Egy hosszú nap [Bakugou Katsuki x Reader]

Melegszendvics 2

Beértem a terembe és már ültem is volna le ha a helyemet egy valaki, mégpedig Mineta el nem foglalja. Az a kis kétlábon járó perver semmirekellő...

---------Folytatás---------

Annyira idegesítő majd megfolytom mindjárt! Huh... Nyugi [Név].

- Hát te meg? - kérdeztem a szőlőre emlékeztető fiút.

- Ohhhhh~ - vigyorodott el perverzen. - [Név]~ Nem tudtam hogy ez a te helyed~
-Jobb ha megtanulod vagy megtanítalak repülni!

- Oh én már repülök de szívesen repülök egy ilyen gyönyörű emberrel~

- Úgy gondoltam hogy megfoglak és kidoblak az ablakon - mosolyogtam barátságosan mégis ijesztően. Mineta egyből lepattant a székemből és visszament a helyére egy szempillantás alatt. Ezt már szeretem. Leültem a helyemre és kipakoltam.

( Suli után )

Suli után mindig ki szoktunk ülni az egyik padra a Bakusquad-dal megcsodálni a naplementét.
Ma sem történt másképp de valamiért Denki-chu-nak sietni kellett haza ahogy Sero-kun-nak is, Kirishima-kun pedig megígérte Mina-san-nak hogy elmennek moziba szóval én és Katsuki maradtunk. Sosem szakítjuk meg azt hogy bézzük a naplementét ezért csak ültem a szőke mellett és figyeltem a naplementét.

A srácoknak és Mina-nak sűrgős volt ezért elrohantak mielőtt Bakugou megint kitörne. Csak figyeltem és egyszer csak megkordult a hasam. Ezt a mellettem ülő személy is meghallhatta mivel felém fordult és úgy nézett rám mint aki most lát először életébe éhes embert.

Kotorászni kezdett a táskájában majd elővett egy uzsonnás dobozt és abból egy melegszendvicset. Mi a...?

A kezembe nyomta.

- Edd meg.

- De...?

- Vettem a büfében jó?!

- Arigato gozaimasu. - és elkezdtem enni.

Aznap ugyebár eggyütt mentünk el hozzá. Elég nagy ház mit ne mondjak. Mikor bementem, egy szőke nő, hasonló haja volt mint Bakugou-nak, épp a konyhában mosogatott. A nappaliban egy barna hajú, szemüveges férfi ült. A haja neki is hasonló volt mint Bakugou-é.Gondolom ők a szülei. Bakugou maga mögött becsapta az ajtót ezzel megijesztve. A férfi épp újságot olvasott és felfigyelt a csattanásra.

- Katsuki kérlek ne csapkodd az ajtót ^^' - halk volt a férfi hangja és lágy. Olyan nyugtató... Asszem valami ilyesmi.

- KATSUKI! - az ordítás a konyhából jött. - NE CSAPKODD AZT A R*HADT AJTÓT!

- NE MOND MEG MIT CSINÁLJAK ÖREGASSZONY! - és ezzel a mondattal le is vette a cipőét Bakugou.

Az anyja hamar előttünk termett vöröslő fejjel de miután meglátott mintha megváltozott volna a klíma, vagy mintha varázslat lett vona de „visszaváltozott” normálissá.

- Jaj Katsuki - fogta meg az arcom. - Nem mondtad hogy vendéget is hozol - kellemes mosly ült ki az arcán.

- Ch... Minek kellett vona szólnom?

- Mivel az anyád vagyok?!

- Nem dicsekedek veled... - és ezután a mondat után egy akkorát rácsapott Katsuki fejére hogy az nekem fájt.

- Hogy merészeled ezt mondni?! - cibálta meg fia fülét. - Mindegy is, Mitsuki Bakugou vagyok ^^ - nyújtotta felém a kezét. Én elfogadtam a kéznyújtást. - [teljes név] vagyok. Örvendek a találkozásnak ^^

- Én is örülök a találkozásnk.

- Masaru Bakugou, örvendek - nyújtja felém az addigra előttem termő férfi. Természetesen nem vagyok gyökért, mint Katsuki, ezért ezt is elfogadtam.

- [teljes név] örvendek ^^

- Gyere nyugodtan beljebb ^^ - vezényelt be Mitsuki-san. Hallottam az irritáló „Ch”-zést mellőlelm aminek a gazdája Katsuki volt.

Igazából kedvesek a szülei, nekem szinpatikusak.

- És hogyhogy elhoztad Katsuki? Csak nem jártok? - csillant fel Mitsuki-san szeme. Erre szinkronban pirultunk ki. Tudom mert láttam a szemem sarkából Bakugou arcát.

- EH?! Nem! Soha! - tiltakozott a szőke fiú aki mellettem állt.

- Na erről beszéljünk pár hét vagy hónap múlva - mosolyogott Masaru-sam(?) (írói megjegyzés: Tudtommal a „sn”- mindenre használják xD mármint megnevezésnél. Asszem mindkettő nemre IS használhatják ha meg nem jól tudom oktassatok ki nyugodtam xD meg lehet kövezni a kommentekben xD)

- HAGYJUK jó?! - morgott Bakugou.

A szülei csak nevetgéltek. Nem is vettem észre de valahogy eljutottunk odáig hogy már Mitsuki-san a Bakugou-ról készült babaképeket mutogatta nekem büszkén. Ami azt illeti akkor még nem volt morgós, nem ordítozott hogy: „-Dögölj meg!, IDIÓTA!” meg ilyesmi,(írói megjegyzés: kövi részben jobban kivesézem ezt a témát xD) jól meg volt, aludt meg ilyenek mint egy normális baba... Gondolom én, mert arckifejezései a képeken elég aranyosak voltak.

Egyszer csak azt érzem hogy valami vagy pontosabban valaki megragadta a vállam és elhúzott.

Ahogy gondoltam Bakugou volt az.

- Elég ebből a hülyeségből és ÖREGASSZONY NE ÉGESS LE!

- ÉN ÖREGASSZONNY? VÉZNA, KIS GYÖKÉR NÉZZ A TÜKÖRBE!

- ÉN A VÉZNA?

- IGEN, TE!

- Nyugodjatok le kérlek ^^'- Masaru-san próbálta lenyugtatni őket és ekkor már nekem is elegem volt szóval elkezdtem feltolni Bakugou-t az emeletre.

-------------------------

És itt lenne a kövi rész. ^^' rég volt tudom de sok dolog volt és csak most tudtam megírni. Nem ígérek semmit hogy hamarosan jön, nem hamarosan jön, rövid lesz-e, hosszú lesz-e. De igyekszem minél hamarabb minél több résszel jönni.

Byeeee