Back to You [Namjoon ff.] - Befejezett

1. fejezet

Szeptember 1.

Mindenki ismeri azt az érzést, mikor olyan szituációba kell találnod magad, amibe saját akaratodból nem kerülnél. Én most pont ebben vagyok. Fekete szoknyám a térdem fölött lengedezik, ami másoknak talán imponál, nekem mégis rövidnek tűnik. Gondosan begombolt fehér ingem úgy virít, akárcsak a hajam, szemem pedig most sokkal világosabb, mint a nyár többi napján volt.

Úgy elrepült ez a három hónap, mintha nem is lett volna. Az otthon ülésen kívül mást nem igazán csináltam, elvégre legjobb barátnőm, YuNa, elutaztott a pár várossal arrébb levő rokonukhoz. Magányos perceimben nem volt jobb elfoglaltságom, mint olvasni, vagy sorozatot nézni. Mikor egyszer-egyszer lejutottam a tengerpartra, az sem volt valami pihentető. Sosem lehetek egyedül, még akkor sem, ha arra lenne a legjobban szükségem.

- Kisasszony? Ki fog hűlni a reggelije. - a mosdó ajtó mögötti férfi, akinek hangját ezer közül is felismerném, az én drága testőröm, Rick. Kiskorom óta mellettem van, minden lépésemnél. Kivéve persze az iskola. Oda nem követ, de az már protokoll, hogy előtte tesz ki, és vesz fel.

- Megyek. - szóltam ki neki. Letettem a kezemben maradt fésűt, és még egyszer visszanéztem a tükörbe. - Csak pár órát kell kibírnom így, aztán majd visszaöltözök. - suttogtam magamnak.

Rick vezetésével lementünk a konyhába, ahol - mint minden alkalommal - már meg volt terítve, a pirítósom pedig a gőzölgő tea előtt várta, hogy elfogyasszam. Leültem a székbe, lerúgtam magamról azt a kényelmetlen tűsarkúmat, és nekiláttam. A csendet, ami most is körülvesz már szinte legjobb barátomnak mondhatom, mióta az eszemet tudom. Rick nem az a beszédes fajta, csupán annyit mond, amennyit kell neki, az adott szituációban. Ettől függetlenül, még mindig nem tudok rá testőrként tekinteni. Inkább egy báty, aki kissé hideg, de vigyáz rám amikor kell.

- Egy pillanat! - szólt utánam. Megálltam, és visszafordultam, de amint észrevettem a kezében levő kis tubust, rögtön sóhajtottam egyet.

- Már mondtam, hogy nincs szükségem erre! Nem olyan érzékeny a bőröm, mint azoké!

- Kérem ne tegyen rájuk megkülönböztető jelzőt. Ők nem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek. De ettől függetlenül nekem az a dolgom, hogy vigyázzak magára, és amíg ilyen erősen tűz a nap, addig ezt muszáj. Még ha csak az arcára is. - nézett rám sejtelmes fejjel. Tudja, hogy nem kentem be magam, ahogy azt is, hogy ha ezzel a tekintetével néz rám, akkor bűntudatom lesz.

Nem vagyok albínó. Ha valaki megkérdezi, hogy festetem e a hajam, rögtön rávágom, hogy igen, mert különben félreértik, és hamis tévképzetük lesz rólam. Egy sokkal ritkább betegségem van, mint az albinizmus, de mégis nagyon hasonló hozzá. A neve albinoid. Ez a jelenség abból áll, hogy a hajam a melanin hiány miatt fehér, de a szemem színe természetes, és nem vörös. Nem vagyok olyan érzékeny a fényre, mint az albínók, csak vigyáznom kell a nyári napsugárzás okozta leégésre, mert az veszélyes lehet a bőrömre nézve. Rick azonban úgy kezel, mintha albínó lennék, ami nagyon irritál, mégse tudok ellene semmit tenni.

- Kész is. - mosolyodott el, mikor az utolsó csíkot is elkente az arcomon.

- Remek. Most úgy nézek ki, mint aki a halálára vár.

