A Rosszfiú

Part 2

                           Adam szemszöge:

A reggelem ugyanolyan volt mint a többi. Mikor felkeltem egy ribanc volt mellettem akit este hoztam haza. Hát igen... Ez az én élet stílusom minden este más lány. Nem akarok elköteleződni. Nekem így jó ahogy van.

A suliba a szekrényemnél állva beszélgettem a haverjaimmal, mikor valaki nekem ütközött. - Héj cica ha meg akarsz ismerni akkor nem kell belém jönnöd! - Vigyorogtam rá öntelten. - Ch.. Tudod mikor akarnálak megismerni Ross.. - Fonta össze a karjait maga elött. - Egyszer te is az ágyamban fogsz kikötni. - Hangosan felnevetett csak értetlenül néztem rá. A lányok ilyenkor a nyakamba ugranak ő meg csak nevet. - Soha ismétlem SOHA nem fogok az ágyába kikötni Ross.. - Vigyorgott ő is. - Majd meglátjuk Hercegnő. - Kacsintottam, ő egy szemforgatással ott hagyott. - Na mi van Adam? Akad egy lány aki nincs oda érted? - Nevetett Mike. - Hidd el.. Úgy is leveszem a lábáról. Nincs olyan lány aki sokáig ellenáll nekem. - Húztam félmosolyra a számat.

Az órán a tanárnő kisorsolta hogy ki kivel lesz egy ilyen csoportos feladatnál. És az csak a sors keze lehet hogy én pont Stellával leszek. Neki már nem annyira tetszett a dolog. Nekem viszont annál inkább, most végre a közelébe lehetek és levehetem a lábáról.

Suli után át mentünk Stelláékhoz a feladatot csinálni. A bátya nagyon  nem csípi a burám, de nem baj. Nem mindenki szeret engem. Ott történt egy kis testvéri vita miattam, mert elég láthatóan megharaptam Stella nyakát, direkt hogy húzzam a bátya agyát. Miután lezajlottak a dolgok én elmentem haza. Ez a lány valami eszméletlen, egyszer adja az érzéketlent akit nem érdeklek, máskor meg olyan gyengéden néz rám, és kiolvasható a szeméből a zavar. Egyszer úgy is az ágyamba lesz. Épp az ágyamban fekszem, mikor kopog valaki. - Nyitva. - Belépett Stephanie, a suli legnagyobb ribanca. - Szia cica! - Tipegett oda hozzám. - Szia Stephanie.. - Ma nagyon nem volt kedvem hozzá. - Azt csiripelték a madarak hogy a kis Right lánynál voltál igaz ez? - Húzta össze a szemét. Mintha lenne hozzá bármi köze. - Igen.. Mert a tanszi vele rakott össze egy feladat miatt. - Vontam vállat. - De ugye nem feküdtél le vele? - Simitotta végig a mellkasom. - Mi közöd van hozzá? - Ültem fel az ágyamon. - Hát a báratnőd vagyok nem? - Ezen fel kellett nevessek. Ő csak furán nézett rám. - Stephanie.. Attól hogy megduglak nem vagy a barátnőm.. Semmi közöd nincs ahhoz hogy kivel vagyok. - Mondtam neki nevetve, ez annyira abszúrd. - Engem nem érdekel csak velem is legyél. - Hajolt közelebb, de nekem nem volt hozzá kedvem. - Stephanie.. Légyszíves most menjek le... Nekem ehhez most nincs kedvem. - A lány meg volt lepve, de elment. Mégis mi van velem? Vissza utasítottam egy lányt! Én Adam Ross aki soha se utasítás vissza egy kalandot se.

Reggel az ébresztő re keltem, vagyis csak azt hittem mert valaki hívott. - Halló? - Szóltam bele álmosan. - Adam! Stella vagyok.. - A szemeim kipattantak. - Mondjad hercegnő miben állatok szolgálatodra.? - Vigyorogtam, amit ő úgy se láthat. - El tudnál vinni suliba, a bátyám nincs itthon és elaludtam. - Mondta kicsit zavartan. - Persze.. De annak ára is van ám.. - A vonal másik felén egy nagy sohajtást lehetett hallani. - Milyen ára? - Azonnal vigyorog i kezdtem. - Egy éjszaka. - Kíváncsi voltam a válaszra. - Akkor inkább nem megyek suliba, helló. - De megszólaltam mielőtt letette volna. - Csak vicceltem, megyek érted 10 perc. - Letette. Ez a lány nagyon nehéz eset. Ha ezt egy másik lánynak mondom, már itt állna az ajtómban. Felkapkodtam magamra a ruháimat és indultam.

