❝ Peggy Carter és Howard Stark fogadott lánya. Amerika Kapitány és a Barnes őrmester találta a Föld legvéresebb háborúja közepén. A SHIELD legveszedelmesebb ügynöke, aki nem ismer szabályt, veszélyt, és kegyelmet. Micsoda hírnév, nem igaz, Sheila Bu...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
1 1 : 4 3 : 2 2 : 1 1 : 1 9 6 3
U S A : T X : D A L L A S
32° 46' 44.1984'' N96° 48' 28.9728'' W
❝Csakhogy tisztázzuk az elején...
Én egyáltalán nem akartam ezt az egész faszságot.❞
Szeretném leszögezni, most a történet legelején, hogy hősök márpedig nem léteznek. Hősök, a tökéletes, hibátlan, folyton az jóért küzdő, az emberek életét védelmező, mindet feláldozó istenek nem léteznek. Nem. Léteznek. Mindezt a kormány találta ki, hogy a kisgyerekek és a naiv felnőttek abban a biztos tudatban aludjanak el, hogy lesz holnap, mert vigyáznak rájuk. Bár bocsánat a szóhasználatért, de ez egy nagy faszság. Nincsenek hősök. Emberek vannak, emberek, akik csupán annyiban különböznek az társaiktól, hogy keservesebb, rövidebb, és jóval elcseszettebb élet jutott nekik. Mert ez az igazság. Az, akiket hősnek állítanak be, nem többek, mint bármelyik más ember. Mindenki fél, mindenki retteg, mindenkit fogva tartanak a saját démonjai. És ami a legfontosabb, mindenki hibázik. Mindenki hozz rossz döntéseket. Ha embert megtörik, darabokra zúzzák, kiölik belőle a maradék lelkét is, eltűnik minden emberség, és megmarad a nyers életösztön, aminek egyetlen célja a túlélés.
El lehet engem ítélni. Be lehet állítani szörnyetegnek, rám lehet sütni a rossz ember billogot, mit bánom is én. Legyen csak jó az embereknek, szőjék tovább a kis meséjüket arról, hogy a gonosz megkapta a megérdemelt büntetését, és hogy a jó mindig győzni fog. Aki ebben hisz, jobb, ha nem is olvas tovább, nem akarom én senkinek sem elrontani a naiv ki álomvilágát; a képregények lapjain kívül a hősöket megtörik, és nem marad más, mint a durva valóság, ahol mindenki ember. A durva valóság, ahol nem a jó győz.
De vissza arra az átkozott napra, amikor minden elkezdődött. Amikor a sors kiosztotta nekem a lapokat, és már nem volt visszaút. Amikor az egész világ feje tetejére állt. 1963. november 22.
━━━━━━━━━ ★ ━━━━━━━━━
Nem így terveztem ezt a napot. Kurvára nem. Ha rajtam múlt volna, akkor nem a verőfényes dallas-i utcákon motoroznék Cannon Hosterfield, a világ legunalmasabb arca felé. Ha rajtam múlt volna, akkor nem Kennedy egyik biztonsági őrét játszanám a sok közül. Ha rajtam múlt volna, akkor felszálltam volna Kippel és Reggievel, a két legjobb barátommal a Ruszkiba tartó gépre. Ha rajtam múlt volna, akkor egy elit, 7-es szintű SHIELD ügynökhöz méltóan szovjet atomtitkok után szimatolnék odaát, nem pedig egy lefokozott sarki rendőr vasárnapi feladatát kellene ellátnom. Túl sok az a ha. És sajnos egy percig sem rajtam múlt; hanem jó anyámon, a nagyságos Peggy Carteren, a SHIELD nemcsak igazgatóján, hanem egyenesen alapítóján. Mint mindig.
