A Rosszfiú

Part 4

                        Adam szemszöge:

A hétvége nagyon jól el telt. Nem is hittem volna, hogy ez a lány ilyen jófej. Az apja is nagyon jófej, itthon volta egész hétvégén a lányával amíg Jacket ki nem engedték. De minden jó hétvége után jön egy szörnyű hétfő. Stelláék felé hajtok, hogy felvegyem őt, mikor odaérek Jack akkor ment a kocsijához. - Jóreggelt. - Vigyorogtam ki a kocsiból. - Neked is.. Stella el ment a buszmegállóba, nem gondolta hogy jössz. - Elköszöntem Jack-től és a buszmegállóba mentem, hogy fel vegyem Stelláék, de már nem volt ott senki. Csalódottan elindultam a suliba, azt se tudtam miért vagyok csalódott. Be érve a suliba Britneybe futottam. - Szia Brit Stella? - Mosolyogtam kedvesen. - Szia Nathanel beszélget, a srác nagyon nyomulós. - Nevetett fel a lány, nekem pedig az összes izom megfeszült az arcomba. Elindultam a szekrények felé, ahol láttam őket, Nathan nagyon adta magát Stella meg csak nevetgélt. Oda mentem és át karoltam Stella derekát. - Sziasztok. - Vigyorogtam mint egy elmebeteg. Stella fura fejjel nézett rám, Nathan annál is furább fejjel mért végig. - Szia Adam, fura vagy. - Szólalt meg először a lány. Ha tudnád hogy most mentem meg a szüzességed. - El lophatok egy kicsit? Köszi. - Azzal a lánnyal az oldalamon otthagytam Nathant. - Ez mi volt? - Tolt el magától a lány. - Szívesen. - Néztem a szemébe, amiből csak értetlenséget tudtam kiolvasni. - Mégis mit kellene még köszönnöm? - Vonta fel a szemöldökét, a fülébe hajoltam. - Hogy még mentettem a szüzességed. - A lány arca hirtelen elvörösödött. Én felnevettem, és csak néztem az értetlen arcát. - Te miről.. - Nem fejezte be lehajtotta a fejét. - Nathan.. Csak meg akar fektetni. Hallottam mikor ezt beszélték a WC-be. - Mondtam ránézve de ő fel se nézett rám. - Nem mindenki olyan mint te. - Motyogta az orra alatt, de én hallottam. - Hogy mi van? - Szaladt fel a szemöldököm. - Nem mindenki olyan mint te Adam! Nathan ma este elhivott moziba és én el fogok vele menni. - Tette csipőre a kezét és szigorúan nézett a szemembe. - De Stella.. Hidd el én csak neked akarok jót! - Kihúzta magát és mélyen a szemembe nézett, olyan gyönyörű szemei vannak. - Én ma este el megyek Nathanel moziba ha tetszik ha nem. - Mondta komolyan, egyszer se szakítva el a tekintetét az enyémtől. - Rendben.. De ha még fektet, engem ne hívjál sírva! - Azzal ott hagytam a folyosón a lányt. Idegesen mentem az osztályba és ültem le Mike mellé. - Csá haver. - Köszöntött vidáman, én csak biccentettem. - Valami baj van? - Tette a vállamra a kezét. - A lányok olyan naivak. - Nevettem fel cinikusan. - Az ember jót akar nekik, de az nekik nem kell! Nekik a rossz kell, akkor keljen a rossz, de hozzám ne jöjjön sírva. - Idegesen dobogtam a lábammal. - Megint Stella? Mi van vele? - Rá emeltem a tekintetem, és láttam rajta hogy tényleg érdekli. - Múltkor hallottam ahogy Nathan arról beszélget a haverjaival hogy még fekteti Stellát. Ma elhivta moziba, én mondtam neki hogy Nathan csak még akarja fektetni, de nem hitt nekem. Akkor csináljon amit akar. Akkor használja ki az a fasz fej nem érdekel. - Néztem most már ki az ablakon. Miért ilyen naivak a lányok? Én csak jót akartam neki, de neki nem kell a jó, akkor csináljon amit akar.

