My Goddess

Thor 1 ( Jöttünheim)

Oda , meg vissza vagyok ezért az ötletért, de tényleg. Komolyan lehetne még rosszabb a mai napom? Ezt már nagyon erősen kétlem. Dühösen rángattam magamra a páncélomat. Jöttünheim, az kell nekem. Minden vágyam az volt, hogy halára fagyjak. Hirtelen nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Az az egy biztos, hogy Helát az életem árán is meg fogom védeni. Erről jut eszembe, hogy ki kellene valami b tervet eszelnem, ha esetleg rosszul sütne el a Thor meglepi akciója. Apámnak tudni kell erről az egészről, mert ő meg tudna minekt menteni. De hogyan szóljak neki? Mert ha én magam megyek jelezni, akkor a többiek fogják a nyelvemet ezért kivágni, vagy a számat összevarni és egyik sem túl ígéretes. De ha szólok egy őrnek mondjuk, az nem is rossz ötlet. Gyorsan felálltam és az istalló felé vettem az irányt. Tudtam, hogy Helát úgyis ott fogom találni. A tervem szerint szóltam az őrnek, aki szerencsémre semmit sem kérdezett. Bár valószínűbb, hogy bem mert amiatt a pillantás miatt amivel ránéztem. Amikor az istállóba beléptem, épp azt láttam ahogy a lányom megpróbálja felnyergelni a lovát.
- Segítsek?
- Nem kell.
Lassam odamentem hozzá. Nem akartam, hogy haragudjon rám, amiért nem akartam elengedni.
- Haragszol rám?
- Nem, miért kellene?
Kérdezett vissza, mire megkönnyebbültem.
- Tudod, hogy van ez az izé...
- Apu, Thor bácsi szerintem meghatódna, ha látná hogy így elakad a szavad. És tudom hogy csak féltesz. De nem kell. Hiszen félistennő vagy mi vagyok. Meg mágus. Meg harcos. Sőt még lehet egy nap ka....
- Köszönöm, hogy megérted.
És egy lágy csókot leheltem a homlokára.
- Gyere, menjünk utánuk, mert a nagybátyád még itthagy minket úgy siet.
Halkan felnevetett, és mind a ketten felszálltunk a nyeregbe, majd elindultunk. Mikor a Szivárvany hídhoz értünk, akkor már rég ott várt minket az arany szemű szobor. Komolyan azoktól a szemektől még engem is kiráz a hideg.
- Jó reggelt kapuőr.
- Jó napot.
Szólalt meg Hela olyan halkan , hogy nem tudtam mire vélni.
- Mi történt hercegnő? Elvitte a farkas a nyelved?
Poénkodott az az idióta Fandrall.
- A nyelvem még a helyén van, de még egy ilyen megjegyzés és a tied már nem sokáig lesz.
Okos. Nagyon okos. De mivel a veszekedésüket hallgattam, ezért nem tudtam arra figyelni, hogy mit mondott Heimdall. A következő pillanatban, pedig már át is járta a testem a szokásos bizsergető érzés, mint minden egyes utazásnál. Hirtelen érzeztem valami keményet, de puhát a lábam alatt. Megértkeztünk, úgy tűnik. Jöttünheim. A semmi közepe. Amikor felálltam és körbenéztem, láttam hogy mindenki mennyire vacog. De most komolyan? Nincs is hideg. Pont olyan az időjárás mint otthon. De biztos ami biztos alapon azért megkérdezem.
- Hercegnőm, nem fázol?
- Csak egy kicsit. Elég hűvös van itt. Te nem apu?
- Nem. De gyere kincsem, Thorék szépen itthagytak minket.
Óvatosan kisimítottam a hajából a havat, és a kezébe nyomtam egy tőrt.
- Ahány hajszállal lesz kevesebb a fejeden, annyi jöttün lesz lemészárolva.
Suttogtam. És szép lassan odaálltam a bátyám mellé. Laufey arról a ronda hideg jégtrónjáról nézett le ránk. Brrr...Most először rázott ki a hideg. Főleg azután hogy közölte velünk, hogy ki fogunk múlni. Meg kell jegyeznem, hogy elég tisztességes ajánlat volt tőle az, ha mind elhúzunk a fenébe az esetet meg sem történtnek nyilvánítódik. Szerintem ez ritka jó szerencse. Oda is léptem bátyámhoz, hogy közöljem vele frissen nyert egérutunkat, de előtte még a nornákohoz fohászkodtam, hogy áldják mrg bölcsességgel.
