A Rosszfiú

Part 3

                           Stella szemszöge:

Reggel erős karok közt keltem. Nem emlékszem hogy így aludtunk volna el. Na mindegy, nagyon jó érzés volt a karjai közt kelni. Megfordultam és néztem ahogy alszik, olyan nyugodt volt, olyan sexy, olyan aranyos. Az ajtó felé kaptam a fejem, ahol Brit kárba tett kézzel állt, és minket nézett. Tátogtam neki egy "menj le mingyárt jövök" és ő lement. Én fel keltem, vigyáztam Adam ne keljen fel. Lerobogtam a lépcsőn. - Ez még is mi? - Vont kérdőre azonnal. - Neked is jóreggelt. - Léptem a kávéfőzőhöz. - Stella.. Én nem akarom hogy úgy járj mint a többi lány.. Meg neked ott  van Zac.. - Megálltam egy pillanatra, és meg fordultam. - Zac.. Megcsalt.. Azt mondta találkozott valakivel és szereti.. - Nézegettem a pultot, le kéne törölni elég piszkos. - Tessék? A szemétláda!! Meg ölöm. Miért nem mondtad? Tudod hogy én melletted állok! Te vagy a legjobb barátnőm. - Ölelt meg szorosan. - De egyet nem értek.. Miért alszik az ágyadban Adam? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn. - Jack tegnap kórházba került.. Autóbaleset.. - Ezt a szót alig tudtam kiejteni. - Jézusom! És jól van? - Bologattam. Nem tudtam megszólalni, Audrey jutott eszembe. Ha aznap este nem kérem meg, hogy menjen el boltba helyettem akkor még itt lenne. - Meg kérte Adamet, hogy amíg ő gyógyul vigyázzon rám. - A telefonom csörgött, én ránézésre a kijelzőre és dühös lettem. - Mit akarsz? - Vettem fel kicsit se kedvesen a telefont. - Stella! Nem beszélhetsz így az anyáddal! - Szólt bele anyám rikácsoló hangja. - Mert miért nem? Le se szarjátok hogy mi van velünk itthon! Menekültök itthonról! - Kiabáltam mérgesen a telefonba. - Kislányom ne beszélj így velem! Csak azt akartam kérdezni, hogy van a bátyád? - Ez a kérdés nagyon fel idegesített. - Miért érdekel téged? De amúgy jól van képzeld el! Ha nem így lenne az ő temetését is kihagynád??? - Folyt végig egy könnycsepp az arcomon. - Stella! Tudod jól miért nem mentem el a nővéred temetésére. - Már patakokban folytak a könnyeim. - Hát hogyne anyám.. Már akkor menekültél! Amióta Audrey meghalt te csak menekülsz! Le se szarva azt hogy itthon van még két gyereked! - Kinyomtam a telefont és idegesen dobtam a pultra. - Shh.. - Nyugtatott Brit. - Mi volt ez a kiabálás? - Jött le Adam. - Mi a baj Stella? - Jött oda hozzám aggódva. Ezt az oldalát tényleg nem ismerem, miért ilyen kedves velem? Senkivel se láttam még ilyennek. Sose érdekli mit érez a lány. Most meg itt van velem és ölel magához. Tegnap meg akart csókolni, amin nagyon meglepődtem, de én elforditottam a fejem,ha úgy vesszük mi csak barátok vagyunk. - Mi a baja? - Nézett Adam Britre. Fél kapott az ölébe én meg ott sírtam tovább. - El-El mondha-atod neki. - Nyögtem ki nagy nehezen ezt a három szót. - Az előbb beszélt az anyjával és azt kérdezte Jack hogy van. Stella pedig kiakadt, mert mikor a nővére meghalt, az anyja a temetésére nem volt hajlandó elmenni, azóta hogy Audrey el ment közölünk ők csak menekülnek itthonról. - Mesélte dióhéjba Brit.

🔴 VISSZAEMLÉKEZÉS 🔴

- Audrey! - Kiabáltam fel az emeletre a nővéremnek. - Mondjad Stella! - Jött le mosolyogva telefont nyomkodva. - Menj el kérlek a boltba helyettem! - Könyörögtem bociszemekkel. - De most te vagy a soros! - Tette el a telefonját a zsebébe. - Kérlek.. Te gyorsabban megfordulsz! Van kocsid.. - Aud egy nagy sóhajtás közepette fel ment az emeletre. - De csak mert a húgom vagy! És szeretlek! - Kiabálta vissza. - Köszönöm. - Kiabáltam fel boldogan. Az ajtóban soroltam fel mi kell itthonra. - Rendben vigyázz magadra Aud! Szeretlek! - Megöleltem. - Csak a boltba megyek Stella. De én is szeretlek. - Audrey elhajtott a kocsival én pedig bementem a lakásba. Leültem a pulthoz és a telefonom nyomkodtam. Audrey már régóta elment, meg próbáltam hívni, de nem kapcsolható. Hirtelen anya fut le a lépcsőn sírva. - Anya! Mi történt? - A legrosszabbra számítottam. - Kicsim.. A nővérednek balesete volt. - A hideg végig futott a testemen, és lessokkoltam. - De.. Jól van? Ugye jól van? - Kiabáltam sírásomat vissza folytva. - Kicsim.. Audrey a helyszínen életét vesztette. - Zokogott anya, belőlem is kitört a zokogás. Ez az én hibám! Ha nem vagyok ennyire lusta és elmegyek a boltba akkor Audrey még él. - Sziasztok... Mi történt? - Lépett be Jack az ajtón. - Jack.. - Rohantam a karjaiba. - Anya mi történt? - Fordult oda anyához. - Audrey... - Ennyit tudott mondani. - Meghalt.. - Mondtam ki zokogva. - Tessék??? - Kiabált Jack értetlenül. - Autóbaleset volt Jack. - Hallottam ahogy Jack is el kezd zokogni. Anya felhívás apát aki sírva jött haza. El kellett mennie azonosítani Audreyt, de ő nem tudta meg tenni, nekem kelett mennem. Mikor Ida értem mondtam miért jöttem. El vezettek egy szobához, és be kellett mennem, ahol egy nő állt kék köpenybe. - Szia! Azonosítani jöttél igaz? - Mosolygott kedvesen. Hogy lehet egy hullákkal teli teremben mosolyogni? - Igen.. - Mondtam elhaló hangon. Oda álltam egy asztal mellé amin egy ember le volt takarva. A nő lehúzás a lepedőt, és meg láttán Audrey élettelen testét. Az arca tele volt zuzodásokkal, a mellkasa is tele sebekkel, a karja is tele zuzodásokkal az egyik ha jól láttam el is volt törve. Sírva rogytam a földre. - Sajnálom Aud... Ha nem vagyok lusta és elmegyek a boltba még most is élsz.. Az én hibám. - Zokogtam a földön ülve. - Jól vagy? - Rohant oda hozzám a nő. - AZ ÉN HIBÁM! - Ordítottam zokogva. - Hivok neked orvost! - Állt fel, de elkaptam a kezét. - A legjobb barátnőmet hívja! - Lediktáltam a számát, és ki mentem a váróba. Zokogtam és magamat hibáztattam. - Jézusom Stella! Jól vagy? Miért vagy kórházban? Hívtak hogy jöjjek ide mert itt vagy! De miért engem hívtak? - Ki mondtam azt a két szót ami a mai napig marcangol belülről. - Audrey meghalt... - Öleltem magamhoz a legjobb barátnőmet. - Mi? Hogy? Mikor? - Én elmeséltem neki mindent nagy nehezen.