KawaiiMaffia

~MÚLT 4.~

By: kiy0k0chan

Ako szemszöge:

Ako szemszöge:

A lány meglepő bemutatkozója után, úgy éreztem rajtam és társaimon van a sor.
- Halii! Én Ako vagyok, ő pedig Asami! - húztam közelebb társamat.
- Mizukit pedig gondolom már ismered... - és itt elcsuklott a hangom. Fogalmam sem volt hogy mit kéne most mondanom. Segélykérő pillantásokat vetettem Asamira, de az csak kuncogott bénaságomon.
- Rendben... Akkor... Izé... Tudnál még mondani magadról valamit? - szinte már éreztem hogy arcom vörös színt ölt. Asami még mindig röhögött. Remek...
- Igen, persze! - mosolygott rám a magát Hana-nak nevező lány.
- Szeretek harcolni, leginkább íjat szokran használni. - kezdte.
- De más fegyverrel is tudsz bánni..? - kérdezte Asami.
- Igen. Azt hiszem... - mondta Hana.
- Remek! - csaptam össze két tenyerem.
- És Mizuki, hogy futottatok össze?- fordultam most a szemüveges lányhoz.
- Hát... Találtam az asztalon egypár tagkeresős plakátot... Gondoltam felhasználhatnám őket és...
- Mizuki. Ugye ezt most nem mondod komolyan..? - kelt ki magából Asami. A vörös hajú lány zavarában fülig pirult.
- Én... Én csak... - pityeredett el.
- Asami... Hagyd. - súgtam oda neki, mire a lány láthatóan egy olyan mondatot nyelt le, amit valószínűleg ő is megbánt volna.
- Hova raktad ki a plakátokat? - suttogtam Mizukinak, miközben megpróbáltam leplezni kétségbeesésem.
- Hát... Mindenhova... - már alig bírta visszatartani könnyeit.
- Mizuki, Hana! Kérlek keressétek meg az összes plakátot és semmisítsétek meg őket! Hana, te fogd fel ezt első megbízatásként! - kiáltottam oda a máris útnak induló párosnak. Még hátrafordulva láttam hogy Mizuki könnyeket töröl ki szeméből.
Asami csak csöndben állt mellettem. Túl messzire ment... Ez egy rossz szokása. Ekkor hirtelen hatalmas robajt hallottunk.
Asamival az ajtóhoz siettünk. Vagyis... Az egykori ajtóhoz. Ugyanis egy csapat fegyveres férfi tokostul kirúgta az egészet. Mögöttük egy gazdag házaspár állt. Valahonnan olyan ismerősek voltak... A mögöttem álló Asami nehezen kezdte venni a levegőt.
- Ako... Ők... Az én... - nem tudta befejezni a mondatot. Teljesen bepánikolt.
- Tudom Asami. Semmi baj. Majd én beszélek. - a lány csak bólintott.
- Szép napot uraim! És hölgyem! Mi szél hozta Önöket a város eme kis zugába? - húztam mosolyra számat. Kicsit játszadozok velük. Remélem nem jöttem ki a gyakorlatból...
- Ki a franc vagy te? És mit tettél a lányunkal? - ordított a házaspár férfi tagja. A nő csak helyeslően bólogatott.
- Ako lenne becses nevem. És mit tettem volna a lányukkal? Mint láthatják, él és virul. És jobban érzi magát mint valaha. Vagy tévednék, Uram? - néztem rá ravaszul. Az férfi hátraugrott. Valószínűleg a bal szememen lepődött meg ennyire, ami a vörös különféle árnyalataiban játszott.
- Te meg... Mi a frász vagy? - hangjában ijedtséget véltem felfedezni. Remek, eddig minden a terv szerint halad...
- Azt döntse el maga, Uram. - ebbe az egy mondatba annyi gúnyt sűrítettem, amennyit csak lehetett.
- Fogjátok már el! És mentsétek meg a lányunkat! - kiáltott oda a férfi a csapat fegyveresnek. Elfognak, mi? Na azt leshetik! Majd az egész csapat megindult felém. Szóval mocskosan játszanak... Akkor én is úgy fogok. Azzal villám sebességgel az elől lévő ember mögé rohantam, előhúztam zsebemből a kis késemet, majd egy vágással elmetszettem a torkát. Meleg vér csordult le a . A mögötte álló emberek megtorpantak. Teljesen ledöbbenve ahogy társuk teste a földre zuhan. De a fegyvert nem merték eldobni. Egymás után végeztem velük, körülöttem a beton a kifolyó vértól vált vörössé. Mindenkit megöltem Asami szülein kívül.
Most feléjük fordultam, és egy mosolyt küldtem feléjük.
- Hogy tetszett a kis bemutatóm? - a két ember remegett a félelemtől. Végül megkísérelték az elmenekülést, de utánuk futottam, és hátulról tarkón vágtam őket a könyökömmel. Ájultan csuklottak össze.
- Asami! Csinálj velük amit akarsz! - azzal besiettem a betört ajtón. Későn vettem észre hogy a véres cipőmmel szépen végigsétáltam az újonnan lopott szőnyegen. Úgy tűnik ez nem az én napom. Akkor láttam hogy Mizuki és Hana is visszaértek.
- Jut eszembe... Ha már egyszer ennyien vagyunk... Kéne egy név a maffiánknak! Hmm lássuk csak... Mit szóltok a Kawaiimaffiához? Szerintem nagyon cukiii! - ugráltam örömömben. Azt hiszem Asami ilyenkor szokta kérdezni hogy begombáztam-e... A többieknek nem igazán volt ellenvetése a névvel kapcsolatban. Csak Mizuki elégedetlenkedett, hogy "túl aranyos egy maffiának". Mi csak nevettünk rajta, mire ő bedurcizott. De aztán végül velünk nevetett. Olyan kevés ideje vagyunk együtt, és máris milyen jól kijövünk egymással!
Azt hiszem ez így lesz a legjobb...

- AKOOO! UGYE NEM GONDOLOD HOGY ÉN TAKARÍTOK FEL UTÁNAD?? - nos igen... Úgy tűnik Asami is megérkezett.