Végzetes szerelem

4. rész

A plakáton a következő szöveg állt:
Kedves Diákok!
A tanári kar egy kis gyűlést tartott 2019. Március 4-én délután 5 órakor. Mivel kevés rendezvényt tart az iskolánk, úgy döntöttünk, hogy ezen változtatunk. Április 1-én, Hétfőn ugyanis az első és utolsó évfolyamos diákjainkat elvisszük Franciaországba, egy egy hetes kirándulásra. A másik két évfolyam diákjait pedig Június 19-én, Szerdán visszük el ugyanezen helyekre.
A további információkat az Intézményvezető, Ms. Petterson igazgató fogja nektek elmondani.
További szép napot nektek!

Már csak ez hiányzott. Összezárva lenni ezzel a sok barommal egy hétig.
Szuper. Visszacaflattunk az osztályba, és vártuk, hogy elkezdődjön a harmadik óránk. Angol.
Az osztály egyik része angolt, a másik része németet, a harmadik pedig spanyolt tanult. Én és Sasha is az angol nyelvet választottuk még az első évünkön, amikor idekerültünk.
Egyébként az angol nagyon jól megy. A matek jegyeimen kellene még változtatnom, és az érettségi is jól sikerülne így.

Pár perc múlva becsöngettek. Sasha mellettem unottan várta a tanárt, egy papírral a kezében.
Aztán végül egy helyettesítő tanár jött be. Sasha csalódottan rakta vissza a kis papírkát a táskájába. A tanár leült, és egy halom papírt csapott le az asztalra.
Kiosztotta minden embernek, majd visszaült a helyére.
-Rendben. Mr. Smith tanár úr azt mondta, hogy mindenképpen írassam meg veletek a kémia dolgozatot. Úgyhogy hozzá is láthattok.- mondta, és elővette a telefonját. 

***

Már hazafelé tartottunk, amikor Sasha hirtelen megtorpant. Én is megálltam mellette, és ráncolt homlokkal fordultam felé.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Csak annyi, hogy anya nem fog elengedni a kirándulásra.
-De miért?
-Mert apa ott dolgozik három hónapot. A barátnőjét is magával vitte. Legalábbis ezt mondta.- Hát igen.
Sasha és én csak egy valamiben különbözünk. Mindkettőnk elvált szülők gyerekei vagyunk. Ő az anyjával, én pedig az apámmal élek. Én egyáltalán nem tartom a kapcsolatot az anyukámmal, Sasha viszont minden hétvégén elmegy az apjához.
-Próbáld meg rávenni valahogy.- mondtam, és újra elindultunk.
-Lehetetlen!-mondta.
-Figyelj! Nem biztos, hogy találkozni fogunk vele.
-Majd megoldom!- vágta rá gyorsan, és egész úton meg sem szólalt.

A kapunknál megálltunk. Sasha-t magammal szembe fordítottam. Kitártam a karom, ő pedig szorosan megölelt.
-Ígérd meg, hogy jössz!- toltam el magamtól.- Nélküled nem megyek sehova!- nevettem.
-Minden tőlem telhetőt megteszek!- mondta.
Újra megöleltük egymást, és elment.

Bementem a házba, ledobtam a táskám, a kabátom, és a cipőm, majd a konyhába mentem.
-Apa! Megjöttem!- kiabáltam.
Nem jött válasz.
Bekopogtam a fürdőszoba ajtaján. Semmi. Felmentem az emeletre, és az ottani fürdőszobába is bekopogtam. Ismét néma csönd. Bementem apu szobájába, hátha ott van. Apa az ágyában feküdt. Mivel nem volt betakarva, így ráhúztam a takarót. Apa mocorgott egy kicsit, átfordult a másik oldalára, egy nagyot sóhajtott, és tovább aludt. 

Felmentem a szobámba, leültem az íróasztalom előtt levő piros székemre, és elkezdtem csinálni a házimat. Nem olyan sok, igazából csak kémiából, matekból, és fizikából volt házi. De ez is pont elég arra, hogy meghaljak. 
Viszonylag hamar végeztem mindennel.

Kimentem a folyosóra, és bekopogtam apa szobájába. Nem jött válasz, úgyhogy gondolom alszik. Lassan lecammogtam a lépcsőn, a konyha felé indultam, mert kicsit éhes lettem.
-Szia Chloe!- köszönt mögülem apa.
-Jaj. Megijesztettél! Azt hittem alszol még!- mosolyodtam el.
-Nem. Jött egy lány! Téged keresett.- mondta.
-Apa! Ő nem egy lány, hanem Sasha.
-Nem. Nem ő volt. Valami másik lány. Barna vállig érő hullámos haja van, és barna szeme. Veled egy magas.- írta körül apa a lányt.
Kezdtem sejteni, hogy kiről beszél. Beverly lehet ez a bizonyos "idegen".
-És mit akart?- kérdeztem.
-Nem mondta, azt mondta, hogy ír majd neked!

Megvontam a vállam, és a hűtőhöz mentem. Kivettem a csirkét, és az asztalra raktam. Megmelegítettem a csirkecombot, és az egyik széken helyet foglaltam. A csirke mellé rizst szedtem, és jóízűen falatoztam. Nem sokkal később apa ült mellém.
-Jó étvágyat tücsök!- nevetett.

***
Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor megszólalt a telefonom. Megláttam a képernyőn Beverly nevét. A zöld telefon ikonra irányítottam az ujjam, és felvettem a telefont.
-Na hali! Kerestelek, de apud mondta, hogy nem vagy otthon.- mondta.
-Apa ezt mondta?- huppantam le az ágyra.- Csak tanultam. Csöngettél, vagy kopogtál?
-Kopogtam.- hallottam a hangján, hogy értetlen. -Na mindegy. Figyelj! Tudunk találkozni?
-Most?- pillantottam az órára.- Mindjárt tizenegy óra van.
-Jó, akkor holnap reggel. Gyere értem. Kocsival.- mondta, majd azonnal bontotta a vonalat.

Mosolyogva megráztam a fejem, a telefonomat pedig magam mellé dobtam az ágyra.
Bekuckóztam a takarómba, és pár pillanat alatt már el is aludtam.

Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, hogy kettő rész lesz, és ez még napokkal ezelőtt, de a dolgok nem úgy történtek, ahogy azt elterveztem. Úgyhogy most kárpótlásul kaptok két részt. Remélem ettől függetlenül még tetszenek a részek! ^^