Artist love

Chapter Sixteen

Két hét múlva eljött a második elődöntő. Mikor tovább jutott a válogatóból, mondott valamit, hogy megfogadott valami hülyeséget, erre csak annyit mondtam, hogy a haját úgy hagyja. Erre lett egy fülbevalója...

Egyébként nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz, hogy Márk akusztikusan adja elő a Továbbot.

Ezúttal szerencsére a hangszerre se szóltak be, mert most egy, rendes gitárt vitt magával. Sőt, azzal viccelődött, ha esetleg bejutna a döntőbe, akkor majd nagybőgővel fog játszani.

Nagyon jó pontszámmal végzett ebben az adásban, és ha lehet még ilyet, még büszkébb voltam rá.

***

Reggel arra ébredtem, hogy emailem jött.

– Ella, miért nem némítottad le? – kérdezte álmosan Márk és az arcára tette a párnáját.

– Elfelejtettem, mert még tegnap este felhívtam Emmát. A párnát meg szedd le onnan, mert azt fogod elérni, hogy megfulladsz – mosolyogtam, és elvettem tőle a párnát.

Kezembe vettem a telefont, hogy megnézzem, ki és miért nem hagy aludni.

– Na, mi újság? – bújt hozzám.

– Na, szólok Attilának, hogy ha a többiek is ráérnek, több próbánk lehet. Az egyetemek bezárnak(már őszintén nem tudom, mikor zártak be).

– Aha. Most pedig nem tudunk visszaaludni. Eszünk valamit?

– Benne vagyok – ásítottam.

Épp teát készítettem, és közben azon voltam, hogy ne aludjak be, mikor Márk jött ki a szobából, és valami oknál fogva az én telefonomon beszélt valakivel.

– Persze, mindjárt adom neki – mondta, és átnyújtotta a telefonom. – Anyukád az – súgta.

– Szia anya – köszöntem.

– Szia, hallottam, hogy bezárják az egyetemek. Nem kéne hazajönnöd?

– Nem. A színházat még nem zárták be, úgyhogy maradok. Majd ha úgy áll, hogy az se lesz nyitva, megyek.

– Jól van. Márknak is mondtam, ha szeretne, ő is nyugodtan jöhet. Meg gratuláltunk neki, hogy tovább jutott.

– Aha. Otthon minden oké?

– Igen. Emmával gondolom tegnap beszéltél, ő mesélt, velem és Milánnal is minden rendben.

– Akkor jó. Figyelj, most megyek, mert még mindketten majd' éhen halunk.

– Jól van. Azért majd gyakrabban hívj, rendben? Szeretlek, kincsem.

– Én is szeretlek. Szia – köszöntem el, és letettem a telefont.

– Mielőtt esetleg  megharagudnál, véletlen vettem fel – szabadkozott Márk.

– Nem is akartam semmit mondani – mosolyogtam és nekiláttam becukrozni a teát. – Ha majd úgy áll a helyzet, hogy bezárnak a színházak, lejössz velem Veszprémbe?

– Persze – nyomott egy puszit az arcomra.

Reggeli után még lustálkodtunk a nappaliban, aztán(ezúttal gyalog) hazamentem, és tanultam egy kicsit, elvégre attól, hogy nem kell bemennünk, neten még lesz egyetem.

Ahogy beléptem a lakásba, láttam, hogy Anett és Hasi a nappaliban vannak. A nővérem a barátja ölébe feküdt és zenét hallgatott, Hasi pedig olvasott.

– Hahó! – köszöntem.

– Szia – intett Hasi, letette a könyvét és kivette Anett egyik füléből a fülhallgatót.

– Szia, Anett! – köszöntem neki is, miközben levettem a csizmám.

– Szia. Anya téged is hívott? – ült fel.

– Aha. Mondtam neki, hogy max akkor megyek Veszprémbe, ha bezár a színház.

– Én pedig mondtam, hogy maradok. Mindegy, hogy ott vagyok-e, vagy itt, ugyanúgy veszélyes a dolog.

– Végül is – vontam vállat. Tudtam, hogy Anett inkább az a nagyvárosi típus, így nem is feszegettem a témát.