A ház elé érve dudáltam. Stella kirohant az ajtón bezárta azt és futott a kocsihoz. Nagyon csinos volt ma. Egy szűk farmer volt rajta, ami jól kimutatja a fenekét, egy piros feszülő pulcsi, ami az időmet mutatta. Úgy letépném róla itt helybe. - Jóreggelt. - Pattant be a kocsiba. - Neked is hercegnő. - Vigyorogtam perverzen. Ő csak megforgatta a szemét és csendben ült. A sulinál kipattant a kocsiból és ment be a suliba. - Szívesen. - Kiabáltam utána, egy középsőujjat kaptam válaszként felnevettem, a fejemet csóválva. - Na mizu Adam? Már fuvarozod is? - Huzogatta a szemöldökét Mike. - Csak elhoztam suliba mert elaludt. - Rántottam egyet a vállamon. - Csak nehogy aztán ő vegyen le téged a lábadról. - Nevetett fel John. - Nagyon vicces vagy. - Ütöttem vállba. - Megyek dobok egy sárgát. - Fogtam velük kezet és mentem az épületbe. A wc-hez érve beszélgetést hallgattam. Tudom csúnya dolog hallgatózni de kit érdekel? - Szerinted sikerülhet? - Kérdezte egy ismerős fiú hang, azt hiszem Nathan. - Hülye vagy? Még Adam se tudja meg fektetni! Úgy hallottam hogy nagyon sokan próbálkoztak nála, de semmi. - Mondta Frans. - Nekem sikerülni fog meglátod. - Kiről lehet szó? - Stellát egyszerűen lehetetlen megfektetni! Próbálkozz a barátnőjénél. - Hallottam egy harmadik hangot. - Honnan tudod hogy lehetetlen? - Kérdezte Nathan az ismeretlen személytől. - Mert én is próbáltam. Egyszerűen lehetetlen! Mikor megpróbáltam felé úgy közeledni leöntött egy pohár colával és elment. - Egyszerre nevetett fel mindenki. De én már nem bírtam nagyon kellett hugyoznom. Benyitottam és mindenki csöndben lett. - Csá haver. - Kezeltek le velem mindannyian. - Szevasztok! Miről megy a csevej? - Kérdeztem miközbe mentem hogy kieresszem a fáradt olajat. - Semmi olyanról. - Vontak vállat. A harmadik személy aki ezekszerint bepróbálkozott a betörhetetlen Stellánál az Brendon. - Na én mentem orára ott találkozunk fiúk. - El is indultam az osztály felé. Egy hang megütötte a fülem, ez a hang pedig sírás volt. Elindultam az irányába, a szertárból jött. Benyitottam és Stella ott sírt a széken ülve. Leguggoltam elé és megsimitottam a karját. Hirtelen rám kapta a tekintetét. - A-Adam te mitcsi-inálsz itt? - Csuklott el a hangja a sirástól. - Meghallottam a sírás és ide jöttem. - Mosolyogtam kedvesen. Ő a nyakamba borulva sírt, öleltem amilyen szorosan csak tudtam. Simogattam a haját hogy lenyugodjon. - El mondod mi a baj? - Néztem bele könnyektől csillogó szemeibe. - A.. A.. Pasi-im.. Szakito-ott velem. Mert azt mondta-a mást szer-et. - A végére zokogott. Neki volt pasija? Nem is tudtam sose láttam még. - Ne sírj! Nem éri meg egy ilyen miatt sírni. - Simogattam az arcát. - Mást szeret! Érted? Azt mondta a sulijába találkozott egy másik lánnyal és beleszeretett. - Temette az arcát a tenyerébe. - Nézz rám Stella. - Magam felé fordítottam az arcát. - Az a gyerek egy idióta! Te sokkal jobbat érdemelsz! Egy nagyon  szép, okos, intelligens, jószívű lány vagy! A 10 ujjadra kapsz pasit. - Nevettem fel, és komolyan is gondoltam. Ő elmosolyodott és meg ölelt. - Köszönöm! - Suttogta a fülembe gyengéden. - Na gyere menjünk órára mert az ofő mérges lesz. - Húztam fel a székről. - Gyorsan rendbe teszem magam. Te addig menj be nyugodtan. - Mosolygott kedvesen. - Ha késünk akkor már késünk együtt. - A lány WC előtt megálltam és vártam. Mi van velem? Máskor leszarom ha egy lány sír. Máskor én siratok meg lányokat, most meg érdekelt hogy Stella sírt. Az ajtó kinyit, és nyoma se volt az előbbi összetört lánynak. Helyette egy igenis magabiztos Stella állt elöttem, mosolyogva. - Akkor indulunk? - Nézett rám nevetve. - Ja.. Persze. - Nevettem fel én is és elindultunk az osztály felé. Egy kopogás után benyitottunk. - Elnézést a késésért tanárnő. - Mondtuk egyszerre. - Hol voltak ha szabadna tudnom? - Tette csipőre a kezét Mrs. Haufman. - Hát nekem van egy két elképzelésem. - Kiabálta be Rob. - Te kussoltál igaz? - Néztem rá vigyorogva. - üljenek le a helyükre. - Mutatott a helyünkre Mrs. Haufman. Én leverődtem Mike mellé a legjobb barátom mellé. - Ez mi volt tesó? - Nézett rám furán. - Hát az hosszú story.. Na jó nem.. Sírt én meg vigasztaltam. - Vontam vállat unottan. Ránéztem Mike-ra aki hatalmas szemekkel nézett rám. - Most mi van? - Nevettem fel az arckifejezésén. - Teeg vigasztaltál egy síró lányt? Általába miattad szoktak sírni a lányok. Nem hogy te vigasztalod őket. - Nevetett hitetlenül. Valakinek megszólalni a telefonja. - Kapás van!!! - Kiabálta be Mike. Stella előhalászta a telefonját és gond nélkül felvette. - Kisasszony kérem most tegye le. - Kiabált a tanárnő. - Várjon egy kicsit.. - El emelte a telefont a fülétől és a tanárnő felé fordult. - Nem látja hogy telefonálok? De ha maga rikácsol úgy nem tudok! - Sokan felröhögtek. Én már csak akkor eszméltem fel amikor Stella sírva pakolta el a cuccait és ment az ajtó felé. - Mi történt? - Kérdeztem a mellettem ülő Mikeot. - Nemtudom.. Valakivel beszélt aztán elkezdett sírva pakolni. - Felpattantam és mentem utána, a folyosó végén ment sírva. - STELLA! - Kiabáltam utána és futottam. Ilyen se volt még hogy én lány után futok. - Most nem érek rá Adam.. A bátyám kórházba van.. El kell érnem a buszom. - Mondta szipogva, sírást vissza fojtva. - Gyere elviszlek. Gyorsabb. - Biccentettem a parkoló felé. - Köszönöm. - El indultunk a kocsim felé.

