Egy teljesen más világ

/41/Távolabb egymástól

Némán bámultam ki a gép ablakán. Mindjárt ott vagyunk az Akadémián és én egyre jobban félek. Feszült vagyok, nem tudok ellazulni. A sírás kerülget folyamatosan. Nathan átölelte a vállam és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Anya szeretné, hogy minnél előbb bemennénk hozzá. Valami fontosat akar mondani -suttogta. Jeges rémület járta át a testemet és megfeszültem.
-Én..én is? -kérdeztem halkan.
-Igen te is. Nyugi nem lesz gond -dörzsölte meg a karom.
-Nathan...-kezdtem majd vettem egy mély levegőt, hogy megmondjam neki az igazat.
-Sarah ne csináld ezt -fogta két keze közé az arcom. -Nem lesz semmi gond -nézett mélyen a szemembe. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Bárcsak igazad lenne -hunytam le a szemem. Nathan gyengéden megsimította az arcom.
-Sarah bízz bennem -suttogta és megpuszilta a homlokom. Szorosan átöleltem, fejemet a nyakába temettem.

○○○○

Minden porcikámat nehéznek éreztem. Vonszoltam magam Nathan mellett. Legszívesebben sikítva rohantam volna el. Nem akartam, hogy igaz legyen!
-Nathan. Volt már barátnőd? -kérdeztem alig hallhatóan. Meglepetten és óvatosan sandított rám a szeme sarkából.
-Igen volt, pár éve. Miért? -kérdezte.
-Csak érdekelt. Mi lett vele? -haraptam az ajkamba.
-Meghalt -suttogta. Összepréseltem a szám, szemem könnybe lábadt. Az arcát fürkésztem fájdalom jelét kutatva rajta. És akkor megpillantottam. Mikor a tekintetünk találkozott láttam a szemében a gyászt. -Régen volt -mondta halkan. Lesütöttem a szemem és nem válaszoltam. Nathan megszorította a kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre. Egyre közelebb voltunk a diri irodájához. Az ajtó előtt hirtelen megtorpantam és magamhoz rántottam Nathant. Ajkamat az ajkára tapasztottam és mélyen magamba szívtam az illatát.
-Szeretlek Nathan -suttogtam.
-Szeretlek -súgta vissza aztán kinyitotta az ajtót és mindketten beléptünk.

Hideg zuhanyként ért ahogy megpillantottam ugyanazt a barna hajú lányt akit a látomásomban láttam. Vele szemben Ursula ült és mosolygott. Egyenesen rám. De ez a mosoly egyáltalán nem kedves mosoly volt, inkább elégedett. Meredith lassan felállt és felénk fordult. Nathan keze a kezemet szorította, szinte eltörte az ujjaimat.
-Szia Nathan -köszönt a lány csendesen.
-Meredith? -kezdte Nathan. -Hogyan? -kérdezte elhaló hangon.
-Nem haltam meg Nathan. Én...meggyúgyultam -suttogta Meredith, hangjában ott bujkált a reménykedés.
-Miért nem kerestél meg? Hónapokig gyászoltam, azt hittem halott vagy -mondta Nathan elkeseredetten.
-Nem hagyták, hogy beszéljek veled -válaszolta Meredith. Nathan keze egyre jobban szorította az enyémet majd eltörte. Felkiáltottam a hirtelen fájdalomtól és magamhoz szorítottam a kezem. Minden szempár felém fordult.
-Sarah...-tágult ki Nathan szeme ijedten.
-Jól vagyok -szűrtem a fogaim közt a szavakat.
-De a kezed -nyúlt a kezem után.
-Engedd, hogy meggyógyítsam -tett felém Meredith egy lépést.
-Ne -tántorodtam hátra.
-Csak segíteni akarok -torpant meg.
-Sarah hagyd neki, ő is lélekhasználó -suttogta Nathan.
-Nem kell segíteni -jelentettem ki. -Elmegyek a gyengélkedőre -fordultam Nathan felé.
-Veled megyek -mondta azonnal. Átjárt a megkönnyebbülés aztán...
-Úgy gondolom jobb lenne ha itt maradnál Nathan. Sok dolgot kell megbeszélnetek Meredith-el -szólalt meg Ursula.
-Én...később utánad megyek -nézett le rám Nathan. Szó nélkül fordultam sarkon és siettem ki az irodából.

○○○○

A szobámba ültem, felhúzott lábakkal és magam elé bámultam. Egész nap nem láttam Nathant. Tudom önzőség, hogy ennyire ki akarom sajátítani, de szeretem. Nathan pedig Meredith-t szereti. Én csak valami pótlék, utánzat vagyok neki. Ha Meredith halott lenne, talán örökre együtt maradnánk, de így, hogy életben van....Fel kell készülnöm, hogy bármikor elveszíthetem őt. Nem fogok tudni lemondani róla, másodjára hagyna el. Először az anyja miatt, most meg Meredith miatt. Halk kopogtatás zökkentett ki a gondolataimból. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Szia -köszönt Nathan halkan.
-Szia -köszöntem vissza.
-Hogy van a kezed? -kérdezte az ajkába harapva.
-Semmi baja, Magnus meggyógyította és adott egy kenőcsöt -sütöttem le a szemem.
-Én...annyira sajnálom Sarah. Nem akartam eltörni a kezed csak meglepődtem -kezdte a szavakat keresve.
-Hogy él a mennyasszonyod -fejeztem be helyette. Nathan tekintete rémülten tágult ki.
-Honnan tudsz róla? -kérdezte alig hallhatóan. Hátat fordítottam neki és az ablakhoz sétáltam.
-Látomásom volt az éjszaka -vallottam be.
-Látomás? Milyen látomás? -kérdezte.
-Arról, hogy Meredith életben van. Ezért nem akartam eljönni, ezért nem akartam bemenni anyudhoz. Mert...mert láttam még valamit. Te és Meredith összetartoztok. Vissza fogsz menni hozzá Nathan -lábadt könnybe a szemem és felé fordultam. Nathan elcsigázottan állt velem szemben.
-Miért nem mondtad el? -kérdezte csendesen.
-Mert nem akartam, hogy igaz legyen. Mert nem akarlak elveszíteni -töröltem meg a szemem a kézfejemmel. Nathan átszelte a köztünk lévő távolságot és megcsókolt.
-Megígértem, hogy többé nem okozok fájdalmat és tartom a szavam -szorított magához. Nekidőltem és elsírtam magam.