My Goddess

Thor 1 (A koronázás)

- Kincsem, gyere elő! Kölyök! Hol vagy?-néztem körbe, amíg meg nem pillantottam egy zöld színű ruhadarabot a kanapé mögött.
- Hela, szívem. Hercegnőm. Nem késhetsz el a nagybátyád koronázásáról.- léptem hozzá közelebb, és kisimítottam egy tincset az ébenfekete hajából. Mire rámemelte smaragdzöld szemeit.
- Apu, miért Thor bácsi lesz a király? Te is herceg vagy.
- Te meg az én kis hercegnőm. De tudod hogy így jobb lesz. A bátyámból biztos nagyszerű uralkodó lesz.
Legalábbis remélem. Thor sok ostobaságra képes. Ezért is kell megakadályoznom ezt az ünnepséget. Megfogtam a lányom kezét, és elindultam vele a trónterem felé. Az én kis hercegnőm. Sajnos mindent tőlem örökölt. A csillagom sajnos most nem tud vele lenni, de tudom hogy büszke lenne rá. Már egy 11 éves nagylány. Mikor beléptünk a terembe, Thor idétlenkedése fogadott. Már meg sem lepődtem rajta. Az a mamlasz kihasznál minden alkalmat, hogy megragadja a figyelmet. Most is ott tette az agyát anyámnak, meg Sifnek. Pontosabban csak tette volna, ha lenne mit. És most következik a legunalmasabb rész. Jóapám beszéde. Azt hiszem pont most jött el az idő, hogy feldobjam a hangulatot. Nagy levegőt vettem és megnyitottam az átjárót a jöttünök számára. Óvatosan magamhoz húztam Helát.
- Semmi baj hercegnőm. Semmi baj. Most bármi is fog történni ne ijedj meg. Rendben?
- De én sosem félek, apu.
- Persze hercegnőm. Persze.
Mire ezeket a szavak kimondtam, már el is kezdte az egyik ostoba az óbégatást: Jégóriások, jégóriások, segítség, segítség. Viszont mire a többség magához tért, Odin már el is intézte a dolgot a pusztító láncéllal. Na, az aztán fegyver. Bárcsak kipróbálhatnám egyszer. Mondjuk már lenne is hozzá néhány célpontom.
- Kölyök, menj vissza a anyámmal a palotába. Apu addig elintéz valamit.
És egy lágy csókot leheltem a homlokára, és elindultam az őrök után.
A palota hosszú, aranyozott folyosóin a kincstárhoz vezető utat már jól ismertem, így gyorsan végig tudtam rajtuk száguldani. Mikor beérkeztem a teremben rögtön megláttam a holttesteket. Az asgardiakét és a jöttünökét egyaránt. És valamiért Thor üvöltözése is rögtön megragadta a figyelmemet. Hálás lehetne a nép, higy megmentettem ettől a féleszűtől őket, de mégis mit várok. Na jó, egy szobrot talán....Amikor elgondolkodtam hogy talán beszállok a beszélgetésbe, pont akkor viharzott el mellettem, eléggé feldúlt bátyám. Ilyenkor mindig az a legjobb, ha utána megyek, és lenyugtatom, még mielőtt kárt tesz valaki másban. Komolyan, néha elgondolkozom, hogy ő vagy az én kis Helám a gyerek. Erről jut eszembe, hogy a lányomra elég csak gondolni, és véletlenül pont abban a teremben volt, ahol Thor felkínálta a cselédeknek a vacsoránkat azzal, hogy az étel a földre került. Éljen!
- Apu, az nagy baj, ha én azt még megenném?
Mutatott a kishercegnőm egy földön lévő süteményre.
- Igen, te egy hercegnő vagy. És azok nem esznek földről, mint a cselédek, vagy, mint a disznók.
- Szóval, mint Volgstatt?
- Okos leányzó vagy te.
Jegyeztem meg neki. Szóval, akkor nem csak én láttam, ahogy az a bélpoklos a földről eszik. Ezt jó tudni.
Közelebb léptem Thorhoz, és leültem mellé, Hela pedig ugyanúgy cselekedtett.
