Reggel arra ébredtem a kanapén, hogy megfagytam. Szó szerint. Ilyen hideget szobában még nem tapasztaltam. Éreztem, hogy megfájdult a torkom. Lassacskán szállingóztak ki a többiek is. Mindenki pulcsiba vagy takaróba volt bugyolálva.
Flóra: -Valaki tudja hogyan kell bekapcsolni a fűtést?-
Mindenki rázta a fejét. 6:45 volt, 7:30-kor volt gyülekező ezért a saját készülődési tempómat ismerve elkezdtem készülődni. Kibújtam a takaró alól és mintha hideg vizet zúdítottak volna rám. Ennél rosszabb volt öltözni.
Elővettem a sminkkészletem. Soha nem szoktam sminkelni,de megfogadtam, hogy Londonban önmagam leszek. Ha a ruháim még nem is olyanok mint amiket szeretnék attól még felturbózhatom magam.;)Meg hát azért a Boti miatt is.Oda álltam a kandalló feletti tükör elé és elkezdtem. Felraktam a kedvencemmé vált francia hajpántot, szemhéjfestéket, stb. és a számra vörös rúzst kentem.
Anna: - Wow Eva te nem aprózod el!
Eva: - Hát Londonban muszáj kinézni valahogy ;)
Megettük reggelire a tegnap vásárolt gabonapelyhet és dideregve elindultunk a busz felé. A fű nedves volt és az eső is csepegett egy kicsit, de ez az Angliai időjárás.
Felültünk a buszra, mi voltunk az elsők mivel azt mondta Attila a hun, hogy aki késik az énekel a busz mikrofonjába. XD Utánunk nem sokkal jöttek Botiék.
Boti:- Jó reggelt!
Vissza köszöntünk neki. Álmosnak tűnt szegény,de egy pillanatot elidézett a sminkemen. Reméltem, hogy tetszik neki.
Elindultunk végre London felé. Nem bírtam már kivárni. Egy órát utaztunk mire egy tábla hirdette nagy betűkkel: LONDON. Mindenki nagy izgalomba jött és készítette a telefonját fotózásra. Rögtön London szélén egy félkör alakú hatalmas park választotta el az utat. Mi a jobb oldali útvonalat követtük. Teljesen lefoglalt mindenkit a város nézése. Persze én párszor Botira pillantottam és csináltam képet az ő oldalán lévő dolgokról is. Véletlenül sem azért mert így róla lesz képem... ÁÁÁ dehogy hová gondolsz? ;)
A Thames folyó mentén haladtunk és hallgattuk Atist. Akár merre mentem Boti valahogy mindig ott termett a közelembe. Ez eléggé bejött. ;)Megnéztük a Big Ben-t amit épp újítottak így először fel sem ismertem. XD
A Westminster palota parkjában sétáltunk mikor Boti odajött mellém. Épp megálltunk Churchill szobránál mikor eszembe jutott egy szójáték. Rögtön megosztottam Flórával és Botival ezt.
Eva: - Haha! Értitek: church (templom) - ill (betegség) vagy pedig simán csal chill (nyugi)! - nevettem. Flóra is nevetett, de Boti nem.
Boti:- Jajj Eva- mondta kissé ingerülten és odament a többi fiúhoz.
Nem értettem mi a baja. Ez kicsit rosszul esett.
Még megnéztünk pár szobrot. Egyiknél ahol beszélt többet Atis, félkörben állt a csapat és Boti az egyik szélén volt én meg a másikon. Ráláttunk egymásra néha rajta is kaptuk a másikat a bambuláson, de olyankor gyorsan elkaptuk a pillantásunkat.
Sétáltunk tovább, már elhagytuk a szobrokat. Nézem az autókat épp elidőztem egy sárga oroszlán királyos járművön mikor Boti megszólított:
Boti: - Hogy tetszik eddig London Eva?-
Imádtam mikor kimondja a nevem.
Eva: - Eddig nagyon jó, már alig várom, hogy a London eye-t is lássam. És neked, hogy tetszik?-
ESTÁS LEYENDO
Boys I've never had
No FicciónEva vagyok,(ejtsd: Evá) egy totálisan átlag alatti lány, duci, alacsony és egy nagy szerencsétlenség ha a fiúkról van szó. Három fajta tinédzser van a Földön ha a szerelemről van szó. Vagy az vagy akinek összejön, vagy az akinek majd az egyetemen le...
