Az egyszerű embereknek én és rajongó társaim valami furcsa, idegen fajnak látszunk, hisz ha csak elhangzik az a szó, hogy Harry Potter
(mert ez egy szó) mi vérben forgó szemekkel elkezdünk valami történetet, hogy aztán soha ne fejezzük be, hisz a Harry Pottert mindig lehet hova ragozni.
Ezeket a történeteket, vagy ömlengéseket általában annyira érthetően adjuk elő mások számára, mintha latin nyelvről hirtelen óhéberre váltanánk. De ne csüggedjünk, hisz rajtunk kívül biztosan van meg pár ilyen eszelős rajongó.
Pusza:
Helka😘😘1, Mikor valakit meglátok az iskolában, akinek Harry Potteres a ruhája:
-Úristen milyen jó a ruhád, jaj nagyon, de tényleg!!
Lelkendezem úgy, mintha valami kicsit bekattant volna nálam.
Erre így:
Öö...-itt próbálja eldönteni, hogy meneküljön, vagy csak simán megköszönje, hogy aztán békén hagyjam őt- köszi...-a meghatottságtól könnyes szemmel pislogok néhányat, mert eszembejut, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy egy hasonló rajongóval találkozik- elkezdünk beszélgetni és kiderül, hogy kb annyira van képben Harry Potter témában, mint a két hete tornazsákomban rohadó zoknim.
Ilyenkor annyit teszek, hogy úgy csinálok, mintha sürgős dolgom lenne, és sajnálkozva lelépek.2, Màsik személyes kedvencem, mikor valaki meglátja a tolltartómat, ami persze Harry Potteres, és megkérdezi:
-Ó, ez Harry Potteres, ugye?
Ilyenkor elnézően mosolyogva bólogatok, hisz nem lehet mindenki annyira rajongó (jól megmondtam), mint én.
Ám mikor látom a lesajnáló tekintetét, rájövök, hogy valami ilyesmi fejet vágtattam:Ilyenkor úgy próbálom lenyugtatni magamat, hogy teljes erőmből a tanárra koncentrálok. Az arcomra kiül a teljes undor, ahogy meglàtom a fizikát a táblán; az osztálytársam nem bírja értelmezni a hirtelen váltást, inkább elfordul, nehogy átragadjon rá az őrület.