Így állunk tehát: a herceg és én

2.rész

-Kérlek ne haragudj...én nem úgy gondoltam.-Mondta Kevin. Látszott rajta, hogy gondolkozik, hogy mit mondjon.

-Ott álltál mellettem. Igazán segíthettél volna...De igazából mostmár mindegy. Mert bevágta nekem az egyest.
Csak nézett engem. Nem mondott semmit.
-Azt mondta nekem Laurent professzor hogy vannak diákok akiket igazán szeret feleltetni. Itt rád utalt...úgyhogy tanulj a következő órára.-mondta szererinte nagyon bölcsen. Hát kösz.
A háta mögött hirtelen felbukkant egy lány.

-Lányok gyertek! Megtaláltam!-szólt. Ezután másik három lány bukkant elő a lépcsőfordulóból. Cöhh...

-Menjünk Ashley.-mentem barátnőm után.

-Oké...-mondta és kiléptünk a szabadba.
Tudni kell rólam, hogy ilyenkor vagy kikelek magamból, vagy csöndesen szenvedek.
Most a jobbik eset volt.
Azon törtem a fejem, ha ilyen okos akkor miért nem segít nekem? Na mindegy...ez is csak egy futóbolond....

Amikor odaértünk a kajáldához Ashley nekem kért egy gombás dupla zöldséges hambit, magának pedig egy sajtburgert.

Leültünk egy asztalhoz és elkeztünk eszegetni.
-Na gyere szépen Kevinuci! Együnk egy falatot!-hallottam meg osztálytársnőim hangját.

-Jaj lányok, nekem erre most nincs időm! Kérlek engedjetek engem!-szólt Kevin, majd meglátott minket.

Én elkaptam róla a tekintetem.
-Ashley elindulunk haza? Sok a leckém.-kérleltem barátnőmet.
-Jajj, ne csináld már... hisz' olyan hejes...tudom, hogy neked is bejön!

Hát nem...ezek után?

-Jó, akkor majd találkozunk otthon.-mondtam, felálltam és elindultam haza.

Miután megérkeztem ledobtam a cuccaimat és leültem a tévé elé. Nem volt kedvem, se hangulatom tanulni. Bekapcsoltam a tévét és a most kezdődő hiradót keztem el bambuli.

Épp valami új hiper szuper kocsiról volt szó ami képes 300 km/h menni amikor megcsördült a telóm.

Egy ismeretlen szám hívott.
-Haló?-szóltam bele.
-Helló Karen te vagy az?-kérdezte Kevin. Jaj...ez meg mit akar? És amúgy is...

-Te honnan tudod a számomat??-kérdeztem meglepetten.

-Vannak besúgóim.-szólt és hallottam, hogy mosolyog.
-Cöhh...na és mit akarsz?-kérdeztem flegmán.

-Arra gondoltam, hogy lenne e kedved velem mondjuk kávézni vagy sütini. És közben segítenék a fizikában.-mondta. Hát öhm...erre nem igazán tudok semmit sem mondani. Mert ez egy szép gesztus tőle.

De a telefon másik végéből meghallottam ahogy valaki nagyon kétségbeesetten mond valamit Kevinnek.
-Most...most le kell tennem.-szólt és mire felfogtam volna már letette.

A telefon másik végén hallottam, hogy valaki kétségbeesetten szól Kevinnek.

-...Most le kell tennem, szia.