Egy új élet, új titkokkal

5.RÉSZ

Reggel arra keltem,hogy az ébresztőm kelt engem vagy ötödjére,mert az első négyet ki nyomtam. A reggelek ugyanolyanok,mint mindig felkelek,fogat mosok,wc,felöltözök és nagyon ritkán egy minimális sminket is. Amikor kész vagyok lemegyek reggelizni ez ma sincs máshogy. Megyek le komótosan erre mit látok? Az öcsém és Jess úgy vigyorognak egymásra mint a vadalma és úgy röhögnek,hogy szinte vonyítanak.

-Szép jó reggelt! Mi ez a nagy vihogás már korán reggel emberek?-kérdeztem tőlük ,,amolyan mit csináltok ti itt nélkülem nézéssel".

-Reggelt'-köszönt egy biccentéssel a tesóm.

-Jó reggelt másod egyetemista!-szólalt meg Jess is.

-HAHAH!-nevettem fel eléggé szarkasztikusan.

-Már mondtam,hogy ne röhögj így mert nagyon nem áll jól?-kérdezte Chris.

-Ó! Igen? Akkor ti mit vihorásztok itt,mint két idióta korán reggel?

-Semmi,semmi csak tudod rólad volt szó,hogy tegnap milyen jól leoltottad a lovagod-kezdte el mesélni,de közben már le is ültem és gyorsan megettem a szokásos müzlimet és már indultam is,de eszembe jutott hogy az én egyetlen drága szeretett tesómat is el kell vinnem.

-Na! Gyere már! Ne tollászkodj mindennap egy órát!-kiáltottam neki az ajtóból,mert már tényleg nagyon késésben vagyok.

-Oké ,oké egy perc!-szólt vissza.

-Na végre már!-szólítottam meg mire végre le ért úgy kb 5 perc után.

-Tudod néha annyira szerencsésnek érzem magam,hogy pont te vagy a szeretett nővérem hogy azt már el sem bírom mondani-mondta gúnyosan,de azért ott volt az a vigyor az arcán.

-Örülök neki,hogy te is így gondolod Christian!-válaszoltam kb ugyanolyan hangsúllyal.

-El tudod te képzelni mennyi idő ezt megcsinálni?-mutatott a tökéletesen álló frizurájára ami amolyan én vagyok a menő csávó az egész suliban és ezzel senki sem tud versenyezni,igen pont olyan volt.

-Hah! Hát persze! Akkor nézd meg az enyémet!-mutattam most már én is vezetés közben a fejemhez.

Miután kiraktam kb 5 perc után az öcsémet úgy döntöttem kocsival megyek,mert már nem volt időm még vissza furikázni utána pedig elsétálni ide. Amikor láttam,hogy Bar nincs ott hirtelen elkezdem aggódni. Mondjuk lehet csak késik vagy még nem ért ide mivel van még 2 perc a találkáig.

Pontban két perc múlva már ott is volt így kiszálltam a kocsiból és elkezdtem felé menni , de amikor megláttam,hogy kivel van ki kerekedtek a szemeim.

-Szia Bar! Te meg mit keresel itt most már nem engem hanem a barátnőmet nyaggatod?-kérdeztem tőle teljesen kikelve magamból.
-Neked is jó reggelt Lina! Nem,nem akarom nyaggatni,mert nem vagyunk egy súlycsoportban, de nem emlékszem,hogy én mikor is nyaggattalak téged? Csupán háromszor találkoztunk édes!-csöpögött a gúny minden egyes szavából értem én hogy nem vagyok egy szépség és nem vagyok menő,de azért a bunkóságnak is vannak határai és ez a seggarc most lépte át a határaimat amiket már így is feszegetett.

-Na ebből elég!Húzz el innen,ne kerülj még egyszer a szemem elé máma,mert abból nem
lesz jó vége.

-Hmmm,holnap szeretnéd,ha a szemed elé kerülnek?-tűnődött el a kérdésén egy jó nagy perverz vigyorral.

-Nem, és máskor sem úgyhogy most fogd meg magad a két jóbarátoddal együtt az oldaladon és hagyj minket békén!-kiálltottam rá,mire páran felénk kapták a fejüket.

-Hát meg kell mondanom neked velem így még nagyon senki se beszélt,deee-nyújtotta el a de szót-nagyon tetszik-kacsintott rám majd elment de még szólt valamit-és szeretnéd te ha mindennap a szemed elé kerülnek-villantott rám egy ezer wattos mosolyt.

-Seggfej-kiáltottam úgy hogy még meghallotta.

-Ezzel még számolunk-mondta és eltűnt a tömegben a barátaival együtt.

Vajon,hogy értette,hogy ezzel még számolunk? Mondjuk nem mintha érdekelne,de akkor is mit akar tőlem? A mai napi beszélgetésünkből lejött,hogy nem vagyunk egy súlycsoportban és soha nem is leszünk de akkor meg mégis mi a fenét akar ez a világi bunkó?

Lina ezen a napon még nem is tudta mi vár rá. A fiúnak az volt a célja,hogy behálózza és minél előbb ágyba vigye,de ez most valahogy más volt. A sors valami mást akart neki és a lánynak is aki tiszta szívből utálta a srácot. De a lány sem volt biztos az érzéseiben MÉG.....