A bálban...

665 39 14
                                    


El sem hiszem hogy most itt állok, az osztálytársam, Bakugou Katsuki háza előtt és várom az illetőt. Csak annyi a baj hogy hideg van... Én meg szellősebben öltöztem. Na jó nem tagadom hogy este van és ilyenkor lehül az idő. Mindegy vettem a fáradságot és bekopogtam. Pár másodperc után hangokat hallottam bentről, aztán kinyílt az ajtó. Katsuki anyja, Mitsuki Bakugou nyitott ajtót majd mikor meglátott elcsodálkozott. Nem is csodálom,  hisz biztos nem sokan kopogtatnak ide be, csak úgy. 

- Szia,  Te lennél [Név]-san? -kérdezte egy kis idő után, amire én csak bólintottam.  Erre elmosolyodott majd beljebb engedett. Ahogy betettem a lábam egyből elém termett a szőke tüsihajú fiú. Ki volt csípve,  nem tagadom de szerintem neki jól áll az öltöny.  Kicsit túl jól is. 

- Mondtam hogy majd én kinyitom... - morgott az orra alatt a fiú.

- Csak nem azt akartad volna hogy szegény megfázzon? Tudod milyen hideg van kint? - emelte meg a hangját. 

- Elég legyen. - állt közéjük Masaru, Katsuki apja.

-Ne mond meg mit csináljak tata! -morgott a fiú, én meg automatikusan megfogtam az arcát és magam felé fordítottam. Apró, fájdalommentes ütéseket adtam le a szőke arcán.

- Te meg mi a rákomat csinálsz? -komolytalannak nézhetett de nállam ez a módszer folyton beválik ha ideges vagyok. Elengedtem az arcát miután jónak éreztem. Azt el se mondtam hogy az egész házban tombolt a Bakugou szag. Ezzel nincs semmi bajom.

- Indulhatunk? - szólaltam meg egyből azután hogy elengedtem az arcát. Erre csak bólintott majd felvette a cipőjét. Láttam a szülein hogy büszkék voltak a fiúkra, mivel, gondolom én még egyetlen lány sem jött azzal a szándékkal amivel én vagyok itt. Öröm volt látni ahogy mosolyogtak. Katsuki miután felvette a cipőjét megragadta a karomat és az ajtó felé indult velem eggyütt. - Majd jövök! 

- Legyetek jók és Katsuki vigyázz [Név]-san-ra! -szólt vissza Mitsuki-san az ajtóból mikorra mi már 1-2 méterrel elhagytuk a házat. Egy darabig csendben mentünk egymás mellett, aztán megtörte a csendet. - Bocs anyám viselkedéséért csak rajtad kívül ide más lány nem rakta még be a lábát...

- Semmi baj -mosolyogtam a fiúra aki még mindig a csuklómat fogta. Ahogy ránéztem a kezünkre egyből lazított a helyzeten és a kezemet fogta meg. 

- Nem szeretek anyámék előtt nyálasan viselkedni...

- Ezzel tisztában vagyok.

Egyszer csak azon kapom magam hogy már a bálon vagyunk és Mina szorongatja a karomat. - Nagyon csini a rucid! ^^ - bólintottam és azon gondolkoztam hogy Mina látta-e hogy kézenfogva jöttünk Bakugou-kun-nal, vagy nem. Nem mertem rákérdezni mert akkor:

a) Nem látta és most kérdezősködni fog hogy hogyan, miért és hogy tudtam rávenni Katsuki-t

Vagy 

b) Látta és most kérdezősködni fog hogy hogyan, miért és hogy tudtam rávenni Katsuki-t

Hagytam a dolgot mert én túl jól ismerem Mina-t és ő az ilyen dolgokról egy előadást is tudna belőle csinálni, de olyan 5-6 órásat minimum.

Összefutottam Kaminari-val és Kirishima-val is, mindkettővel a büfénél. Hát hol máshol találkozhatnék velük minthogy a büfénél, jaaaj a két haspók. Báár nem látszik rajtuk de imádják az édességeket, de mondjuk ki nem? Egyból felismerttek és köszöntöttek.

- Szia [Név]-chan! - integetett Denki felém. Kirishima csak mosolygott de közben ügyelt Denki-re nehogy elszabaduljon a perverzebbik éne és nehogy rámvesse magát. Amit nem hiszem hogy elkerülök mivel rövid volt a ruhám vége olyan combközépig érő, [2 kedvenc szín]  színű, pántnélküli koktélruha volt rajtam. Nem akartam nagyon feltünően jönni ezért se csíptem ki magam annyira, csak becsavartam a hajam hajcsavaróval hogy legyen benne egy kis hullám, egy kis smink és nem több.

Egy hosszú nap [Bakugou Katsuki x Reader]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora