Fake Love (JiKook ff.)

3. rész

Jimin

Jungkook mellett ébredtem. Sosem éreztem még ennyire könnyűnek, hogy kinyissam a szemem reggel. Most azonban ösztönzött, hogy nézhetem őt... Olyan békésen aludt. Ajkai kicsit elnyíltak és kiszáradtak. Egyenletesen szuszogott. Olyan volt, akár egy festmény. Kedvem lett volna végigsimítani a hibátlan arcbőrén és beletúrni a kócos hajába. Különös izgalmat adott a dologhoz, hogy a keze még mindig a derekamon pihent. Ezek szerint egész éjjel nem mozdult egyikünk sem... 
Mocorogni kezdett, és a szempillái is megremegtek. Tudtam, hogy szörnyen kellemetlen lesz, ha rájön, hogy bámultam alvás közben, mégsem tudtam levenni róla a szemem... és nem sokára már az ő szemébe néztem. Nem szólt semmit, sőt meg sem mozdult. Csak nézett. Egyenesen a szemembe. Majd elmosolyodott és megnyújtózott. 
- Jó reggelt, Chim! - nyögte az izmai nyújtása közben. Szusszantottam egyet, hogy elfojtsama  nyögést, ami feltörni készült belőlem. 
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá végül és felülve én is megmozgattam magam kicsit. 
- Azt hittem, ma is kapok valami finomat reggelire... - incselkedett velem, mire a combjára csaptam. 
- Nem vagyok a szolgád, hogy reggelivel várja, mire méltóztatsz felébredni... 
- Igazad van, sokkal jobb szórakozás nézni, ahogy alszom! - ült fel ő is, majd átkarolta a vállamat. A mondata hatására szinte kőszoborrá merevedtem, és ránéztem. Hiba volt. Az arca túl közel volt az enyémhez. 
- M-mi? - nyögtem ki végül, és lopva ajkaira pillantottam, amit meg is bántam. Reméltem, hogy nem vette észre. 
- Ugyan, Chim! Nincs ebben semmi rossz! - simított a másik kezével az arcomra, miközben közelebb hajolt. A szemeim elég rendesen kikerekedtek, a szívem pedig -attól féltem - kiugrik a mellkasomból. Nem tudtam, mit kéne tennem, de nem is nagyon volt választásom. Megpuszilta az orromat, majd abból a közelségből nézett a szemembe. 
- Jimin... - kezdett volna bele, de nem tetszett, amit a hangjában hallottam, így félbeszakítottam. 
- Mit szeretnél reggelizni? - erőltettem magamra egy mosolyt, miközben kikászálódtam a karjaiból és az ágyból. Nem ellenkezett nagyon, aminek örültem. Nem bírtam volna tovább... 
- Amit hozol! Bármit megeszek! - feküdt vissza a hátára és a karjait a feje alá tette. Végignéztem rajta, majd bólintottam. Siettem is reggelit készíteni, de az agyam folyamatosan pörgött. Vajon mit akart mondani? Vajon mit akart tenni? 

