Fake Love (JiKook ff.)

8. rész

Jimin

– Miért épp velem történik ez? – kérdeztem magamtól, ahogyan a szünetben végigsétáltam az épület előtt, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Közben az ajtóban beszélgető társaságra tévedt néha a pillantásom. Jungkook még mindig a középbontban állt, a többiek pedig szinte itták a szavait. Tényleg nem beszélhetek vele többé mások előtt? Vajon lebuknánk? Egyáltalán...mi van most köztünk? Ebben sem voltam biztos. Talán csak egyszeri alkalom volt, és neki nem jelentett ez igazából többet...
Gondolataimat a féltékenység zöld szemű szörnye szakította meg, aki azonnal átvette a hatalmat az agyam felett, amint megláttam, hogy Taehyung az általam imádott férfi vállára helyezte a kezét, és bizalmasan súgott neki valamit, ami mosolyt csalt az arcára. Sosem akartam, hogy kerülje a barátait, de felettébb nyugtalanított a Tae-val való beszélgetésünk, és legfőképpen Hobi kijelentése: "Jungkook elég kapós mostanában".
Mire észbe kaptam volna, a lábaim már maguktól odavittek engem is, és egyszerre Jungkook előtt találtam magam.
– Jiminie! Te is velünk tartasz ma este? – kérdezte angyali mosollyal, mire a gyomrom bukfencezett egyet.
– Mégis...hova? – hebegtem hatalmasra nyílt szemekkel. Remélem, ez nem egy "olyan" több fős buli.
– Ah, hagyd csak! – legyintett Taehyung, amitől kedvem támadt egy rendes hisztit vágni. Mi az, hogy hagyjam? Épp a pasimmal beszéltél le randit! Végül persze csak bólintottam. Ha jelenetet rendeztem volna, gyanússá vált volna a Jk-vel való kapcsolatom. A legkisebb mértékben sem akartam őt bajba keverni...vagy hogy meggondolja magát velem kapcsolatban, hiszen ki akarna egy féltékeny hárpiát párjának?!
– De azért megkérdezhetem, hova mentek? – mosolyodtam el végül barátságosan, hátha legalább ennyi információt kiszedek belőlük.
– Csak az egyik kedvelt helyünkre, iszogatni meg dumálni. Rég lógtunk együtt ketten... - pillantott Jungkook Tae-ra, én pedig éreztem, hogy megint lüktetni kezd az agyamban valami újkeletű érzés.
– Jól van, jó szórakozást nektek! – mondtam végül angyali hangon. A féltékenység szinte tombolt bennem, de minden erőmmel igyekeztem leplezni a dolgot. Láttam Jungkook arcán, hogy őt is meglepte ez az egész, és talán kicsit reménykedett benne, hogy majd én megakadályozom az egészet.
– Úgyis meg akartam beszélni Hobival, hogy egy kicsit alakítsuk át a szobát. Itt lesz a remek alkalom... – folytattam mosolyogva, Jk szeme pedig egyre kerekebb lett.
– Miért érdekel ennyire az a szoba? – kérdezte nagyot nyelve, amit lehetetlen lett volna nem észrevenni. Talán azt hitte, hirtelen beköltözöm hozzá és együtt élünk majd, mint egy párocska?! Az valóban túl gyanús lenne.
– Miről beszélsz? Ott lakok...
– Tudom, de...az csak egy szoba. Nem mindegy, milyen? - próbálta menteni a helyzetet, de Tae gyanakodva figyelte őt egész végig.
– Srácok ti...
– Nem! Nincs köztünk semmi! – vágta rá Jungkook, és habár ebben a válaszban állapodtunk meg, ez a hirtelen válasz kicsit szíven ütött. Nem hittem, hogy ennyire tiltakozni akar. V szeme a kétszeresére nőtt. A heves válasz valószínűleg épp az ellenkező irányba terelte a gondolatait.
– Ha te mondod... – válaszolta végül kétkedve, és látszott az arcán a csalódottság. Nem tudtam eldönteni, hogy pusztán az a tény esik neki rosszul, hogy Jk nem avatja be többé a titkaiba vagy más áll a háttérben.
– Gyerekek, kezdjük a próbát, különben sosem megyünk haza! - szólt Namjoon az ajtóból, mire mindenki engedelmesen visszavonult a táncterembe. A gondolataimba merülve folytattam a próbát, mivel a mozdulatok már rutinszerűen jöttek, egy kicsit elkalandoztam. Vajon Jk miért így válaszolt? Vajon csak a kapcsolatunkat akarja védeni vagy valójában szégyelli, hogy velem van? Mondjuk... Tény, hogy bárkit megkaphatna, nem kellene sok erőfeszítést tennie. És egy ilyen srác csak úgy beéri velem? Csak velem? Mi van, ha nem vagyok egyedül és azért kell ez a nagy titkolózás?
– Hey, Jimin! - jelent meg előttem Hobi arca, amit meglehetősen homályosan láttam most. – Nagyon sápadt vagy... Ülj le egy kicsit! - fogta meg a vállamat és elindultunk a székek felé. Igazából arra sem volt erőm, hogy reagáljak az egészre. A szemeim végig Jungkookot keresték, de ő csak a távolból figyelt.
– Jimin, jól vagy? - kérdezte Jin aggódva. Ha már ő is ezt mondja, valóban elég rosszul festhetek. Rápillantottam, de egyre kevésbé láttam tisztán őket. Megremegett a lábam is, és ha Hobi nem fogott volna, biztos padlóra kerültem volna. Jk viszont nem mozdult az addigi helyéről... Meg sem szólalt.
– Jungkook... - suttogtam, majd végképp elsötétült előttem minden, és elvesztettem a kontrollt a testem felett is...