My handsome roommate | ✓

Kilencedik rész

Landon az ujjamat puszilgatta,amitől már sokadjára egy meleg érzés fogott el,de ugyanakkor ideges is lettem.
Hiszen ha Nate olyan srác lenne,mint amilyennek ismertem,akkor pontosan tudná,hogy semmit sem szeretnék elsietni,és azt mondta volna,hogy "Nem csak az érdekel,a gatyámban tudom tartani".
-Akkor hát hajrá:fektesd meg.Biztos beadja a derekát.-nevetett Justin.
-Rendben,majd beszélek vele.

Ezután hallottuk,ahogyan csapódik az ajtó.
Idegesen rontottam ki a fiú mosdóból.
-Minden oké?-nézett utánam Landon értetlenül.
-Nem!De mindegy,találkozunk a parkolóban kettőkor.-legyintettem,majd szomorúan sétáltam vissza matekra.
-Hol voltál ennyi ideig?-nézett rám Summer.
-Az igazgatónál.
-Azért vagy ennyire vörös?Mi van,flörtölt veled a vénasszony?-nevetett fel.

[...]

-Kelsey,várj!-kiáltott utánam egy ismerős hang.
Az óráimnak nemrég lett vége,és mindenhogy próbáltam elkerülni ŐT.
-Mit akarsz Nate?
-Mi van baby,miért vagy ilyen gonosz velem?-lépett közelebb.
-Csak hagyj békén.
-Csak hagyd,hogy elmondjak mindent!Kérlek Kels.-simogatta meg az arcomat,amitől több ezer emlék jött fel az agyamban.
Amúgy is le akarom zárni,ami köztünk van és tisztázni mindent.

A parkoló felé sétálva Landon értetlenkedve nézett felénk.
-Vele megyek.-kiáltottam oda.
Egy ideig még nézett utánunk,de aztán beült a kocsiba és elindult.
Az egész utat csendben ültük végig,ami egy kissé kínos volt.
Megpróbáltam elkerülni aput,de nem sikerült.
-Nate,szia!Rég nem láttalak,hogy vagy?-rázott kezet vele.
Mindig is nagyon szerették egymást,és nem tudom,hogyan fogom apunak elmondani,hogy miért szakítottam meg vele minden kapcsolatot.
-Sietünk!-húztam magam után.

A szobámba érve mélyen a szemébe néztem.
-Kezdj beszélni.
Közelebb lépett hozzám,és a derekamnál fogva húzott magához.
-Minek beszélnék,ha megtehetem ezt...-mondta,majd megcsókolt.
Teljesen máshogy,mint Landon,de ez a csók is sok emléket hozott fel bennem és egy kellemes érzés töltött el,ahogyan puhán az ajkaimra tapasztotta száját újra és újra.
-Nate kérlek,ezt ne...-toltam el magamtól.
-Tudom,hogy te is akarod.-mosolygott két csók között.
Engedtem a csábításnak.Finoman beletúrtam a hajába,miközben ajkát az enyémre tapasztotta.Aztán eszembejutott,miket mondott a mosdóban.
Egyre erősebben fogott,majd az ágy felé kezdett vezetni.

-Tudod,hogy várni akarok.Mi lett veled?-mondtam kissé hangosabban,mivel eléggé zavart,hogy még mindig nem enged el.
-Gyerünk már Kels,nem emlékszel,milyen jók voltunk együtt?Most is lehetnénk.-lökött finoman az ágyra.
-De én nem akarom.-toltam el magamtól,de hiába, mert erősebb volt,mint én.
-Tényleg?Semmit sem akarsz tőlem?
-Tudtad,hogy nem akarom elsietni a dolgokat.-mondtam szomorúan,ahogyan az arcomat hintette be puszikkal.

Ahogyan egyre többször érintette ajkait a bőrömhöz,ráeszméltem,hogy nem vált ki olyan erős érzelmeket bennem,mint Landon.
Landon...Miért gondolok ilyenkor is rá?
-Gyerünk,ígérem,hogy gyengéd leszek.-simította meg az arcomat,majd lassan felhúzta a pólómat.
-Nate,nem!Komolyan,mi van veled?-toltam el idegesen.
-Csak azt akarom,hogy az enyém legyél.Tényleg.-mondta két csók között.
Ez nem az az ember,akibe beleszerettem.
-Talán én nem akarok a tiéd lenni.-jelentettem ki.

Hatalmas szemekkel meredt rám.
-Mi?
-Jól hallottad.Nem tudom,mi lett veled,de már nem olyan vagy,mint rég.
-Nem értem,talán van valaki más?
-Miért lenne?Egyszerűen csak nem akarom ezt tovább.
A szemében gyűlni kezdett a harag és az utálat.
Idegesen viharzott ki a szobámból.

Nagyot sóhajtva konstatáltam,hogy nem szépen,de ennek is vége.
-Mi baja volt Lokinak?-lépett be Landon értetlenkedve.
-Hagyjuk.Miért vagy itt?
-Csak megnéztem,hogy nem tört-e el valamit,mert eléggé hangosan távozott.-röhögött fel.
-Várj.Maradj.-kértem,ahogyan elindult kifelé.
Pimasz mosollyal lépkedett felém,majd helyet foglalt az ágyamon.