~~

Jungkook

Miután behozta a reggelimet, Jimin kisétált a szobából és hiába csörgettem, hiába írtam neki, nem jött vissza. Talán valami rosszat tettem? Mostanában nagy ívben elkerül. Ezért örültem is, mikor felajánlotta, hogy ő majd gondoskodik rólam. Pláne, mikor bejelentette, hogy nálam is alszik. Madarat lehetett volna velem fogatni. Ő az egyik legjobb barátom és nagyon nehezen fogadnám el, ha el akarna tőlem távolodni, de úgy érzem, valami nem stimmel mostanában. 
Jobban magába zárkózott, sokszor kapom azon, hogy elmélázik, mintha tényleg valami nagyon komoly dolog nyomná a lelkét. Rengetegszer próbáltam már rákérdezni, de egyszerűen nem találtam rá megfelelő alkalmat... Aggódom érte. Szörnyű lenne, ha összeomlana. Segíteni akarok neki, de nem is tudom, mit kéne tennem... 
- JK! -rontott be a szobámba Tae és az ágyamra is vetette magát azon nyomban. - Mi a helyzet? Hol a személyes ápolód? - nézett körül a szobában, mintha esélyt látna rá, hogy Jimin is itt van. 
- Nem tudom. Biztosan dolga akadt. Egy ideje már nem láttam... - néztem az éjjeliszekrényen éktelenkedő tányérra. 
- Én sem láttam... - gondolkozott el a fejét vakargatva. - Mostanában ritkán futok össze vele a lakásban... 
- Nem tudod, mi baja lehet? Tuti, hogy valami nagyon bántja... Elég szomorúnak tűnik... 
- Jimint? Hm... mármint azon kívül, hogy beléd van esve? Fogalmam sincs! - bámulta a földet, és láttam az arcán, hogy erősen töri a fejét. A mondatát viszont csak később sikerült felfognom. Azonnal felültem és a vállát kezdtem ütögetni kicsit. 
- Mit mondtál? 
- Mikor? 
- Tae! Az előbb! Jiminről... 
- Jaaaa, hogy beléd van esve? Azt hittem, ezt te is tudod. 
- Miért, te honnan tudod? 
- Hobi mondta! - vigyorgott rám büszkén, majd vállat vont. - Azt nem t'om, hogy ő honnan tudja. Talán magától Jimintől. Szobatársak, szóval valószínűleg többet tudnak egymásról... 
- Hobi? - kérdeztem és a szám is tátva maradt, ahogy hallgattam őt. A hajamba túrva sóhajtottam. Nem tűnt a legbiztosabb forrásnak. Habár megmagyarázná, miért kerül... De én nem hiszem ezt így el. Jimin ennél őszintébb velem. Egész biztosan én lennék az első, aki megtudná... 
- V! Megkeresnéd nekem Jimint? Beszélni akarok vele! 
- Neked is tetszik ő? - kérdezte a szemöldökét emelgetve, nem válaszoltam, csak legyintettem. 
- Nem számít, majd megkeresem én! - kászálódtam ki az ágyból és bicegve elindultam Jimin felkutatására. A nappaliban azonban Namjoonba botlottam, aki éppen a saját szobája felé igyekezett.
- Neked feküdni kéne, nem? - kérdezte, és szigorúan összefonta maga előtt a karjait. 
- Jimint keresem. Nem válaszol az üzeneteimre sem... 
- Jimin elment sétálni. Azért küldtem be hozzád Taehyungot... - bökött a már mellettem álló srácra. 
- A legjobb segítséget küldted... - néztem Joonra, aki csak mosolyogva bólintott és vállat vont. 
- Senki más nem ért rá éppen. Menj vissza a szobádba! Biztos bemegy majd Jimin, ha hazaért. Ne erőltesd a lábad! Számítunk rád... 
- Igenis! - hajtottam le a fejem. Be kellett látnom, hogy nincs értelme itt kószálnom. Jimin úgysincs itthon. Vajon hova ment el? Kivel? Mikor ér majd vissza? Miért nem válaszolt? 
Tae visszakísért a szobámba, ahol le is ültem azonnal. Ez a kis séta is elég fájdalmasra sikeredett. 
Még egyszer a kezembe vettem a telefont és tárcsáztam. Nem elérhető... Kikapcsolta? Ez nem jellemző rá. A gyomrom ököl méretűre zsugorodott és rossz érzés töltött el. 
"Kérlek, írj vissza! Vagy hívj fel, ha megkapod ezt!"
Újra megpróbáltam a tárcsázást és végre kicsengett. Elsőre fel is vette.
- Jimin! Hol vagy? Mikor érsz haza? 
- Jungkook... - hallottam a hangját elég rossz minőségben, majd recsegni kezdett az egész és hirtelen süketté vált a telefon. Hiába kiabáltam bele. Hiába tárcsáztam újra...