Artist love

Chapter Thirteen

Már lassan itt a karácsony ami azt jelenti, hogy lesz néhány szabadnapunk.

Viszont ma még volt egy próbánk, ami után eléggé fáradtan indultam kifelé az előtérbe, hogy megvárjam Márkot, mert beígért egy Mekizést.

Az előtérbe érve megpillantottam egy lányt, aki nem tűnt többnek tizennyolcnál, és úgy festett, mint aki vár valakire.

– Szia, bocsi, hogy én hozom a rossz hírt, de A nagy Gatsby elmarad betegség miatt elmarad – szólaltam meg, mire felém fordult.

– Szia, nyugi, nem azért jöttem. A bátyámhoz akartam benézni. Ismered Ember Márkot?

– Történetesen igen, tekintve, hogy a barátnője vagyok, de te ki vagy?

– Léna. Márk húga.

– Ez érdekes, mert nekem nem említette, hogy van tesója. Egyébként Újvári Daniella.

– Szóval ezért voltál ismerős. Láttam rólatok közös képet Instán. Amúgy esetleg ismered Újvári Anettet? Csak mert odáig vagyok Az angyal bűnéért. A kedvenc könyvem már vagy két éve.

– Anett történetesen a nővérem. Na, de most inkább elkísérlek Márkhoz, mert útbaigazítani azt nem tudok.

– Nekem jó, csak kérdőre vonhassam, miért nem tudsz rólam, illetve, hogy beszélgethessünk kicsit – vont vállat.

Felmentünk az öltözőkhöz, és bekopogtam Márkhoz.

– Igen? – hallottam bentről, majd kinyitottam az ajtót.

– Szia – köszöntem.

– Szia, Ella – sietett oda hozzám, és megpillantotta a hátam mögött álló Lénát. – És szia hugi.

– Szia – mosolyodott el. – Képzeld, az előtérben kiderült, hogy a barátnőd nem is tudja, hogy vannak testvéreid.

– Nem kérdezte – vont vállat.

– Esküszöm, mintha Anett kifogásait hallanám – fogtam a fejem. – Remélem azért tudod, hogy az ilyesmit szokás elmondani a barátnődnek. De tudjátok mit? Majd testvériesen veszekedhettek, de most esetleg Léna is jöhetne velünk Mekizni?

– Én ráérek – vont vállat az említett.

Tíz perccel később már a Mekiben ültünk, és a testvérek valahogy nem tudtak leszakadni a színházban történtekről.

– Csodálkozok, hogy nem kezdtél el gyanítani valamit, mert simán képes lettél volna megint átmenni detektívbe – mondta vigyorogva Márk.

– Megint? – csodálkozott Léna.

– Aha. Nem olyan rég a nővérem titkolta, hogy ki a pasija. Egyszer konkrétan elküldött otthonról estére, még a cuccaimat is elvitte Márkhoz, csakhogy ne menjek haza. Ezért másnap reggel direkt korábbant mentem, mert ismerve Anettet azt hittem, még alszik, de mikor beléptünk a lakásba, már javában ott smároltak.

– És ki a barátja? Bocsi, ha túl kíváncsiskodónak tűnök, csak...

– Semmi baj – legyintettem. – Egyébként Vecsei Miklós az. Ami amúgy vicces, mert az első olvasópróba után mondtam Anettnak, hogy biztos jó sógorom lenne.

– Így már világos – vigyorgott Léna, mire Márk is fel kapta a fejét.

– Ella, amúgy jobb, ha tudod, hogy huszonnegyedikén jössz hozzánk karácsonyra – terelte el gyorsan a témát Márk.

– Aha, ez jól... várj, mi?! – ejtettem ki a kezemből a sült krumplit.

– Azt mondtam, hogy huszonnegyedikén jössz hozzánk karácsonyra. Tudom mire gondolsz, de nem kell félned. Sokat meséltem már rólad, és alig várják, hogy találkozhassanak veled – mosolygott rám.