Amint oda értünk a lány berontott az épületbe és még tudtuk hol van Jack. A szobába belépés azt láttuk, hogy Jack eszméletlenül fekszik az ágyon. Stella leült a bátya mellé és sírt. - Kérlek Jack.. Ne hagyj itt.. Nekem csak te vagy. - Markolat testvére kezét erősen. - Mindent megteszek csak kelj fel! Nem fogok többé órákat tölteni a fürdőbe. Nem foglak fárasztó is a hülyeségeimmel! Csak kérlek kelj fel! - A fejét az ágyra hajtotta és sírt. Meg simitottam a hátát biztatóan. Ő csak sírt a bátya kezét stotongatva. Hirtelen a gép elkezdett csipogó és Jack szeme lassan kinyílt. Stella nem vette észre. Jack rám nézett, én mutattam neki hogy szóritsa meg Stella kezét. Ő megszoritotta Stella kezét aki fel kapta a fejét. - JACK! - Kiabált fel boldogan. - Csak nem hiányoztam? Ne aggódj ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. - Simogatta húga kézfejét. - Azt hittem már elveszitelek téged is! Mit kezdtem volna nélküled? Te vagy az én bátyám és szeretlek! - Olyan meghajtó ezt látni, egy könny szökött a szemembe, de azonnal megtöröltem azt. - Adam. - A nevemre felfigyeltem és Jack felé néztem. - Amíg én itt gyogyulgatok kérlek vigyázz a húgomra. De ha egy ujjal is hozzáérsz kapsz! - Fenyegetett nevetve. - Nyugi a húgod a legjobb kezekbe van.