- Nos, ha ez megnyugtatja, akkor a kisasszony lesz a legszebb halálra váró az iskolában. - rosszalló pillantást vetve rá megingattam a fejem, de nem tudtam megállni azt a félmosolyt, ami a burkolt bókjától húzódott az arcomra. Kinyitotta előttem az ajtót, majd előre engedett, és amíg én kiértem a kocsihoz, ő bezárta a házat.

Már épp nyúltam volna a kilincsért, mikor a keze előre nyúlt, és kinyitotta előttem. Megforgattam a szemem, és beültem hátra, a szokásos módon középre. Mivel Rick bezárta az ajtót, így gyanítom, hogy YoungRa, a húgom már elment az iskolába. Ő most lett hetedikes, ami talán a legnehezebb évfolyam lesz, így nagyon fel kellett kötni a gatyáját. Egész nyáron tanult, KungSoo-val, az ő személyi testőrével.

Drága jó nevelőapám gondoskodott róla, hogy a nemzetiségünkhöz illő testőrt kapjunk. Nekem ez nem volt dilemmám, de úgy gondolta, könnyebben alkalmazkodok egy ,,hozzám hasonlóhoz". Nagyon kicsi voltam még, mikor Koreába költöztünk. De mai napig emlékszem arra a hosszú repülő útra, és anyám könnyes szemére. Az apámmal való válás után nem akart abban a városban maradni, ami odáig fajult, hogy az országot is elhagyta.

Mindig is szerettünk utazgatni, így nem jelentett gondot Ázsiába jönni. A kultúra, a hely, és az emberek is vonzottak minket, mert amiket a tévéből illetve az internetes videókból láttunk, azokon úgy mutatták be a helyet, mintha a mennyország lenne. Mi nyilván nem hittünk ennek, de jó menedéket biztosított anyámnak, aki mindig is egy szabad szellemű ember volt. Kötöttségek nélkül akart élni a párkapcsolataiban, ezért nem talált magának soha egy évnél hosszabb társat.

- Rick, nem lenne baj, ha felvennénk YuNa-t? - kérdeztem. Rick már rutinosan le is fékezett, hogy a következő utcában le tudjon fordulni, és fel tudjuk venni a lányt. Mindig a legutolsó pillanatban szól, hogy vegyük fel, amiért már én érzem magam kellemetlenül. A ház előtt várt minket, szintén olyan öltözetben, amiben én is voltam. Neki ha lehet még rövidebb volt a szoknyája, elvégre őt sosem zavarta az ilyen. Úgy gondolja, nincs az az ember, aki megbámulná, ezért bátran mutogatja, amije van.

- Bocsi. - húzta el a száját, és ölelt meg, mikor beült mellém. Rick egy félmosolyt engedett az arcára, amit a visszapillantó tükörből láttam, majd lassan elindult a kereszteződés felé. Csendben vártuk, hogy végre oda érjünk, és búcsút mondhassak a férfinak. Egész nyáron arra vártam, hogy végre visszajöhessek a suliba. Nem az érettségi, vagy a tanulás miatt. Inkább a szabadság érzete volt az ok.

Itt nincsenek falak, se testőr, sem az apám veszélyes árnyéka, ami bármelyik pillanatban rám küldheti a veszély embereit.
Itt azonban magam lehetek, még akkor is, ha az osztálytársaim nem szeretnek, mert arisztokratának gondolnak.

Halihooo!👽
Bevallom félek ettől a sztoritól 😂 Előre félek, milyen lesz...
Megint belefogtam egy olyanba, amihez konyításom sincs, ugyanis ezt is lehetne fantasynak nevezni. (Mondjuk ,,félfantasy" 🤔) Igyekszem figyelni majd a történetre, ugyanis eléggé kusza (legalábbis nekem) de kérlek ne várjatok ettől sokat, mivel... Nem megy. Van már pár rész előre megírva, és azt veszem észre, hogy megint beleestem a saját csapdámba, miszerint ,,nem írok több fantasy félét" erre tessék. 😆🙄

De ettől függetlenül, remélem azért lesz olyan, akinek valamennyire tetszeni fog. 😘💕