Végzetes szerelem

3. rész

Kezdtem elálmosodni. Ezért inkább nem fejeztem be a sorozat részét. Lecsuktam a laptopomat, és az éjjeliszekrényem tetejére raktam. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban, a takarót a nyakamig húztam.

Az este folyamán egy kicsit még forgolódtam, de viszonylag elég hamar elnyomott az álom.

Március 5. Kedd

Reggel az ébresztőm irritálóan hangos rikácsolására ébredtem. Lassan a hang irányába nyúltam, és kikapcsoltam az ébresztőt. Egyet ásítottam, és az ágy szélére csúsztam. A két lábamat egyszerre raktam a szőnyegre.
Felálltam, és az ablakhoz csoszogtam. Elhúztam a bézs színű függönyöket, hogy a szobába több fény szűrődjön.
Nem apa ébresztett. Valószínűleg már dolgozni ment. Elég sokáig nem járt be a munkahelyére. Azóta sem tudom, hogy ennek mi az oka.

A szettem ma egy fekete farmerből, és (mivel ma elég hűvös volt) egy mustár sárga pulóverből állt. Miután felöltöztem, a fürdőbe siettem. Leöblítettem az arcom hideg vízzel, hogy egy kicsit jobban felébredjek.
Megmostam a fogam, és kifésültem a hajam. Majd lófarokba kötöttem.

A telefonomhoz mentem megnézni az időt. 7:32. Még van nyolc percem az indulásig. Egy gyors reggelit csináltam, ami most csak egy müzli volt. A közösségi médiákat lapozgattam, amikor megszólalt a csengő. Megtöröltem a számat, és az ajtóhoz siettem. Sasha állt az ajtó előtt.
-Szia!- köszönt. Óvatosan félrelökött, és mire észbe kaptam, már a kanapén ült.
-Persze, érezd magad otthon! Kerülj beljebb!- nevettem el magam, és becsuktam az ajtót.
Leültem Sasha mellé, és vártam, hogy megszólaljon.
-A húgom szerencsére jobban van. Csak pár percig nem volt eszméleténél!- sóhajtott.
-Akkor jó!- nyugodtam meg én is.
-Tegnap hol hagytuk abba?- kérdezte.
-Valamit mondani akartál.
-Ja igen!- pattant fel hirtelen.- Azért késtem tegnap az első óráról, mert anyával beszélgettünk. Neki szünete volt az első órában. Ezért azt mondta, hogy üljünk be valahova, majd ő igazolja.- mesélte.
-Te kávézgattál, amíg én szívtam a hülye dolgozattal?- nevettem el magam, mire Sasha is nevetni kezdett.
-Elmondott valamit, amit csak neked mondhatok el.
-És pedig?
-Új osztálytársunk lesz. Michael Hall. Ő és Paul régen egy iskolába jártak. Elvileg jó tanuló!- mesélt el róla mindent.
-De szuper, akkor biztos ő is olyan "intelligens", mint a haverkája!- mondtam kissé idegesen.
-Figyelj! Ezt bent majd megbeszéljük, mert el fogunk késni!- mutatott az órára.

Gyorsan felpattantunk. Felvettem a cipőmet. A táskámat a vállamra dobtam. A ház kulcsát felkaptam a az asztalról, bezártam az ajtót, és már rohantunk is az iskola irányába.
Egy idő után elkezdett szúrni az oldalam. Sasha is megállt. Már képtelenség, hogy odaérjünk időben.
-Gyere már!- intett a lány.
Mély levegőt vettem, és újra futni kezdtem.

***
A futás közben meg-meg álltunk. A kapu előtt lelassultunk, és a kétszárnyú ajtón belépve megpillantottuk az igazgatót.
-Lányok! Valami gond van?- nézett ránk szúrós tekintettel.
-Jó napot!- köszöntünk szinte egyszerre.
-Nyomás az osztályotokba!- mondta, és az 5 cm-es sarkú cipőjével tovább tipegett.
A lépcsőfokokon szinte egyszerre lépkedtünk. Az osztályunk ajtaja előtt megtorpantunk.
-Te kopogsz!- álltam egy kicsit hátrébb.
-Nem, múltkor is én kopogtam az igazgatóiba!- lökött előrébb.
-Kopogj már!- suttogtam neki.
-Kopogjunk egyszerre!- vitatkozott tovább.
-Szörnyű vagy!- forgattam meg a szemem.
Hármat koppantottam az ajtón.
-Igen?- Hallatszott az ajtó túloldaláról.
Kinyitottuk az ajtót. Óvatosan léptünk be az osztályba. A tanár higgadtan nézett ránk. Bólintott egyet, és valamit ráfirkantott az előtte lévő papírra.
Leültünk a helyünkre. Elővettem a füzetemet és a tolltartómat, és vártam, hogy Sasha is megtegye ugyanezt.
-Na mi van már?- hajoltam közelebb a barátnőmhöz.
-Nem pakoltam be a füzetem! Tudsz adni egy lapot?- kérdezte.
Kitéptem egy lapot a füzetből. A tábla láthatóan törölve lett. Ami azt jelenti, hogy már írtak rá.
Kétségbeesetten tekingettem körbe. Végül a mögöttünk ülő William- től kértem segítséget.
-Will! Ideadod a füzeted?- a fiú először értetlenül bámult. Füles volt a fülében.
Zenét hallgatott. Megismételtem a kérdést. Will bólintott és a kezembe nyomta a füzetét.
Az írása meglepően szép volt. A pad közepére helyeztem a kissé gyűrött füzetet, hogy Sasha is le tudja írni.
Aztán egy csípést éreztem a combomban. Sasha felé kaptam a tekintetem.
-Normális vagy?- kérdezem suttogva.
-Nem!- vágta rá rögtön.
Mindketten elkezdünk halkan nevetni.
-Valami gond van lányok?- kérdezte hangosan a tanár.
Gyorsan újra a füzetbe bújtam, és próbáltam visszafojtani a nevetést.
Sasha megrázta a fejét, majd ő is folytatta az írást.
Láttam, hogy küszköd egy szó kiolvasásával, ezért a papír fölé hajoltam, és odasúgtam neki.

***
A büfé felé igyekeztünk. A kedves néni büféje előtt hatan álltak. Beálltunk az utolsó fiú mögé, aki olyan kilencedikes-tizedikes lehetett.
Viszonylag gyorsan ment a sor, így pár perc alatt már a nő előtt álltunk. Kedves, mosolygós arca volt. A harmincas éveiben járhatott. Sasha egy sonkás szendvicset kért, én pedig egy teát.
Kifizettük a dolgokat, és mentünk vissza a terembe. Az osztály előtt megálltunk. Szokatlanul csendes volt az osztály. Kinyitottuk az ajtót és láttuk, hogy e teremben alig ült vagy négy ember.
Felvontam a szemöldököm, és az éppen szendvicset majszoló Will elé léptem.
-Mi ez a nagy üresség?- kérdeztem.
-Biztos csak a fejedet látod belülről!- nevetett.
-Nagyon vicces vagy! Úgy értem, az osztályban miért van ennyire nagy üresség?
-Kimentek. Valami plakát van kitéve valahova, és azt támadták le ilyen hirtelen!- mondta.
Megragadtam Sasha kezét és a folyosón végig húztam. Megláttam a sok tolongó gyereket, és párat félrelökve, a plakát elé álltunk.

Sziasztok! A mai napon most csak ez az egy rész lesz, de ha minden igaz, akkor holnap már két részt is tudok publikálni! Remélem eddig tetszik a sztori! ^^