Egésznap elkerülése Stellát, ő se nagyon kereste a társaságom, de nem baj ha neki Nathan kell akkor legyen. Mikor haza értem anyám a konyhába főzött. - Szia anya. - Nyomtam puszit a homlokára. - Szia fiam. - Ölelt meg szorosan, nagyon szeretem az anyámat, ő az én támaszom, ha bármi baj van. - Mi lesz a vacsi? - Léptem oda mellé, hogy még nézzem. - Milánóit csinálok. - Mosolygott anya kedvesen. - Azt szeretem. - Ugráltam mint egy kis gyerek. - Sose fogsz felnőni. - Kuncogott anya a gyerekes viselkedésemen. - Nem kell olyan gyorsan felnőni. - Vontam vállát, és elindultam a szobámba. Vajon Stella mit csinál? Miért jár ilyeneken az eszem? Ő jól érzi magát Nathanel. Egy óra múlva anya Kiabált hogy kész a kaja, a telom a szobába hagytam töltőn és rohantam le a lépcsőn. Segítettem meg téríteni az asztalt, és leültünk enni. - Mi volt ma a suliba? - Törte meg anya a csendet. - Semmi sok, tanulni kellett. - Vontam vállát unottan. - Na ne mondd! Én azt hittem sakkoztatok! Ha nem mondood hogy egy suliban tanulni kell, hülyén halok meg. - Nevetett fel anya, én is fel nevettem. - Lány nincs a láthatáron? - Félre nyeltem, és köhögő rohamot kaptam. - Ni-incs. - Mondtam, mikor már kaptam levegőt. - Miért nem szerzel barátnőt? - Mosolygott kedvesen anya. - Mert még nem akarok hosszú távú kapcsolatot, jó nekem az ilyen egyéjszakás is. - Vontam vállát fel se nézve. - Ezt inkább még se hallottam. - Mikor befejeztük a vacsorát el mentem zuhanyozni. Olyan jó volt, felszabadító ahogy a forró víz elárasztotta a testemet. Mi van velem? Én vagyok Adam Ross, minden lány álma, a jó kis lányok megrontója és már elég régóta nem volt kalandom. El zártam a vizet és kiszálltam a zuhany alól. Kimentam a szobába és a telómra néztem. 20 nem fogadott hívás, és 20 üzenet ind Stellától. Mit akart? De mielőtt még néztem volna meg szólalt a csengő, aztán anyám hangja. - Adam! Egy síró lány keres! - Stella! Igaz a fejéhez vágtam, hogy hozzám ne szaladjon sírva, de nem tudok mit tenni. Lerohantam a lépcsőn, és meg láttam őt, ahogy a kanapén ül a ruhája fele szét tépve, a kezén foltok. A kezem azonnal ökölbe szorult. - Bántott? - Hirtelen hátra kapta a fejét, és meg láttam az arcán a lila foltot. - A-Adam, iga-azad volt, sa-ajnálom. - Temette az arcát a kezébe. - Mi történt? - Ültem le mellé a kanapéra, és felemeltem a fejét. Szép arcán csúnya sebek díszelegnek. - E-el mentem ve-ele.. - Végig simitottam nyugtatóan a hátát és megöleltem. - Nekem el mondhatod Stella, nyugodj meg. - Simogattam a haját, sóhajtott egy nagyot, és el kezdte. - El mentem vele moziba, tök jó volt minden, aztán mondta hogy menjek fel hozzá. Én fél is mentem, először jól éreztem magam, megcsokolt jó volt, de aztán el kezdett tapizni. Le akartam állítani, de egyre erőszakosabb volt... - Az állam megfeszült, minden izmom összerándult. - Megerőszakolt? - Emeltem fel a fejét hogy a szemembe nézzen. - Nem nem tudott, mert el menekültem nehezen. Sajnálom hogy ide jöttem, de ez volt a legközelebb, meg benned bízom, ne haragudj Adam. - A szeme tele volt szomorúsággal, meg fájdalommal. - Te buta vagy, nem baj hogy idejöttél, sőt jobb is. De most mennem kell valahova. ANYA! - Kiabáltam fel az emeletre. - Mondjad kincsem. - Jött le a lépcsőn mosolyogva az én édesanyám. - Itt maradsz egy kicsit Stellával, el kell rohannom valahova mingyárt jövök. - Fel álltam a kanapéról, és mentem Jackhez.