- Nem bölcs most a társaságomban lenned testvér.
Tudom, de nem érdekel. Ha viszont Helának, csak a haja szála is meggörbül, annak már te fogod a levét meginni testvér.
- Csak azt akartam, hogy tudd én is úgy vélekedek, mint te. Apánkról, meg a jégóriásokról.
- Mi történt a jégóriásokkal?
Kérdezte a kincsem, nos majd elmesélem neki. Vagyis csak el akartam, mert Thor közbe szólt.
- Betörtek a fegyverraktárba. Pont ma, amikor a diadalom napja lett volna.
- Ne aggógj testvér, eljön még az.
És pont ebben a pillanatban kell belépnie a három tökkelütöttnek meg Sifnek.
- Sif néni! Te mit szólsz ahhoz, hogy a koronázás tönkre lett téve?
- Hát kislány, nem tudom mit mondjak.
Hela és Sif nagy jól kijönnek egymással. Egyedül ezért nem említem egy lapon a három fogyatékossal. Volgstatt, akinek az esze egy borsóé, de lehet sokat mondtam, viszont a gyomra egy áporszarvaséval vetekszik. Ha egyszer el fog fogyni Asgard élelme az tuti miatta lesz. Hogun, aki szerintem 1000 év alatt egyszer sem nevetett, de ez ugye kit érdekel, mert ha harcolni megyünk, akkor nem szórakozni járunk. Ja, de Thor igen. És Fandrall aki már több nővel feküdt össze, mint amennyit én teljes életben fogok látni. És még csak a nőkröl beszéltem....
- Barátaim
Kezdte el Thor a beszédét. Ez már rosszul kezdődik.
- Volgstatt, ki volt az aki oly élvezetekhez jutatott, hogy azt hitted a Vallhallában vagy.
Vagyis ki etetett mindeddig...
- Te Thor .
- Hogun, Fandrall, ki volt az aki a legnagyszerűbb csatákba vezetett titeket?
Vagyis, kit néztetek miközben elvégzi a ti melótokat is....
- Te Thor
- És Sif, ki mutatta meg az udvarnak, hogy egy ifjú hölgyből is lehet tüzes harcos.
- Én Thor.
Nahát, a négyes azon tagja, akinek van némi értelme is....
- Igen, de én segítettem neked. Szóval, barátaim, elmegyünk Jöttünheimbe.
Miiiiii, ez megőrült? Én ilyet neki egyáltalán nem mondtam. Hela is kérdőre vont.
- Ez is a terved része volt?
- Nem, én nem így gondoltam.
- Hanem hogy?
- Miért vagy olyan makacs, mint az anyád?
-Látod, ebben legalább rá hasonlítok.
- Miért, én nem vagyok makacs?
- Apu, tudod hogy szükségük van a segítségedre. Sif nem tud rájuk egyedül vigyázni.
- Nem, tudod, hogy ilyen őrültségben nem veszek részt.
Majd ekkor oldalra pillantottam, ahol tisztán látszott, hogy Thor Hogunnal veszekszik. Majd visszafordultam a lányomhoz.
- Apu, szeretsz engem annyira, hogy a világ végére is utánam gyere?
- Nem. Miattad elhoznám a világ végét.
Ekkor valami furcsa fény villant meg a szemében. És hirtelen felugrott
- Bácsikám én is veletek megyek.
Szóval, ezt akarta. A kis ravasz......Nem szégyen, hogy saját lányom, játszik ki engem?
- Arról szó sem lehet.
Tiltakoztam, de mivel, már a fejébe vette, nem tudom lebeszélni róla. Bár még megtilthatom, de nem akarok olyan lenni, mint Odin.
- Ugyan már öcsém. Jót fog neki tenni. Meg amúgy is jól kitanítottad. Nagyszerű mágus, és nem is vív katasztrofálisan.
- Kösz, akkor engem is írjatok fel.
Sóhajtottam megadóad. Viszont Hela szemében volt valami izgatott fény. Megragadta a kezem, úgy ahogy még akkor , mint amikor kicsi volt. Majd megkérdezte:
- Mikor indulunk?