Artist love

Chapter Six

Csütörtökön Anett elutazott az ország, másik felébe, mert az unokatesónk és a férje elutazott kései nyaralni, és megkérték a nővéremet, hogy vigyázzon a kislányukra. Így én azóta egyedül vagyok itthon, és ezért sötétedés után nem igazán merek kimozdulni a szobámból.

Ma szombat van, így nem terveztem mást, mint sorozat nézést.

Délig egész jól haladtam vele, mikor meghallottam a kapucsengőt. Nem vettem fel, hanem inkább lesiettem a bejárati ajtóhoz, ahol Márkot pillantottam meg.

– Szia, hát te? – nyitottam ki az ajtót, hogy bejöhessen.

– Csak gondoltam örülnél egy kis társaságnak, most, hogy Anett nincs itt – mosolyogott rám.

– Köszi, ez kedves tőled – öleltem meg.

Miután elengedtük egymást, elindultunk felfelé a lépcsőn.

– Mi újság veled? Mármint azon túl, hogy Anett nincs itthon? – fordult felém Márk.

– Mikor éppen nem az egyetemen, vagy próbán vagyok, akkor éppen sorozatot nézek, és az ég világon semmit nem csinálok – vontam vállat. – Egyébként itthon baromi sokat próbálok.

– Tényleg, amúgy észrevettem, hogy próbákon olyan szétszórt vagy. Baj van?

– Nyugi, nincs gond, csak... Tudod mit? Hagyjuk. Majd elmagyarázom – zártam le a témát, majd mikor felértünk az emeletre, kinyitottam az ajtót.

– Mi jót csináljunk? – kérdezte Márk látszólag vidáman, de láttam rajta, hogy rosszul esett neki, hogy így válaszoltam neki.

– Mivel legutóbbi elbénázott kirándulás után megbeszéltünk, hogy legközelebb film lesz, megnézhetnénk valamit – gondolkoztam el.

– És esetleg valami ötlet?

– Hát, bár poénnak szántam, de nézhetnénk a Fekete párducot.

– Komolyan? Ez volt a legjobb ötleted? – nevetett.

– Mondom én, hogy viccnek szántam. Egyébként bocsi, hogy az előbb olyan izé voltam. Azért vagyok olyan béna próbán, mert mindig azon agyalok, miként fogom elrontani majd a premieren a dolgokat.

– Ella, ugye tudod, hogy nyugodtan szólhattál volna. Hidd el, segítettem volna – ölelt meg.

– Sajnálom – motyogtam.

– Nincs semmi baj. De ha bármi ilyesmi kétséged van, szólj. Rendben?

– Oké. Akkor nézzük a filmet?

***

A film lassan véget ért, én pedig álmosan dőltem neki Márk mellkasának.

– Ennyire fáradt vagy? – csodálkozott.

– Az elmúlt két napban nem aludtam jól – válaszoltam.

– Rendelünk valamit? – kérdezte.

– Persze. Amúgy is éhes vagyok – vontam vállat.

Miután rendeltünk, azon filóztam, hogy most mit kéne mondanom. Az agyamban motoszkált egy gondolat, de féltem kimondani.

– Ella, baj van? Annyira elmélyedtél a gondolataidban – nézett rám kíváncsian Márk.

Egy néhány pillanatos hallgatás után belekezdtem

– Ezt nem csinálhatjuk így tovább.

– Mit? Szeretnéd, hogy menjek, vagy...

– Nem. Épp ellenkezőleg. Meddig akarjuk azt hazudni magunkat, hogy nem érzünk többet a másik iránt, mint barátság? Nagyon kedvellek, és pont ezért mondom ezt.

– Igazad van – sóhajtotta.

Erre nem is válaszoltam, csak megcsókoltam. A karjait a derekam köré fonta, így mégjobban belemélyedtünk a csókba.

Végül, mikor már kellett a levegő, elengedtük egymást, és mindketten elmosolyodtunk.

– Szerintem ennél jobb délutánt el se tudnék képzelni – öleltem meg. – Köszi, hogy eljöttél. Először főleg azért örültem, mert kicsit félek egyedül itthon. Sötétedés után meg pláne.

– Akkor szerencse, hogy nem volt semmi dolgom – mosolygott.

***

Márk elég soká, kilenckor ment haza. Valószínűleg komolyan vette, hogy félek egyedül.

Ráadásul mikor lefeküdtem, kaptam még tőle egy üzenetet:

Ha félnél, vagy valami baj lenne, akkor nyugodtan írj rám. Még sokáig fent leszek, mert dalt írok, úgyhogy elérsz. Jó éjt :)

Elmosolyodtam, és jó dal írást kívántam neki, majd igyekeztem elaludni.