbát megnézni, akkor szívesen látunk. csak had szóljak a fiúknak, oké?- mondja kissé zavartan.

-persze, az tényleg nagyon jó lenne!- villant egy mosolyt iza. bizonyára szeretne ujra találkozni a basszus gitárossal.

-akkor fel is hívom őket, jó?- kérdezi és mi bólintunk egyet.

beírja a barátjai telefonszámát és gyorsan leegyezteti a dolgokat. hamar le is teszi, felénk fordul, a szemében téveszthetetlen a boldogság.

-felőluk jöhettek, akár ma délután 4-kor is, ha az nektek jó,- mondja.

-az szuper lenne, úgysincs semmi dolgunk ma!- szól iza, én meg csak forgatni tudom a szememet, megint.

-oké, akkor találkozunk ott,- mondja derülten michael és ránk mosolyog - vagyis, inkább izára, megöleli, és engem meg csak otthagy.

egy kicsit sem vonzódok hozzá, de egy kicsit fájt, jó mélyen, mivel én voltam az, akihez fordult, a csaját keresve, nem ő.

iza már be is ment, én meg még mindig kint állok, egyedül a gondolataimmal, amik egy sötét hajú srácról szóltak, aki mostanában mindig fejemben volt.

---
Uristenem sorry csak most lattam a hibat :(( bocsi mindenki es buek:)