Hagyj!

4. fejezet

A fenti képeket én csináltam, (jó, a jobb oldalit anyukám mert mindkét kezemben kártya volt, de na...) remélem jók lettek. ❤️😊

Kinyitom a szemeim és csüggedten veszem észre hogy még mindig ugyanott vagyok, a legkevésbé sem javult állapotomban, kábábban mint legutóbb. Annyi különbséggel hogy most talán délután van és valami furcsa zajt hallok magam mellől, amiről látatlanban is megmondom hogy Zack adja ki. Odapillantok és már meg is van a hang forrása: kártyákkal játszik.

Egyik kezéből a másikba pörgeti őket, majd valami érdekes keverést csinál ami elég látványos és kifejezetten tetszetős. Ahogyan egyszer felpillant és rájön hogy figyelem összerakja a paklit majd egy kézzel feldobja és legnagyobb meglepetésemre egyben kapja el. Na ez nagyon menő.

- Hogy vagy? - teszi fel a legutóbbihoz hasonló kérdését, mire csak megforgatom a szemem és bemutatok neki. - Azt hiszem ezt vehetem egy nem túl jólnak.

Újrakezdi az iménti kártyás trükkjeit amiket én akaratlanul is feltűnően figyelek. Még soha nem láttam ilyet... Azt sem tudtam eddig hogy létezik ilyen trükkös meg látványos keverés. Láttam már pókerpartikat, de ilyen keverést soha.

- Tetszik a keverésem? - kérdezi mosolyogva mire csak elfordítom a fejem és megrántom a vállam. Nem hagyhatom hogy azt higgye tetszik mert akkor közeledne felém és tönkremenne az élete. - Tudod nyugodtan elmondhatod ha tetszik, tudtommal még senki sem halt bele.

- Akkor nem ugyanazt az újságot olvassuk - vigyorgok rá dacosan.

- Pedig igazán olvashatnánk. - Ahogy ezt kimondja közelebb hajol hozzám. Nem annyira hogy hozzám érjen, de épp eléggé ahhoz hogy feszültté váljak. Viszont hiába a feszültség, nem nézek félre. Ha már úgyis le kell vakarnom magamról legalább hadd élvezzem ki ezt a rövidke pillanatot ameddig közelebbről is megvizsgálhatom.

Ami velem egykorú létére elég meglepően sikertelen ugyanis közelről is pont olyan hibátlan a bőre mint egy babának. Sehol egy szeplő vagy pattanás, még anyajegyből is csak egy van a bal fülcimpáján. Még csak kicsit sem pirul el pedig egyre közelebb mászik az arcomhoz. Annyira tökéletes a bőre hogy az szinte kedvem lenne megütni. Bár amilyen izmai vannak esélyem sem lenne ellene, de tegyük fel az elmélet kedvéért hogy mégis sikerül... Biztosra veszem hogy lepattan a képéről az öklöm. Tuti hogy be van vonva valamivel az arca, csak még arra nem jöttem rá hogy arannyal, vagy csak a bőr ilyen vastag rajta.

- Mássz ki a képemből - fordítom el a fejemet eltakarva a feszültségemet. Kifejezetten utálom az iménti közelséget. - Egyébként is mit keresel itt?

- Mondtam már hogy segíteni szeretnék neked a történtek után - csusszan lejjebb a székén. Eleve alig ült rajta, így viszont már szinte csak a hátával ül.

- Akkor nyugodtan magamra is hagyhatsz most és mindörökké - fordítom vissza a fejem így megint a szemébe nézek.

- Nem értem miért vagy ennyire ellenséges velem. Pedig csak jót akarok neked - sóhajt, majd csalódottan lebiggyeszti az ajkait. Így úgy néz ki mint valami haragos és csalódott alpaka. Bár életemben csak egyszer láttam képen egyet, biztos vagyok benne hogy pont ilyen volt.

Ha tudná hogy én is csak jót akarok neki...

Ezután pár percig mindketten csendben gondolkodunk mikoris megtöri ezt Zack hangos felmordulása és az ahogyan két kézzel beletúr a hajába majd a tarkóján összekulcsolja az ujjait és összeérinti a két könyökét.

- Mesélj valamit - mondja végül, de én csak elfordítom a fejem jelezve hogy nem áll szándékomban. Valami nagyon nagy gond lehet vele fejtájékon, ha még most sem érti meg hogy nem akarom hogy itt legyen. Nem tudom az ő dikenziójában mit jelenthet az hogy hagyj békén, de a hozzá hasonló ufóknál bizonyára azt hogy tapadj rám. - Akkor szeretnél tudni valamit rólam?