Így állunk tehát: a herceg és én

5. rész

Másnap reggel kicsit nyúzottan ébredtem, hisz nem a saját ágyamban aludtam. A környék nagyon csendes, jót lehet pihenni. Ma este már garantáltan jót alszom.

De szerencsére már feltalálták a kávét! Egy bögre rögtön segíteni fog. Így pozsiben (ami nem nagy extra, cicás, kockás gatya és fölső) lementem a konyhához, ahol Napsit találtam. Intettem neki, jó reggelt kívántam neki angolul. Sajnos nem értette, de a good-szót talán kitalálta, így a válasza erre az volt hogy "Thank you". Nem tudom mire gondolhatott, de majd megkérem a bátyámat, hogy tanítson neki ilyen alap szavakat. Mi vagyunk előnyben: angol 2 vs magyar 1 ember. Úgyhogy nem én tanulok magyarul :).

Visszatérve a kávéra. Scottot még nem láttam a konyhában....az itteni kávéfőzőt pedig nem találtam. Így odamentem a tűzhelyhez (ezt Napsi az asztalnál ülve mind végignézte) és próbáltam neki elmutogatni a kávéfőzés folyamatát. Hátha kitalálja. Hát nem jött össze.
Először egy kis láthatatlan kotyogós főzőt vettem a kezembe, és a láthatatlan kávét beletöltöttem. Ezután a csaphoz mentem, és megnyitottam. Az elképzelt kávéfőzőbe öntöttem egy keveset. Majd ránéztem Napsira hogy eddig mennyit talált ki. Érthetetlen fejet vágott.
Jó akkor folytatom.
Tehát a kávét feltettem főni.
Rámutattam a képzeletbeli karórámra, majd elkezdtem előadni, ahogyan szól a kávé, hogy készen van. Különböző hangefekteken sikerült ezt bemutatnom.
Napsi hírtelen megvilágosodott. Még egy villanykörtét is odaképzeltem a feje fölé. Felállt, majd elindult a spájz felé (aki nem tudná, az itt Magyarországon tárolásra használatos helység. Én sem értem miért nem szekrényekbe rakják a dolgokat. Fura dolgaik is vannak.)

Kis keresgélés után előhozott egy csomag tésztát.
Sajnos nem értettük meg egymást.

Szerencsére a bátyám pont abban a pillanatban lépett be, amikor el akartam indulni érte, hogy felkeltsem, mert kávé nélkül nehéz a reggelem.

Először Napsinak (véleményem szerint) köszönt. Következő mondatait hozzám idézte: -Jó reggelt Hugi, miújság?

-Már vagy 15 perce próbálom elmutogatni Napsinak a kávéfőzést. Erre hozott nekem tésztát. Szörnyen aludtam, tehát tőled kérdem. Van kávé?

-Ja igen....nincs.-monda jókedvűen, miközben köszöntötte barátnőjét egy puszival, ezután a konyhaszekrényben, a kenyerek között kezdett kutakodni- már egy ideje nem iszunk. Nagyban befolyásolta a hangulatomat, hogy mennyit ittam. Sikerült leszoknom! Napsi pedig amúgy sem kávés. Tehát odaadtuk Napsi szüleinek a főzőt.

Na itt elég volt a reggelből.

-Jó....akkor én most elmegyek, és veszek egy pohárral....

Felmentem a szobámba, és felöltöztem. Egy laza türkizzöld póló, fekete csőgatya. Ezután megfélülködtem.

A sok cucc közül elő akartam kutatni a pénztálcámat, és a kistáskámat, de nem ebbe raktam úgy tűnik. Helyette megtaláltam a gondosan lefűzött tételeimet. Igen, már csak egy vizsgaidőszak áll előttem nyár után, és befejezem a sulit. Ezeket elhoztam magammal, hátha rávesz a lélek, és szabadidőmben leülök tanulni (bár szerintem ez nem fog megtőrténni :) )

Egy másik táskában ráleltem a dolgaimra, felkaptam a tatyót a hátamra, és elindultam lefelé.

Scott érdekes módon az előbbi találkozásunkhoz képest még frissebbnek nézett ki. Felöltözött, hajatmosott, és éppen a reggeliét majszolta a kanapén.

-Úgy látom, gyorsabb voltál mint én. -mondtam elcsodálkozva azon, hogy én csak felöltöztem, ő meg közben több reggeli teendővel is elkészült.

-Te Karen. Hová is készülsz?-kérdezre, majd egy nagyot harapott a pirítósába.

- Boltba. Kávét veszek. Ha már nállatok ilyen alap dolog nincsen.

-Elfelejtetted hogy magyar földön jársz egy kertvárosban? Itt senki sem beszél angolul. Az 50 éves boltos néni meg főleg nem. Ha vársz egy kicsit elmegyünk veled. Utána pedig mehetsz megismerni a nagyvárost.

Ki is ment az eszemből, ( mily meglepő, hogy mindent elfelejtek :') ) hogy ma megyek az Országházba! Tegnap este annyi minden másról is beszélgettünk. Izgi lesz ez az egy két...három? Igazából foggalmam sincs hány hét, mert nem beszéltük meg mennyit leszek itt.

Beletörődve abba, hogy másfél órával ébredés után még mindig nem ittam meg a reggeli élesztőmet, lehuppantam bátyám mellé a kanapéra.

■folytatás hamarosan■