Egy teljesen más világ

/42/Barátok nélkül

Cady mellett ültem a menzán és magam elé bámultam. Nathan a saját asztalánál ült Meredith mellett és vidáman beszélgettek. Mindkettejük arca sugárzott a boldogságtól. Meredith másik oldalán Anastasia ült aki szinte ragyogott. Megtudtam, hogy Meredith és Anastasia legjobb barátnők voltak anno. Ahogy néztem a hármasukat rájöttem, hogy sose tartoztam oda. Kívülálló voltam. Hitegettem magam, hogy minden rendben, de nincs semmi sem rendben. Ursula tudta, mindvégig tudta, hogy én nem tartozom a nemesek közé. Talán hallgatnom kellett volna rá és távol maradni Nathan-től.
-Ne bámuld őket -suttogta Cady.
-Olyan boldog -suttogtam sajgó szívvel.
-Viszontlátja azt a személyt akit halottnak hitt. Te is boldog lennél -harapott az ajkába.
-Na persze -álltam fel majd felkaptam a táskámat és kisiettem a menzáról.
-Hé Sarah -sietett utánam Castiel. Szaggatott sóhaj kíséretében megtorpantam.
-Mi az? -kérdeztem a padlót bámulva.
-Adj neki egy kis időt -tanácsolta.
-Mégis mennyit? Várjam meg míg újra bele szeret? Várjam meg míg ő szakít velem? -rántottam meg a táskám és könnyes szemekkel felnéztem rá.
-Nem fog szakítani veled -jelentette ki.
-Már így is eltávolodtunk egymástól Castiel. Értem, hogy örül, hogy Meredith nem halt meg, de...minden idejét vele tölti. Én már nem is számítok neki -sütöttem le a szemem.
-Sarah ne mond ezt. Tudod, hogy Nathan szeret -sóhajtott fel.
-Minek bizonygatod mikor te sem hiszed el? Én nem vagyok közéjük való. Én csak....átvettem Meredith helyét egy időre. Nathan barátnője, Anastasia legjobb barátnője. Most, hogy Meredith visszajött én már nem kellek. Mintha nem is léteztem volna -suttogtam.
-Beszélned kéne Nathanel -húzta el a száját.
-Ugyan mit érnek el vele? Bizonygatná, hogy csak engem akar, de ezzel saját magát is becsapná. Nem szakíthatom szét őket mikor lelkitársak -vontam meg a vállam szomorúan.
-Faszom ki van már ezzel a lelkitársas szarsággal -fakadt ki Castiel. -Csakmert Lucifer azt mondta -fröcsögte.
-Ne beszélj így róla -hunytam le a szemem aztán sarkon fordultam és ott hagytam.

