Így állunk tehát: a herceg és én

1.rész

...Kényelmesen elhelyezkedtem a szokásos nyitott szemmel alváshoz az órán. De mielőtt belefogtam volna, megnéztem mit néz ennyire Ashley...

-Látod őt?-kérdezte-milyen helyes! És biztosan nagyon okos!-monda Ahley elvarázsolva.
Ezt arra a személyre értette aki a fizika tanár mellett állt. Nem rég jöhetett, mert még csak most készült a bemutatkozáshoz.

-Sziasztok! A nevem Kevin. Ma én leszek az aki itt ügyetlenkedik Laurent tanár úr jobbján helyettetek-mosolygott.
Erre az osztálytól egy nagy éljenzésr kapott.
Sötétbarna haja szinte már feketének tűnt. Ehhez társult egy zöld szempár. Szép magasra nőtt,
fiatal volt. Olyan 23 évesnek nézett
ki.
A barátnőm és a teremben lévő összes lány teljesen oda volt érte.

Amikor ezeket megállapítottam, észrevettem hogy engem néz. Én csak értetlenül bámultam rá.

-Juj Karen, engem néz! Jól nézek ki?-aggodalmaskodott barátnőm.

-Persze...szerintem amúgy éppen egy alkalmas barátnőjelöltet keres.-erre barátnőm csak tovább gyönyörködött.

Miután bemutatkozott ez a zöldszemű, belefoghattam az alvásba. Lehajtottam a fejem a padra és becsultam a szemeimet.
Körülbelül az óra közepén nagy nevetésre keltem. Ránéztem Ashleyre hátha kapok erre valami választ. De ő csak a salátaszeműt
nézte. Gondolom mondott valami világi poént az atomokkal kapcsolatban.
-Miss. Black! Lenne olyan szives segíteni ebben a kísérletben?-kérdezte Laurent tanár úr.
-Öhm...persze!-mondtam meglepve. Miután sikerült kimásznom a padsorból, lebattyogtam és ránéztem a tanárra. Ő is engem nézett, gondolom arra várva, hátha elkezdem a feledat kidolgozását.
-Elnézést, mi is volt a kérdés?-kérdeztem szégyenkezve.

-Hogy megcsinálod e még ma a feladatot-mondta a brokkoliszemű "humorosra" véve.
Erre az egész terem nagy nevetésbe tört ki.

-Itt van a táblán ez a kísérlet. Kérlek old meg-mondta Laurent professzor- ha nem megy az egyenlő azzal hogy az elmúlt órákon egy cseppet sem figyeltél. És tudod hogy ezért ajándékokat szoktam osztogatni.-nagyon kedves...

Megnéztem, hogy tulajdonképpen mit is csináltak eddig ezek a fizikazsenik.

...huh...hát fogalmam sincs...

De azért megpróbáltam hozzáfogni. Körülbelül úgy 2 perc múlva kijött ez a szám 0,0274020,9294301,02949.
Öhm...lehet nem épp a megfelelő.
Ránéztem Kevinre aki furcsán nézte a táblát. Hát ezzel nem sokat segített.
-Ez meg mi?!-ócsúdlt fel a tanár-azonnal üljön le! És természetesen megkapja az egyesét!-mondta mérgesen.
Miután visszamentem a helyemre mérgesen megnéztem messzebbről is a táblát.

Ajh...pedig innen tudom a megoldást.
Miközben ezen gondolkoztam láttam hogy Kevin engem néz.

Mostmár ne nézzen, mert ezzel nem segít. Megkaptam az egyest.

Pedig ott volt az esély, hogy súgjon. Mindegy is...

Mivel már csak pár perc maradt az órából Laurent prof. hagyta hogy beszélgethessen a krumplifejű a diáktársaimmal.
Engem pont nem izgatott, inkább dúrcáztam tovább.

Amikor kicsöngettek megindultunk Ashleyvel a terem felé. Mivel ez a 7. óra volt már felesleges lett volna a menzára menni. Ilyenkor támadja meg az egész suli a kajáldát.
-És mi lenne ha elmennénk enni egy hambit? Vigaszdíj-mondta Ashley pakolás közben.
-Oké menjünk. Már úgy is régen ettünk.
Kiléptünk a teremből és elindultunk a kijárat felé.
De valaki megérintette a vállam.

-Várj-szólt. Megfordultam a tengelyem körü és meglepetten néztem az illető arcába.