My Goddess

Thor 1 (Nem vagy méltó rá....)

Éppen, hogy újra talajt érezhettem a lábam alatt, máris Odin intézkedni kezdett.
- Sif.
Szóltam a harcosnőnek.
- Vidd Helát anyámhoz.
A nő bólintott és megfogta a kislányom kezét majd elindultak. Fandrallt is elcipelték. Remélem a temetőbe, de valószínűleg csak a gyógyítókhoz. Mikor már Hogun és Volgstatt is elhagyta a helységet. Csak apám és két fia maradt itt. De idilli.....vagyis csak lett volna, ha nem kezdődik az üvöltözés. A háborút robbantottál ki és a nem tettél semmit és azt hiszik gyengék vagyunk között. Én már személy szerint csak le szeretném zárni az ügyet. Esküszöm csak azért mutattam meg a titkos átjárót, hogy a népen segítsek, viszont ahogy az események folynak, lehet nem sokára már nép sem lesz. Legutóbb is oly nehezen tudtuk legyőzni őket, de most a szelence viszont már nálunk van.
- Ezennel száműzlek.
Hallottam apám üvöltését. Engem? Miért? Már épp ki akartam nyitni a számat, hogy felmentsem magam, amikor Odin odalépett Thorhoz, és letépkedte róla azon ruhadarabokat, amik a hatalmi pozícióját majd elvette tőle a Mjölnirt is. Egy percig abban bíztam, hogy majd átadja nekem, de mint kiderült megőrültem, hogy egy pillanatig is bíztam ebben.
- Aki képes felemelni a pörölyt méltó rá, hogy megkapja Thor erejét.
Suttogta el, és a fegyver ledobta valahová a Bifroston keresztül, majd Thor követte. Ritkán van, hogy félek, de most megtörtént, mert ha Thort így büntették rám mi várhat? Vagy még inkább Helára? Apám már így is gyűlöli, hogy egy része Midgardi, hiába magyarázom, hogy az anyja csak midgardinak született, de a dns-e módosult, de mintha meg sem hallaná. Szerencsére az öreg engem letudott egy mit bámulsz nézéssel, majd magamra hagyott. Őszintén szólva kicsit sajnálom Thort, de megvan a magam baja is. Mondjuk megnézni a lányomat, vagy kideríteni miért nem szenvedtem súlyos fagyási sérüléseket akkor, mikor a jégóriás hozzám ért. Mikor a palotába értem rögtön anyámat pillantottam meg. Szorosan átöleltem.
- Anya! Úgy örülök, hogy látlak.
- Én is kisfiam. Én is. Csak úgy hiányzik Thor.
- Tudom anya, de ő ment el a jégóriásokhoz. Pedig még Laufey frl is ajánlotta egyszer, hogy hazamenjünk, de Thor túl makacs volt, pedig én tényleg próbáltam neki elmagyarázni, hogy így sokkal kevesebb áldozata lett volna a tórténteknek.
- Loki, a múlton nem lehet változtatni. Te is tudod. De te sem vagy makulátlan egy 11 éves lányt vittél el magaddal Loki. Elhiszem, hogy magad mellett szeretnéd tartani. Hela is mondta, hogy ő akart menni. De nem akarom, hogy baja legyen.
- Jól van?
- Kicsit megijedt, de jól lesz. Hatalmas mágus akarcsak az apja.
- Aki a legjobbtól tanult mindent.
Mosolyodtam el, és ő is. Még egyszer átöleltem, és az úgynevezett "klubbhelységünk" felé vettem az irányt. Meg akartam még anyától kérdezni mit tud a fagyóriások érintéséről, de van neki így is elég baja. Nem akarom tovább terhelni. Mikor beléptem a terembe a látvány nem lepett meg. Fandralltól éppen most távozott egy gyógyítónő, és abból a mosolyból kiindulva, ami Fandrall arcán volt megtalálható, nem csak gyógyításra szánta. Volgstatt evett meglepő módon a megégett kezével tökéletesen tudta megfogni a sült vadkant. És ahogy feltételezem vagy azért eszik most még saját magánál is többet, mert fáj Thor elvesztése neki és így akarja túlenni magát rajta, vagy pedig ő akarja a Thor kosztját is elfogyasztani, hogy ne menjen kárba. Hogun szokádához híven nem csinált semmit. Csak mogorván állt a sarokban. Sif pedig a kis hercegnőm haját fonta.
- Apu.
