Teddy egy erdőben volt. Eltévedt, de teljesen nyugodtan járt kelt a fák között. Sötét volt, de Teddy nem félt.
Kékes fényt látott meg két tölgy törzse között. Bizakodva ment oda. Megragadta pálcáját, hogyha ellenség lenne ott. Már meg volt riadva.Bekanyarodott, és a fény egyre csak nőtt és nőtt. Ahol volt, ott a fák körben ki voltak vágva. A kör túloldalán apját és anyját vélte felfedezni. Úgy álltak, mint az asztalán lévő képen, és ugyanazt a mozdulatot ismételgették újra, meg újra.
- Apa? - közeledett feléük a fiú. - Anya?
Lupin és Tonks még csak oda sem fordultak. Csak egymásra néztek, és nevettek. Teddy úgy látta, mintha két dimenziósak lennének. Kétségbe esett.
- Apa! - ordította magából kikelve. - Anya! APA, ANYA! APA! - aztán legyengült, és elterült a földön. Tovább nyöszörgött, de egyre erőtlenebbül és...
Zihálva nyitotta ki szemeit. Felemelte a fejét, és a pálcájáért nyúlt.
- Nox! - suttogta alig hallhatóan, de határozottan.
A pálca végén kis láng gyúlt. A fiú felállt az ágyról, majd lassú, remegő léptekkel próbálta halkan megközelíteni az emeleti fürdőt. Belenézett a tükörbe. Éppen borostája volt, tegnap este növesztette, csak úgy unalmában. Végigsimított az állán. Kinézett az ablakon, hogy meggyőződjön arról, hogy még mennyi idő teliholdig. Nyugodtan tisztázta, hogy még van ideje.
Rákönyökölt a csapra, és két kezébe temette az arcát.
- Még csak alig van nyár, basszus! - motyogta maga elé. - Küldök egy baglyot Frednek...
KAMU SEDANG MEMBACA
HALLUCINÁCIÓ | Teddy Lupin
PertualanganA hatodéves Teddy Lupin hiányolja az évek óta halott szüleit. Persze, nem ismerte őket soha. De a sok történet, és nosztalgiázás... mindig elvarázsolják. Egy nap elhatározza, hogy visszahozza őket a túlvilágról, amiben segít is neki Roxforti szobat...