Így állunk tehát: a herceg és én

-Bemutatkozás-

...Ja még be sem mutatkoztam... a nevem Karen Audrey Black. 20 éves vagyok és a Hopeful Nanny And Kindergarten Teacher University-be járok. Ha elvégzem a sulit tanár leszek.Hosszú (kb. a hátam közepéig érő) sötétbarna hajam van. Sokan azt mondják hogy az fekete és én ennek örülök. A szemem világoskék, ami szintén nem baj. A magasságommal sincs gond, 170 cm vagyok. Úgyhogy én meg vagyok magammal elégedve.

A szüleink elhagytak minket (van egy bátyám is, róla is beszélni fogok) amikor 10 éves voltam. Elvileg nem szerettek meg minket...hülyén hangzik de komolyan...azt mondták rájöttek, nem akarnak gyerekeket.

A bátyámmal nevelőintézetbe kerültünk, mivel ő akkor még csak 16 volt. Nagy szerencsére ott találtam rá az én legjobb barátnőmre Ashleyre. Na de először akkor a bátyám.
A neve Scott Black. 26 éves, Magyarország a lakhelye per pillanat. Most ott él a barátnőjével. Aki nem sokat tud angolul thát Scott képtelen volt megtanulni magyarul. Én nem fogok ezért nekem tolmácsolni kell :).

Mi Ashleyvel úgy döntöttünk, (mivel egy egyetemre akartunk menni)hogy befektetünk egy lakásba. Ami sikerült is és az egyetemre is felvettek minket.

Ashleynek hosszú természetes szőke haja van. Csokibarna szemeivel az összes fiút képes elvarázsolni.

Amikor az árvaházba kerültünk Scottal, sokat sírtam. Rosszul esett amit azok az emberek mondtak akiket nem szívesen emlegetünk (a szüleink). Hogy a gyerekek semmirekellő kis ördögök és csak a baj van velük. Scottot még jobban megviselte... neki ilyen lelki izéhez is járnia kellett ahol kiöntheti a lelkét ismeretlen embereknek...aha, persze...csak velem volt hajlandó akkor beszélni. De minden jóra fordult amikor Ashley és az ő bátyja Deniss megjelentek. Őket bántották a szüleik.

Minket szavakkal őket tettekkel.

Amikor a két nagytesó Deniss és Scott 18 évesek lettek, papirokat nyújtottak be annak érdekében hogy minket is magukkal vihessenek ebből a börtönből. Termézsetesen sikerült. Az új kis családommal beköltöztünk egy aranyos kis kertesházba. Mivel azt valahogy fel is kellett tartani a nagyoknak muszály volt dolgozni. Mi Ashleyvel pedig tanultunk. Így teltek a mindennapjaink. Aztán egyszer csak felnőttünk.

És kezdődhetett a nagybetűs élet...