- Thor, ideje mennünk.
Suttogtam a fülébe halkan. Természetesen a Thor stílusú válasz sem maradhatott el
- Tudd, hogy hol a helyed öcsém.
Én tudom. Asgardban, a palotában. Nem itt. Bár a következő pillanatban űgy tűnt imám meghallgatattásra talált, és már thor megfordulni készűlt mire azoknak a jégagyúaknak ezt is el kellett rontaniuk.
- Szaladj haza kis királylány.
Hallottam ezt, utána pedig a pöröly sercegését. És éljen kezdődik a csata. Szerettrm volna még megketesni Helát, hogy rendben van-e. De mivel egy kétméteres behemót esett nekem, sajnos ez lekötötte minden figyelmemet. Kivertem a kezéből a kardot, és két gyors vágással elintéztem, de mire mentem volna tovább, máris ott termett kettő a helyében. Hurrá, vagdaljuk át magunkat a jöttün hadseregen. Azt be kell vallanom, hogy még húsz katonán át elég izgalmas volt, de most már untam a dolgot. És hát mi másra való a mágia, ha nem arra, hogy feldobjuk a hangulatot. Egy gyors térkaput idéztem, és ezzel kiteleportáltam a világűrbe azokat, akik az öt métetes körzetemben voltak. A csata pillanatyi szünetében, legalábbis számomta volt annyi idő, hogy megkeressem a lányom. Éppen egy szakadés szélén állt, de egy jégóriás szorította lejebb, és elkezdett nekirohanni.
- Neeeee.
Ordítottam, és indultam volna, hogy segítsek, ha nem fogja le az egyik vadbarom a karomat. A következő pillanatban történteket még most sem tudom jól feldolgozni, előszőr is Hela csak illúziót használt, ő maga ügyesen elbújt egy szikla mögött. Másodszor pedig mikor észhez tértem és leszúrtam, azt a jégbarmot is, vettem észre nem is fáj a kezem. Bár az igazat megvallva egy halványkék színben pompázott, de az is hamar eltűnt. Nem is értem akkor miért fél ettől az a sok szánalmas bolond. Odafutottam Helához gyorsan, aki eddigre már nem volt egyedül. Sif volt mellette és a megégett karú Volgstatt.
- Mi történt a kezeddel?
- Jöttünök történtek az.
- Ez valami új fegyver ami éget?
- A fenéket, csak hozzámért a nyavalyás.
Mi a f? Ezt nem értem. Akkor velem miért nem történt semmi. Sajnos elmélkedésre már időm nem maradt, mert Hogun, most cipelt felénk a leszúrt, de sajnos még életben maradt Fandrallt. Akik futottak, vagyis inkább próbáltak futni egy óriási jégszörny elől.
- Futás hercegnő!
Szóltam Helának, aki már a kiáltásom előtt menekülni kezdett és én is követtem példáját. Volgstatt lemaradt, hogy támogassa Hogunt, de akkora szerencsém úgy sem lesz hogy csak az a három vesszen oda, és mi többiek ép bőrrel ússzuk meg. A következő pillanatban csak azt láttam, a két előttünk lévő hölgy lefekezett, és nekem is lekellett mert lezuhantam volna. Már épp megfogtam Hela kezét, hogy megnyugtassam, ám ekkor a bátyam pont úgy döntött, hogy ő lesz a nap hőse, és ezért a Mjölnirrel egy üreget vájt a dög koponyájába. De ha azt hinné az asgardi ennek vége a katonák gyűrűje zárt minket körbe. Szóval, penge vagy zuhanás. Már épp előhúztam újra a pengém, és beálltam féloldalasan a lányom elé, hogy megvédjem, de ekkor hirtelen fényesség támadt. A Mindenek Atyja. Nem értem mi tartott egy üzenet átadásában ennyi ideig. Csak érjek haza hogy megkorbácsoltathassam azt az őrt. Magamhoz húztam Helát, aki a sokkhatás miatt nem is ellenkezett. Közben a két koronás seggfej megtárgyalta, hogy megszegtük a békét, és ha háborút akarsz megkapod. Pompás. Pont azért van nálam a lányom, mert az anyja ki akarta hagyni minden harcból amiben neki részt kell vennie. Szóval, ha nem a jöttünök ölnek meg akkor ő fog. Ki kell találnom egy megoldást a békére gondoltam, mielőtt elnyelt volna minket a Bifröst fénye.