Boys I've never had

Love in London; 4.rész: HE TOUCHED THE BUTT!!!

Az Oxford street-en sétálgattam egyedül mikor hirtelen elkapta a karomat valaki és elkezdett vonszolni egy zsákutcába. 

Eva:- Mi a f***?-

Boti: - Nyugi csak én vagyok- mondta kacéran. - Mióta beszélsz te ilyen mocskosan Eva?- 

Belenéztem égszínkék szemébe és heves vágyat olvastam ki belőle. Nem tudtam megszólalni. Még mindig vonszolt egészen a téglafalig ami lezárta az utcát. Ott akkor szembefordult velem, de még mindig nem engedte el a kezem.

Boti: - Meddig csináljuk még ezt Eva?- nézett rám. Szemében még mindig ott égett a szikra, de egy kis aggodalmat hallottam a hangjában.

Eva: - Mire gondolsz?- pontosan tudtam mire gondol.

Boti: - Ne játszd a hülyét Eva! Te is tudod, hogy valami van köztünk! - csattant fel. Elengedte a karomat és idegesen megfogta két oldalt a fejét.

Boti: - Összezavarsz...- belenézett egyenesen a szemembe. Egy ideig csak néztük egymást aztán megszólaltam.

Eva: - Nem tudom mi ez...-

Boti: - Jajj Eva te mindent tudsz, ezt akkor hirtelen most miért nem???- kiabálta. Nem bírtam tovább, elfogyott a türelmem és mindent rázúdítottam ami ebben a pár napban nem hagyott nyugodni.

Eva: - Még te vagy összezavarva??? Kilencedik előtt rám írsz tökre jóban lettünk komolyan azt hittem lesz valami erre a suliban másfél évig kerülsz. Erre elindulunk Londonba és hirtelen körülöttem ugrálsz. Ez eléggé zavaros... Egyik percben kedves vagy és vicces másikban meg ingerült és flegma. Mi a bajod velem ha?-kiabáltam.

Lesokkolva nézett rám. Folytattam.

Eva: - Nem értelek Boti. Suliban három mondatot beszéltünk összesen miután majdnem egész nyáron beszélgettünk és egyértelműen elég jól kijöttünk. Nagyon megbántottál. Tudomást sem vettél rólam, csak azokat a picsákat kergetted a suliban akik kirakták neked a mellüket. Ez a baj, hogy én nem mutogatom magam neked? Az kellett volna, hogy barátok legyünk? 

Boti: - Eva, én...-

Eva: - De miután leszartál én is lemondtam rólad. Nem kértem az út elején, hogy figyelj rám, nem raktam ki semmimet. Miért most Boti? Miért? Nincs itt az a sok ribanc ezért kell valaki akivel elszórakozol?- kezdett könnybe lábadni a szemem. Nem tudtam tovább folytatni.

Boti: - Figyelj Eva. Mikor rád írtam az azért volt mert már kép alapján nagyon szimpatikus voltál és miután elkezdtünk beszélni még jobban úgy éreztem, hogy te vagy az akire vártam. Mikor megláttalak a suliban egyszerűen nem tudtam levenni rólad a szemem... Elveszek a szemeidben mikor rád nézek...

Eva: - Akkor miért kerültél el? - kérdeztem könnyes szemmel.

Boti: - Úgy éreztem nem vagyok elég jó hozzád...-

Eva: - Ez hülyeség, már hogy ne lennél?-

Nem felelt.

Eva: - De egy valamire még mindig nem feleltél. Miért pont most?- 

Boti: - Tudod a suliban nem sokat hallottalak beszélni, főleg nem ilyen hangosan. - felnevettem- Azok után, hogy milyen voltál messengeren egy teljesen új lányt ismertem meg. Egy csendes, félénket és azt hittem ezt azért csinálod mert nem akarsz közel engedni minket magadhoz ezért mikor akartam próbálkozni inkább lebeszéltem magam. Én is lemondtam rólad, de most mikor meghallottam azt a lányt a buszon akit megismertem, mikor hallottam élőben is a szar poénjaidat és a nevetésedet egyszer csak vissza jött egy érzés. Abban a pillanatban tudtam, hogy te kellesz. Ilyennek ahogy vagy. Emlékeztetett a busz út hogy milyen is vagy valójában...-