Vörös és Zöld: Headcannons

Beosztás

Ariana

Nem hiszem el! Végre! Alig várom, hogy a Roxfortba érjünk! Annyi jó történetet hallottam már Teddytől, Jamestől és az összes Weasleytől, aki már járt ott, hogy öt éves korom óta másról se beszéltem, csak arról, hogy mennyire szeretnék már oda járni és felfedezni a kastély minden titkát. Épp emiatt kértem arra anyát, hogy ne meséljen semmit a kastély járatairól, mert én magam akartam felfedezni mindent.

Scorpius nem bírt ennyire kitartani az elvei mellett. Ő mindig meghallgatta anya történeteit és lassan jobban tudta az eseményeket, mint anya. De hiába, mindig is olyan okostojás volt, mindig mindent tökéletesen akart tudni. Mondjuk, néha már tényleg az agyamra ment azzal, hogy mindig kijavított, ha nem jól tudtam valamit.

- Aria, figyelsz te ránk? - csettintett az arcom előtt Rose.

- Bocs, elbambultam - fordultam el az ablaktól és néztem szembe a legjobb barátnőmmel. Mindig is furcsa volt belegondolni, hogy valójában nem vagyunk rokonok, hiszen a születésünk óta ismertük egymást és úgy szerettem, mint a testvéremet. - Miről volt szó?

- Szerinted? A Roxfortról! - vigyorodott el. Arca előtt táncolt néhány hullámos lángvörös tincs, amik kibomlottak a copfjából. - Épp azon gondolkoztunk, hogy vajon mikor kerülhetünk be a házunk kviddicscsapatába.

- Másodévben leghamarabb - adta meg a választ (természetesen) Scorpius. - Kivéve, ha lenyűgözöd McGalagonyt és beveteted magad a csapatba, ahogy Harry bácsi tette.

- Az csak akkor működne, ha griffendélesek lennénk - jegyezte meg Albus. - De amúgy nem minden házvezető akkora kviddicsőrült, mint az öreg McGalagony volt.

- Ja, most képzeljétek el Neville-t, ahogy azért lobbizik, hogy bevegyék, mondjuk, Rose-t hajtónak - vetettem fel az ötletet, mire mindenki felnevetett.

- Hát itt vagytok! - nyílt ki hirtelen a kupéajtó és lesett be rajta James. Rákacsintott Albusra, majd felém fordult. - Aria, a srácoknál jár a büfés boszorkány és kérdezik, hogy kérsz-e valamit.

- Á, nem, kösz, anyu feltankolt Mézesfalásos csokival - paskoltam meg a táskám. - De akkor menjek is át?

- Csak ha szeretnél.

- Viszlát srácok, majd jövök, ha öltözni kell! - pattantam fel, és gyorsan követtem Jameset, aki már el is indult a folyosón a mozdony felé. Miközben követtem, a szívem a torkomban dobogott, hiszen a közeli családomon kívül senkit sem ismertem és James elmondása alapján az iskolai ismerettségeknél nincs fontosabb.

Kikerültük a büfés boszorkányt, ráköszöntünk Harry bácsira, aki épp a prefektusoknak magyarázott, majd James hirtelen benyitott az egyik kupéba.

- Hé srácok, itt is van! - harsogta, miközben félreállt, hogy előre engedjen.

Mikor bepillantottam, nagy megkönnyebbülésemre három ismerős arcot is láttam. Dominique, Bill kisebbik lánya ragyogó mosollyal köszöntött, Fred, George fia pedig azonnal nekem dobott egy csokibékát, amit én könnyedén elkaptam.

- Muszáj mindig ezt csinálnod? - lökött egyet a fiú vállán Lucy, Percy kisebbik lánya.

- Mit pattogsz, úgyis tudod, hogy mindig elkapja - vigyorgott Fred, miközben helyet szorított maga mellett. Én leültem, miközben a két másik, számomra ismeretlen arc felé fordultam.

- Ők itt Alice Longbottom és Timothy Jordan - mutatta be őket James, miközben leült Alice mellé.

A lány kedvesen rám mosolygott. Kerek arca volt, sötétbarna haja és kék szeme. Timothy épp raszta haját próbálta lófarokba kötni, de azért villantott rám egy fehérfogsorú mosolyt. A fülkében lévők közül egyedül Lucyn volt már rajta az iskolai talár.