Back to You [Namjoon ff.] - Befejezett

16. fejezet

Rick figyelmet kívül hagyta NamJoon-t és a mondandóját. Rám nézett, majd intett, hogy induljunk, amitől a lábaim már automatikusan elindultak a férfi felé. Vállam mögött visszanéztem az ott maradt férfire, és biccentettem egyet felé, ezzel köszönve meg. Ismételten nincs alkalmam kérdezősködni, mi is volt ez, holnap pedig már.. Nem lesz nála aktuális. Úgy is le fog rázni. De vajon honnan tudta, hogy az a szemét pont a farzsebembe rejtette a nyomkövetőt? NamJoon a teremben volt, nem láthatta mi történik az öltözőknél.

- Gondolom erre az esetre is érvényes a ,,ne jelentsem az apjának" dolog. - nézett rám Rick, mikor kinyitotta előttem a kocsi ajtaját

- Igen. Köszönöm. - válaszoltam könnyedén. Számomra ez semmiség, hiszen apámat bármikor meg tudom győzni, ha ki akarná rúgni a férfit. Ezért nem is értem, mit idegeskedik. Ha kiderül, én elviszem a balhét, és megmondom apának, hogy Ricken kívül nem fogadok el más testőrt magam mellett. Akkor vagy vissza kell vennie, vagy végre szabadon élhetnék, kötöttségek nélkül.

Április 27.

- Szóval, szeretném, ha ezt párokban oldanátok meg. Az osztály a kreatív művészetet kapta, mint téma, így azt gondolom, festeni, vagy rajzolni kellene. Minden pár fog kapni egy festővásznat, valamint állványt, és a hozzá tartozó eszközöket. A többi rajtatok múlik. - mondta a tanár. A többieket nem érdekelte a minden évben megrendezett tehetségek napja, pedig akkor legalább nincs tanítás. - Oh, és még valami. A mostani díj négy nap szünet lesz, annak az osztálynak, ahonnan a legtöbb pár nyer.

- Micsoda? - szólaltak fel. A csendes óra azonnal nyüzsgésbe fordult, mindenki azt találgatta, mit kéne csinálni azokban a napokban. YuNa-ra pillantottam, aki csak egy lágy mosollyal vállat vont.

- Fessünk. Azt legalább tudok valamennyire.

- Oké. - egyeztem bele. - Én leszek a vászontartó. - ugyanis csak ahhoz értek. Ha hozzányúlnék az ecsethez, csak elrontanám a semmit. YuNa jóízűen felnevetett a kijelentésemen, majd mikor hozzánk került a ,,ki mit fog csinálni" lap, felírta a nevünket, és mellé azt, hogy festés. Ha jól láttam, nagyon sokan a rajzot, és a szobrászkodást választották, talán mi és még egy páros voltunk azok, akik ez mellett döntöttek.

Oldalra fordultam, hogy átadhassam NamJoonnak a lapot, ő azonban amint elvette tőlem, már adta is előre a többieknek. Senki se vette észre, hogy ő kihúzta magát a munka alól. Talán be sem akar jönni aznap. Nem nézem ki belőle, hogy nekiáll rajzolgatni egy virágmintás képet.

- Nos akkor. Mivel még van fél óránk, szeretném, ha angolosan távoznátok. Nincs mit mondanom, itt poshadni pedig felesleges lenne. Szép napot! - vidult fel egy pillanat alatt, és közelítette meg az ajtót. Rick érkezéséig még van időm, ezért NamJoon padjához léptem, és rátámaszkodtam a hideg felületre, hogy ezzel kivívjam a figyelmét.

- Te nem akarsz részt venni?

- Őszintén? Nem igazán. De nem fogok lógni. Mint azt tudod, páratlanul vagyunk az osztályban. Valakinek egyedül kell lennie. - felkapta táskáját a vállára, és ellépett előlem. Most kioktatott? Olyan volt a hangszíne, mint aki bal lábbal kelt fel.

Most, hogy jobban belegondolok, talán nem is baj, hogy újraélhetem azt a napot. Talán kideríthetem, hogy miért tette tönkre NamJoon a bírálás előtti percekben a szobrunkat. Újfent érdekesnek találom, hogy YuNa a szobrászat helyett a festést választotta, ezzel megváltoztatva a múltat. Tisztán emlékszem arra a ló tákolmányra, ami inkább nézett ki krumplinak, de mi roppant büszkék voltunk rá.