Rohant oda hozzám. Sif mosolyogva csóválta meg fejét, hogy így az eddig elkészített fonata kibomlik, de Helát ez nem érdekelte. Végig simítottam a kezem a fekete tincsein,és magamhoz húztam. Ha csak egy hangot is meghallok viszont a Loki jajj de érzékeny, mert egy majdnem halálos kaland után megöleli a lányát, nos, annak már többé nem lesz szüksége a hangjára. Már éppen készültem felállni, hogy átmenjek a könyvtárba utána olvasni, miért nem lett komolyabb bajom a jöttün pacsitól, amikor Sif megszólalt.
- Loki, beszélj atyáddal, hogy kegyelmezzen meg Thornak, hogy visszatérhessen.
Ekkor torpantam meg. Valamit kellett mondanom még mielőtt a három balfék is elkezd nyervákolni mert nem tud kivel szórakozni. Sifnek elnézem. Bár egészen biztos vagyok benne, hogy ezért kéri ezt tőlem, mert menthetetlenül beleszeretett, de ez már nem az én gondom. És hiába nem akarom, hogy Thor visszatérjen, mert akkor a háború a forrófejűsége miatt elkerülhetetlen lesz, de Sif mégis csak a barátom, meg az egyetlen értelmes Thor csapatában, és Helának is szinte a nagynénje.
- Te is tudod Sif atyánk mily, hajthatatlan tud lenni. És ti nem láttátok mennyire dühös volt. Félek csak rontanék a helyzeten.
Mindezt persze a lehető leghihetőbben próbáltam előadni. És ahogy látom sikerült is, mert csak szomorúan bólintott. Homlokon csókoltam Helát.
- Majd este még beszélünk apu?
- Igen, hercegnő. Majd az jó lesz ha este mondok egy mesét? Addig nem fogsz rám haragudni ha itt kell maradnod velük?
A kislányom elmosolyodott, és rohant is vissza Sifhez. Már a folyosón jártam, de még hallottam, hogy Sif sóhajt a fonat újrakezdése miatt. A könyvtárhoz gyorsan odaértem. Mindig is ez volt a kedvenc helyem a palotában. Szinte a második szobám, ugyanis néha itt éjszakáztam. Szóltam a könyvtár előtt levő őröknek egyedül szeretnék bent tartózkodni, ami nem volt nehéz mert nem sokan látogatják ezt a helységet. Amikor beléptem nem tudtam hol kezdjek keresgélni. Mivel jöttünökről volt szó, ezért a gyógyító, a mágia, és a történelmi részleg mind szóba tudott jönni. Végül a gyógyító részlegnél kezdtem. Ott viszont amit találtam az még a semminél is kevesebb volt. Csak azt tudtam meg, hogy ne hűtsük az érintésük által okozott sebet, és Idunn aranyalmáinak a levéből készített borogatás hasznos tud lenni. A történelmi részlegbe bele sem kezdtem, hiszen atyánk jóvoltábol kivülről fújom az összes háborút. Szóval maradt a mágia részleg. Pár órányi kutatás után egy egész érdekes és meglehetősen irracionális irományt találtam. Ugyanis az ősi Jöttünök között rengetegen használtak erőteljes mágiát, de ez még évezredekkel az Asgarddal való háborújuk előtt volt, mert valami incidens miatt üldözni kezdték a mágusokat, gondolom mert nekik nem csak olvadt hólé volt az agyuk helyen, és gondolom nem is lehettek monstrumok. Legalábbis a könyv alapján arra következtettem, hogy a mágikus képességeiket a termetük sínyli meg. Valszeg ez is szerepet játszhatott az irtásukban. Viszont itt kezdődnek az érdekes dolgok. Ugyanis néhanyan kitanulták az alakváltás művészetét, amivel el tudtak rejtőznk, azonban ha fajtársuk eredeti formájában hozzájuk ért, akkor visszaszerezték eredeti formájukat. Így nem tudtak tovább menekülni üldözőik elől. Itt jött az a rész, hogy le kellett ülnöm, mert csak úgy cikáztak a gondolataim. Igen, képes vagyom alakot váltani, Thort is többször átvertem, és remekül szórakoztam vele Midgardon, a Sakaaron is egyszer. De ez az igazi formám. Ugye? Ha nem ez lenne elmondták volna. Anya elmondta volna. Apa meg pláne. Hiszen gyűlöli őket. És ha az lennék engem is gyűlölne. Tudom így se szeret, de ennyire csak nem gyűlöl. Ugy nem? De nem támadhatom ezzel le őket. Kell valami ami közvetlen bizonyíték. Mondjuk egy jöttün, de itt egy sincs hála a nornáknak. Viszont van valami ami az övék. Már csak le kell jutnom a kincstárba......