Fake Love (JiKook ff.)

6. rész

Jimin

Eltelt pár hét...hónap... És igazából nem történt semmi. Talán mégis félreértettem? De akkor mi volt az a csók? Azóta sem kaptam magyarázatot. Nem akarja a számba rágni...pedig nagyon is kéne. Bizonytalan vagyok.
-Hey, Jimin! Te mikor mész haza? - rontott be a szobába Hobi és ledobta magát az ágyára. El is felejtettem... Végeztünk az ünnepi koncertekkel, így kaptunk lehetőséget, hogy egy-két napra hazamehessünk a családhoz.
-Nem hiszem, hogy haza fogok menni... - mondtam bizonytalan hangon. Tudtam, hogy Jungkook itt marad és talán ez egy remek lehetőség lenne, hogy kiderítsem, mi is ez valójában kettőnk között.
-Oh, végül mindenki itt marad? - kérdezte kicsit csalódott hangon.
-Hogy érted, hogy mindenki?
-Hát akárkit kérdeztem, mindenki inkább itt tölti a karácsonyt. De jól van... Benne vagyok egy közös ünneplésben!
Csak szótlanul bólintottam és úgy tettem, mint aki rendkívül fontos dolgokat olvas a telefon képernyőjén. Ez igencsak keresztülhúzza a számításaimat... Csalódott voltam, de végül úgy döntöttem, itt az ideje hát, hogy mindenkinek ajándékot szerezzek. Felkeltem az ágyamról, és felvettem egy kapucnis pulcsit, majd egy maszkot is. 
.

.

.

-Na jó, akkor ajándékozzunk! - jelentette ki Namjoon, aki maga is izgatottnak tűnt a gondolattól, pedig szegény nagyon szerencsétlen módon tudott ajándékozni. Persze, arra láthatóan mindenki készült, hogy Jungkooktól senki nem fog ajándékot kapni. Apróságok, kedves és vicces ajándékok kerültek elő a különböző csomagolásokból. Ahogy végignéztem rajtuk, úgy éreztem, mégis ők az igazi családom. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen kötetlen és felhőtlen a hangulat közöttünk. Mikor láttam bármelyikőjüket is ennyire kisimultnak. Ahogyan azt se tudom, én mikor voltam utoljára ilyen jókedvű. 
-Nahát...ez meg mi? - kérdezi Jin egy titokzatos kis csomagot forgatva, majd úgy tűnik, talál rajta valamiféle cédulát, mert felém nyújtja. 
-Ez a tiéd... 
-Az enyém? - pislogok és biztonytalanul forgatom, majd lassan kibontom. Közben óvatosan végignéztem a fiúk arcán. Azonban...csak 5 embert láttam magam előtt. Körülnéztem, de Jungkook-ot sehol sem találtam hirtelen.
-Hova lett Jungkook? - kérdezte Yoongi, mintha csak a vesémbe látott volna. Pontosan ezt akartam kérdezni.
-Azt hiszem, kiment a mosdóba...vagy talán az erkélyre... - válaszolta Jin egy kicsit bizonytalanul, hiszen ő beszélgetett vele nemrég, mielőtt nyoma veszett volna.
-Biztos zavarba hozta, hogy titkos télapót játszott... - mosolygott rám Namjoon cinkosan, a többieket kihagyva a beszélgetésünkből. Valószínűleg jól láthatóan elvörösödtem, mivel csak megcsóválta a fejét, és az ajándékra bökött a szemével, hogy bontsam ki. Ezek szerint ezt Jk-től kaptam volna? De hát ő sosem vesz ajándékot senkinek...
Most már türelmetlen voltam és szinte feltéptem a csomagoló papírt a kis dobozkán, amit úgy nyitottam ki, mint aki éhezik és ételt remél benne. Meglepetésemre csak egy cetli hevert a doboz alján "gyere az erkélyre" felirattal.
Felálltam és szinte észrevétlenül kiosontam a fiúk kis köréből, akik épp valami filmről vitatkoztak nagyon hevesen. Talán fel sem tűnt nekik a hiányom. A torkomban egy gombóc keletkezett, amely folyamatosan nőtt, ahogyan az erkélyajtóhoz közeledtem. Végül erőt vettem magamon és kinyitottam, hogy kiléphessek. Valamiért még ezen a hideg, téli éjszakán is megcsapta az orromat Jk jellegzetes, kissé fűszeres illata.
Az erkély világítása mesebeli hangulatot kölcsönzött a balkonnak.
-Jimin... - hallottam meg Jungkook hangját egy sötétebb sarokból.
-Szóval megtaláltad? - lépett közelebb hozzám, zsebre dugott kézzel.
-Persze, hogy meg... Öhm... Miért így hívtál ide? Elég lett volna, ha simán szólsz... - válaszoltam, miközben átöleltem saját magam. Nem volt túlzottan melegem ebben a vékony pulcsiban, amit sikerült felvennem magamra.
-Hm... Abban nincs semmi ünnepi! - mosolyodott el, és éreztem, hogy megremegnek a térdeim, ahogy átkarolta a vállamat.
-Boldog karácsonyt, Jimin! - mosolygott rám, és az arca közelebb volt, mint elsőre hittem, mielőtt ránézhettem volna, így egy pillanatra elrántottam a fejemet.
-Sokat gondolkoztam... - kezdett bele minden kertelés nélkül, miközben a távoli város fényeit fürkészte. Annyira helyes volt! A szívem majd' kiszakadt a helyéről a gyönyörűségtől.
-Tudod, még Namjoon-nal is beszéltem... - folytatta egy kis szórakozottsággal a hangjában, mire a szemeim rendesen kikerekedtek.
-Hogy Namjoon? Mit mondtál neki?
-Csak az igazat... - vonta meg a vállát egyszerűen. - Bízom benne, hogy nem ártana nekünk, ha arról van szó... Szóval kikértem a tanácsát. Bár eleinte kerülni akartam, hogy téged említselek, de valamiért tudta...
-Ki hitte volna... - jegyeztem meg halkan, hiszen Namjoon úgy olvasott bennünk, mint a nyitott könyvekben. Minden mozdulatunkat és gondolatunkat ismerte.
-A lényeg, hogy döntésre jutottam...
-Mivel kapcsolatban?
-Velünk kapcsolatban... - nézett rám, egyenesen a szemembe. Nyeltem egyet. Féltem a választól. Sőt, mi több... Rettegtem! Vajon most elítél?! Vajon megszakad a barátság közöttünk?
-És arra jutottam, hogy randiznék veled... - mondta ki látszólag egyszerűen, miközben én az ájulás szélére sodródtam. Egy pillanatra esküdni mertem volna, hogy rosszul hallok és csak a képzeletem játszott velem.
-Hogyan?
-Persze, csak ha te is akarod. De lenne egy feltételem...
-És... Mi lenne az?
-Ma éjjel kezdjük! - mosolyodott el, amelyből egyértelművé vált a szándéka...