NamJoon azonban egy egyszerű mozdulattal összetörte, mikor végre rendesen kiszáradt. Bár ez csak feltételezés volt, már akkor is. Talán mégsem ő volt a felbujtó. De akkor mit keresett egyedül a teremben, pont a mi munkánk mellett? Ráadásul mikor kérdőre vontuk, semmit sem válaszolt, csak némán, leszegett fejjel elment, mint aki jól végezte a dolgát. De ez már nagyon rég volt. Meg kéne kérdeznem YuNa-t, ő hogy is emlékszik rá.

Szeptember 27.

- Rick, elég volt ebből! Nem kell az a szar! - léptem el a férfi elől immáron negyedjére. Mindig sarokba akar szorítani, hogy fel tudja kenni azt a krémet az arcomra, holott az ősz már javában beköszöntött.

- Tudja, hogy még a legártalmatlanabb napfény is mennyire meg tudja viselni a bőre épségét. Kérem, ha nekem nem engedi meg, legalább ön kenje be az arcát. - mosolya cseppet sem hatott meg. Elém emelte a tubust, én viszont keresztbe fontam a karom, és hátrébb léptem egyet.

- Ki fogom neked nyomtatni, hogy mit is jelent az én betegségem.

- Ön nem beteg, hanem különleges. Különlegesen makacs. Ha nem siet, elkésik az iskolából. - nézett az órájára. Nagyot sóhajtva megforgattam a szemem, és kikaptam kezéből a krémet. Tudtam, hogy nem fog békén hagyni, ezért úgy kentem el az arcomon, hogy ő is lássa. - Köszönöm. - hajolt meg előtte, és nyitotta ki az ajtót. A kis galád feltette a kulcsot az ajtófélfára, ahova én még pipiskedve se érek fel. Az ablakon pedig nem tudnék kimászni, a furcsa, rácsszerű díszítés miatt, ami az üvegek előtt van. Ha a helyzet miatt nem érezném magam börtönben, ha kinézek az ablakon mindenképp azt kell látnom, hogy fogoly vagyok.

Szerencsére YuNa már az iskolában várt rám, így lepattanva mellé épp kezdtem volna kérdezgetni. Azonban számon csak egy halk sikoly szakadt ki, mikor észrevettem, hogy a lendületem jóval nagyobb volt, mint máskor. A szék hátradőlt, én pedig egy hajszál híján nem vertem be a fejem a mögöttünk levő padba. Szerencsémre terpeszben akartam leülni, így egyik lábamon meg tudtam támaszkodni annyira, hogy ne essek hasra, és YuNa vállait elkapva megtartsam az egyensúlyom.

- Ugye mondtam, hogy előbb-utóbb ez lesz?

- Nyugi már. Nem estem hátra. - válaszoltam. Felállítottam a széket, és szétnéztem a teremben. - Kérdeznék valamit. - hajoltam közelebb hozzá. - Emlékszel még arra a napra, mikor NamJoon szétverte a szobrunkat?

- Nehéz lenne nem emlékezni rá, ugyanis ha nem történt volna meg, tuti a mi osztályunk kapta volna a négy napot. - ezek szerint amíg meg nem történik ismét az a nap, az itteni YuNa úgy fog rá emlékezni, mint én. Azonban, ha holnap rákérdeznék, már azt válaszolná, hogy valójában rosszul emlékszem, és mi festettünk? - De ne hiszem, hogy NamJoon tette volna.

- Miért? Ott volt.

- Igen, ott volt. - ismételte meg. - De oda bárki bemehet. Mi van, ha csak rácsodálkozott, és te pont akkor mentél neki?

- Micsoda? Mi az, hogy nekimentem? - háborodtam fel.

- Nem épp kedves szavakkal illetted. Nem láttad, mi történt, és mégis olyanokat vágtál a fejéhez, hogy te bűnös idióta, az utcára vagy csak való, nem egy ilyen közösségbe. Soroljam még? - vonta fel egyik szemöldökét. Megráztam a fejem, és visszafordultam az asztal felé.

Szóval igaz. Ki kell derítenem mi történt. Lehet nem is NamJoon volt a hibás, csak rosszkor volt rossz helyen. Én pedig csak úgy elhordtam mindennek. Biztosan nem esett neki jól. De akkor miért áll szóba velem? Miért segít, mikor tudja, milyen véleményem van róla?