El indultunk mert a látogatás lejárt. Ahogy a ház elé értünk kiszálltam a kocsiból én is. - Te mitcsinálsz? - Húzta fel a szemöldökét. - Vigyázok rád. - Vontam vállat. - Köszi.. De meg vagyok egyedül. - Mosolygott kedvesen. - Tudom.. De még ígértem a bátyád akkor hogy vigyázok rád. - Mondtam vigyorogva. - Nem foglak tudni lerázni igaz? - Megráztam a fejem. - Ahhh... Gyere. - Tárta ki az ajtót, én leverődtem a kanapéra. - Nem vagy éhes? - Turkált a hűtőben Stella, oda néztem és behajolt a hűtőbe. Nyeltem egy nagyot, legszivesebben most letépném róla azt a nadrágot. - Adam? - Egyenesedett ki és a szemembe nézett. - Te végig a seggemet nézted? - Háborodott fel. - Hát.. A szemedet nem láttam. Nem akartam bunkó lenni. - Vigyorogtam kajánul. Ő megforgatta a szemét és hozott nekem egy pohár colát, de meg botlott és leöntött. - Basszus ne haragudj! - Tette a kezét a szája elé. - Semmi baj. - Levettem a pólóm, Stella szeme rögtön a kockáimra vándoroltak, beharapta a száját, ilyenkor nagyon szexy. Kopogtat és én elindultam az ajtó felé amíg Stella felmossa a colát. - Öhm.. - Egy magas srác állt velem szembe. - Öhm helló.. Adam vagyok. - Nyújtottam a kezem. - Zac vagyok, Stella barátja. - Fogta meg a kezem, én rá szorítottam. Ez a faszért törte össze őt? És ide állít mint a barátja? - Stella itt van? - A lány ekkor lépett mellém. - Te mit keresel itt? - Kiabált azonnal amint meglátta a fiút. - Beszélni akarok veled! Figyelj Stella.. - De nem mondta tovább, mert olyan pofont kapott, hogy az nekem fájt. - Azt mondtad mást szeretsz! Akkor most mit keresel itt? Maradj azzal a kis ribanccal. - Ordította Stella a sírás határán. - Na ide figyelj te ribanc.. - De nem hagytam hogy befejezze behuztam neki egyet. - Te így nem beszélsz vele csicska. - Azzal becsuktam az ajtót előtte. Stella sírva ült le a kanapéra. - Miért? Én túl akarok rajta lépni, de ő ide jön érted? - Nézett rám könnyes szemekkel. Én magamhoz öleltem. - Sshh.. Semmi baj. Nem érdemli meg hogy miatta sírj. - Karjaim közé bújt és sírt, én mint egy elmebeteg elkezdtem szagolgatni a haját. Isteni illata van. Olyan fura érzésem lett, meg akartam csókolni. Az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. El kezdtem közeledni az ajkai felé, egy ideig csak nézett a szemembe, aztán mikor már majdnem az ajkaihoz ért az enyém elforditotta a fejét, így az arcára adtam puszit. - Szerintem én lefekszem aludni.. - Mondta kicsit zavartan. - Rendben... Kérlek mutasd meg hol a vendégszoba. - Mosolyogtam kedvesen. - Hát.. A helyzet.. Hogy.. Aludnál velem? - Nem nézett fel rám a kezeit vizslatta. Én csak bólintottam. - És mielőtt rosszra gondolsz, semmi perverzség. - Mutatta fel a mutatóujját. - Nyugi! - Tettem fel a kezem védekezésképpen. - Semmit nem teszek veled amit te nem akarsz. - Kacsintottam és elindultam utána fel a lépcsőn. Stella el ment zuhanyozni, én addig kényelembe helyeztem magam az ágyán. Szép szobája van, ahhoz képest hogy lányos,szép. Az éjjeli szekrényen láttam egy képet, felvettem és megnéztem. Stella volt rajta Jack, meg egy másik szőke hajú lány. Stella Jack hátán volt és nevetett, Jack is nagyon nevetett valamin, a másik lány meg rajtuk nevetett. Ki lehet ez a lány? - Adam.. Kérlek.. Azt tedd le.. - Mondta kicsit szomoruan a lány. - Ki ez a lány. - Kérdeztem miközben letettem a képet oda ahol volt. - Ő a nővérem volt.. - Ült le mellém az  ágyra, egy rövidnadrág meg egy bő póló volt rajta. - Mi történt? - A lány rám emelte a tekintetét, ami tele volt fájdalommal. - Autó baleset. Éppen haza felé jött, mikor egy részeg belehajtott. A nővérem a helyszínen meghalt. A férfi megúszta pár karcolással. Én el mentem hozzá és neki mentem.. Ütöttem és ordítottam. Úgy hiányzik. - Letöröltem egy kicsorduló könnyét, és megöleltem. - Aludjunk.. - Suttogta a nyakamba. Bólintottam és lefeküdtünk aludni.