Egy teljesen más világ

/49/Félig sikeres bosszú

Fél év múlva

A fák takarásába álltam és a kivilágított Akadémiát bámultam. Mellettem Rolf állt tökéletesen mozdulatlanul. Ő volt a farkas akit régen megmentettem és ő hálájának jeléül mellém szegődött.
Mire várunk Úrnőm?
-A megfelelő pillanatra. Rég nem voltam itt -válaszoltam.
-Csak szüntesd meg a bűbájt -suhant mellém az anyám. Na igen, végül megkegyelmeztem neki, rájöttem, hogy a szövetségesem lehet. A seregem ezért is van tele strigákkal.
-Előbb az őrökkel végzek. Tudjátok mi a feladatotok -fordultam meg és szembe néztem a seregemmel. A ruhám szakadt volt, a testem tele horzsolással, arcomat egy széles vágás szelte át. Én leszek az áldozat. Sikítozva fogok kirontani a fák közül és egyenesen az őrök felé szaladok. Az egyiket megölöm míg a másikat kényszerítem, hogy szüntesse meg a bűbájt aztán őt is megölöm. Ma csak ölni jöttem ide, bosszút állni. Persze aki át akar állni hozzánk azt tárt karokkal fogadom. Már fogalmam sem volt arról, hogy miért akarok bosszút állni. Damon azt mondta, hogy azért mert megkeserítették az életem, hogy mindig is gyűlöltem Nathant, mert folyton bántott. Én pedig hittem neki. Ugyan ki nem hinne a férjének? Most a tekintetemmel megkerestem Damont.
-Vigyázz magadra -fogta meg a kezem. Egymásba fűztem az ujjainkat és a szemébe néztem.
-Te is -kértem. Damon elmosolyodott majd egy lágy csókot lehelt az ajkamra. Pár pillanat múlva egy halk sóhaj kíséretében húzódtam el tőle. Lenéztem a kezemre majd levettem az eljegyzési gyűrűt és odaadtam neki. -Jobb ha ezt nem látják -suttogtam. Damon biccentett egyet majd egy pillanatra szorosan magához ölelt aztán elengedett. -Készen álltok? -néztem körbe.
-Igen -biccentett anya. Határozottan bólintottam majd megfordultam és sikítva elkezdtem szaladni.
-Segítség -sikítottam kiverekedve magam a fák közül és az őrök felé szaladtam.
-Mi az? Ki vagy te? -kérdezte az egyik.
-Kérem segítsenek. Strigák üldöznek, fogva tartottak, de megszöktem -tántorodtam meg és neki estem az egyiknek. Abban a pillanatban nyúltam le az egyik karóját és mélyesztettem a szívébe. A másik azonnal kapcsolt és felém rugott. Kitértem előle és villogó szemekkel ránéztem.
-Nagy hiba volt visszajönnöd -közölte.
-Nem ez volt életem legjobb döntése -vicsorogtam majd a háta mögé teleportáltam magam és elkaptam. -Gyerünk, szüntesd meg a bűbájt -sziszegtem.
-Soha -vicsorogta és kigáncsolt. A földön fekve erősen ziháltam, nem tudtam mozdulni a dampyr szorítása miatt. Azt hittem nekem befellegzett, de ekkor Rolf rontott a dampyrra.
-Nem tudom feloldani -ziháltam. Mit tegyek? Vacakoljak perceket, gondolkodjak, hogy hogyan lehetne megszűntetni vagy pedig álljak bosszút egyedül?
Úrnőm. Mi legyen?
-Én...egyedül megyek -húztam ki magam.
Nem teheted. A strigák vérszemet fognak kapni.
-Nem tudom megszüntetni a bűbájt -fakadtam ki.
Sarah.
-Damon -kaptam fel a fejem.
Sarah ne csinálj hülyeséget, ne menj oda egyedül!
-Nem fogok most meghátrálni. Véghez viszem azt amiért itt vagyok -jelentettem ki.
Nem biztonságos Sarah! Kérlek!
Dühösen fújtattam.
-Ez az én bosszúm Damon -sziszegtem aztán kizártam őt az elmémből. Vetettem a fák felé egy pillantást majd előhívtam a szárnyaimat és a magasba repültem.

○○○○

Hangtalanul landoltam Meredith szobájának erkélyén. Valamiért őt egy fokkal jobban gyűlöltem mint Nathant. Halkan löktem be az ajtót, magasra emelve a karót. A hold fénye Meredith alvó alakjára vetült így legalább nem kellett keresgélnem. Megálltam az ágya felett majd a szájára szorítottam a kezem és a szívébe mélyesztettem a karót. Meredith a kezemet markolta, szemei tágra nyíltak.
-Mindenki azt kapja amit érdemel. Egyszer már megmenekültél a haláltól, ezúttal kezeskedem róla, hogy ne sikerüljön -suttogtam és csak akkor engedtem el amikor a tekintete üressé vált. Sarkon fordultam és elhagytam a szobáját. Végig lopakodtam a folyosón majd besurrantam Nathan szobájába.
Sarah?
Nem válaszoltam. Megsimogattam Sátánt majd bezártam a fürdőbe.
Sarah? Mit művelsz?
-Hát vissza jöttél -szólalt meg hirtelen Nathan és felkapcsolta a villanyt. Megpördültem a tengelyem körül és rávicsorogtam.
-Mintha nem lennél meglepve -sziszegtem.
-Nem is vagyok meglepve. Tudtam, hogy visszajössz -mosolyodott el halványan.
-Oh igen és azt is tudod, hogy miért jöttem vissza? -mosolyogtam gúnyosan.
-Miattam. Miattunk. Megszöktél ugye Sarah? Vissza jöttél hozzám? -indult meg felém reménykedve.
-Ne merészelj hozzám érni -taszítottam a falnak, ujjaimat a nyaka köré szorítva.
-Sarah mit művelsz? -nyögte ki.
-Visszadom a kölcsönt. Pokollá tetted az itt létemet. Folyton lenéztél csakmert más vagyok, bántottál, megaláztál -csikorgattam a fogam.
-Ez nem igaz Sarah. Szerelmesek voltunk -nézett a szemembe.
-Na ne röhögtess -fortyantam fel. -Soha nem lennék beléd szerelmes -sziszegtem.
-Sarah ez nem te vagy -rázta meg a fejét.
-Pofa be. Fogalmad sincs arról ki vagyok -vágtam az arcába miközbe a szárnyaimat szélesre tártam.
-Magasságos -suttogta.
-Fogalmad sincs arról, hogy mekkora hatalmam van. De nem is fogod megtudni mert megöllek -morogtam felemelve a karómat.
-Ha a te arcodat látom mikor meghalok ám legyen máris megérte -suttogta.
-Találkozhatsz a drága barátnőddel a más világon -néztem vissza rá. Nathan szeme kitágult aztán hangosan felvisítottam ahogy a szárnyaim a földre hulltak. A földre roskadtam, testemet égő tűz marta.
-Ne haragudj -suttogta Anastasia és a kezéből kiesett a kard. Felnéztem rá aztán elvesztettem az eszméletem.