Szent Johanna Gimi 7, Útvesztő

Szeptember 3, szombat

Na jó, szóval, ma egy olyan nagyon jó nap volt, hogy azt el sem tudom mondani! Na de szép sorjában.
Reggel álmosan ébredtem. Hát, igen, ez nálam nem nagyon ritka eset. Viszont egész éjszaka nem aludtam, mert egyszerűen nem bírtam egy rendes és kényelmes pozíciót találni. A gipsz miatt mindig a bal oldalamon kell feküdjek, azon kívül meg irtóra viszketett a karom miatta

. Na és ez még semmi.
A merevitő annyira nyomta a lábamat belülről, hogy azt elmondani nem tudom. Emiatt reggel egy nagy dagadt hólyaggal ébredtem. Nagyszerű.
Miután átöltöztem, lementem a konyhába (igen, már tudok egyedül közlekedni), ahol anyu már nagyban készítette nekem a reggelit.
-Mit kapok reggelire?- kérdeztem.
-Mézes pencake-et.
- És... Mi az, ami az edényben fő?
-Ja, az! Az csak a vacsora.
-És... Mit eszünk este?
-Főtt tojást hidegen, meg sonkát meg sajtot. Kenyérrel.
-Öö... Az fincsi lesz.
-Igen!
Megettem a reggelit, aztán közöltem anyuval a nagy hírt.
-Képzeld, Cortez hamarabb hazajön Amerikából, csak hogy nekem jó legyen!
-Igazán? Ez nagyon kedves tőle. És mikor érkezik? - ült le az asztalhoz.
-Ma este nyolckor száll le a gépe.
-Ma? Már? De jó!
-Igen.
-Ez nagyon jó. És a szülei egyet értettek? - tért rá anyu a "tabu" részre.
-Hát, éppen ezt akartam mondani. Cortez szülei nem akarják, hogy eljöjjön hamarabb.
- De miért? Ezt tényleg nem értem. - értetlenkedett anyu.
-Hát, gondolom azért, mert utálnak. Tiszta szívből.
Anyu eltöprengett még egy darabig ezen, addig pedig én szépen felslisszoltam a szobámba.
Konkrétan egész nap olvastam, és ha nem olvastam, akkor Cortezzel beszéltem. Ha pedig nem Cortezzel beszéltem, akkor meg Virággal voltam. Köbö így telt a nap.
Este nyolckor aztán üzent Cortez, hogy leszállt, és hogy két óra múlva itt van. Ennek nagyon megörültem.
Letusoltam, aztán megcsináltam a hajam, felvettem valami normálisat, feltettem egy kis sminket, és már kész is voltam. Ha az ember barátja a világ másik oldaláról hamarabb eljön, mint kéne, csak is miatta, akkor normálisan kell mutatkozni, nem? :)
Amikor olyan tíz óra körül volt az idő, felvettem egy kabátot(este későn azért elég hűvös az idő), belebújtam a conversembe, aztán kimentem.
Már vagy tíz perce állhattam ott, amikor egy autó kanyarodott be utcánkba. A fényszóró egy pillanatig megvakított, de aztán láttam, hogy Cortez ül benne. Te jó ég! Nem hiszem el, hogy alig tíz órája még a világ másik oldalán volt, most meg itt van, a házunk előtt!
Cortez kikapcsolta a motort és kiszállt. Úristen. Annyira helyes volt!!! Abban a pillanatban elöntött a boldogság. Nem láttam egész pontosan, hogy mi van rajta, de ezer százalék, hogy helyesebb volt mint valaha.
Láttam, ahogy a sötétben elmosolyodik, és megindul felém. Ekkor én is közelebb léptem hozzá(na jó, megpróbáltam, nem olyan könnyű ám ebben a merevitőben gyalogolni!). Óvatosan megfogta a bal karomat(a jobb el van törve), és óvatosan magához húzott. Majd sokkal kevésbé óvatosan megcsókolt. Istenem, de hiányzott ez az érzés! Amikor megölelhetem, amikor belefúrhatom a fejem a vállába, amikor megcsókolhatom, amikor beszívhatom azt a finom Cortez illatot... Felfogtam, hogy csak most lettem teljes. Eddig egész nyáron nem voltam az, mert Cortez nem volt velem. Igaz, Skype-oltunk egy párszor, na jó, majdnem minden nap, de azért az sem ugyanaz. Egyszerűen csak akkor vagyok teljes, amikor Ő velem van.
Amikor kicsit eltölt magától, hogy belenézhessen a szemembe, én nem hagytam, hanem újra megöleltem.
Amikor végre elengedtük egymást, megszólalt.
-Szia- mosolygott rám.
-Szia- mosolyogtam vissza, és belefúrtam a vállába a fejem.
Na jó, végül tényleg elengedtem, mert azért nem hagyhattam, hogy megfulladjon.
-Hogy van a...bokád meg a karod? - mért végig, de nem nagy sikerrel, mivelhogy vaksötét volt.
-Á, elvannak mindketten- legyintettem, mire Cortez felröhögött.

Mivel este tíz volt, Cortez hazament, mert hullafáradt volt, én meg visszamentem a házba, hogy(megpróbáljak) átöltözni.
Nem volt ám könnyű munka. :)

---------------------------------------------------------------

Cortez: 5/5***- nagyon örülök hogy itthon van végre.
Gipsz: 5/1: meg mindig nagyon fáj. :/

Sziasztok! Remélem tetszik! Bocs mindenkinek, ha egy ideje nem írok, az csak azért van, mert egy másik történeten is dolgozok, szóval kicsit be kell osztani az időt.🤗

Sziuuu

Szjgfan_17