○○○○

Irodalom óra. Az egyetlen óra ami közös nekem meg Nathanek. Az egyetlen óra amikor közel érezhetem magamhoz mert mellettem ül. Beléptem a terembe és a látvány szíven ütött. Nathan a szokásos helyén ült mellette Meredith és egy könyv felé hajoltak. Keserűen elmosolyodtam majd megfordultam és elhagytam a termet.
-Evans kisasszony hova hova? -jött velem szemben Cooper tanár úr.
-Minnél távolabb a fájdalomtól -suttogtam.
-Már megint drámáznak a barátjával? -csóválta meg a fejét.
-Nem számít -fakadtam ki majd kikerültem és elszaladtam. A rózsakertbe mentem daccolva azzal, hogy zuhogott az eső.
-Miért van az, hogy akárhányszor itt talállak az mindig ő miatta van? -ült le mellém Michael.
-Hát még szóba állsz velem? Hónapokig nem is beszéltünk -kaptam felé a fejem.
-Jajj Sarah -sóhajtott fel Michael és a térdére támaszkodott. -Nem tudok rád haragudni -pillantott rám.
-Egy roncs vagyok -töröltem meg a szemem.
-Nem vagy roncs Sarah -jelentette ki.
-A francokat nem -fakadtam ki. -Meredith...Nathan -zokogtam fel. Michael némán ölelt magához és addig így maradtunk míg össze nem szedtem magam valamennyire.
-Gyere menjünk vissza, a végén beteg leszel -húzott fel.
-Bárcsak az lennék. Bárcsak elkapnék valami halálos betegséget -suttogtam.
-Ne mondj ilyeneket -szólt rám.
-Ugyanmár Michael -nevettem el magam erőtlenül. -Nem érdemlem meg az életet. Hátat fordítottam azoknak akik szerettek engem. Akiknek nem csak egy pótlék voltam. Nathan miatt hátat fordítottam Damonek. Tudod Damon tényleg szeret engem, segített mert megkértem. Azt mondta, hogy vár rám, hogy azt akarja magamtól menjek hozzá. Nathan szerinted várna rám? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Sarah most dühös vagy rá ez érthető, de ki fogtok békülni. Nem menekülhetsz Luciferhez csakmert fasírtba vagy Nathanel -húzta el a száját.
-Őszintén te most kinek a pártján állsz? -fakadtam ki.
-Ebben az esetben Nathan pártján -válaszolta.
-Utálod Nathant -morogtam.
-De Lucifert még jobban -vágta rá. -A közös ellenség összehozza az embereket -vonta meg a vállát. Szikrázó szemekkel meredtem rá. -Ne nézz így rám Sarah. Feleslegesen kombinálsz. Vagy tán azt akarod, hogy Nathan szakítson veled? -érdeklődött.
-Hát persze hogy nem -kiáltottam fel.
-Akkor meg ne agyalj azon, hogy mi lesz majd -mordult rám. Morcosan zsebre vágtam a kezem és beléptem az iskolába. -Milyen órád lesz? -kérdezte. Nem válaszoltam. -Sarah -sóhajtott fel.
-Mágia gyakorlat -motyogtam. -De még tart az irodalom -suttogtam.
-Vissza mész? -pillantott le rám kérdőn.
-Nem -jelentettem ki. -Mennyire ismered Meredith-t? -szegeztem neki a kérdésem. Michael zsebre vágta a kezét és hallgatott.
-Miért kérdezed? -kérdezte végül.
-Csak érdekel -válaszoltam.
-Együtt voltunk egy ideig. Aztán elhagyott amiatt az idióta miatt -szűrte a fogai közt a szavakat. Egy ideig csak bámultam rá aztán kifakadtam.
-Szóval neked is csak egy pótlék vagyok mi? Azt hittétek meghalt Meredith, ekkor jöttem én. Nathan-nek Meredith volt a csaja, Anastasiának a legjobb barátnője, te pedig bele voltál zúgva. Csak addig voltam valaki amíg ő vissza nem jött, most már mehetek a süllyesztőbe mi? De tudod mit nem érdekel. Legyen minden olyan mint régen. Megyek vissza Flordiába a normális életembe. Elegem van, hogy folyton félelemben élek. Elegem van, hogy kihasználnak -üvöltöttem. Michael szeme kikerekedett és döbbenten nézett le rám.
-Tudod te egyáltalán miket hordassz össze? -kérdezte végül.
-Egyedül egyes egyedül, csak Castiel kedvel azért aki vagyok. Ő nem Meredith miatt volt velem. Bár ki tudja, ha apán múlik a végén kiderül, hogy Meredith a nővérem -mosolyogtam gúnyosan aztán sarkon fordultam és ott hagytam a totál döbbent Michaelt.

○○○○

Utolsó óra után egyenesen a szobámba mentem. Semmi kedvem nem volt beszélgetni. Az ágyamon végignyúlva hallgattam a számítógépből szóló dalokat. Aztán felcsendült az a szám, mire a szemem könnybe lábadt. Hihetetlen, hogy egyetlen dal mennyire hatással lehet az emberre. Hogy milyen boldog voltam azon a napon. Csak mi ketten voltunk. Nathan és én. Olyan mintha azóta egy élet eltelt volna. Potyogtak a könnyeim és meg se hallottam a kopogtatást csak arra eszméltem fel, hogy Sátán felugrik az ágyra.
Szia Sarah.
-Szia Sátán -köszöntem vissza szipogva.
-Szia -suttogta Nathan. Felkaptam a fejem, hát persze ha Sátán itt van akkor a gazdája is.
-Szia -sütöttem le a szemem. Nathan tétován nézett rám majd az ágyhoz jött és leült.
-Tudom....tudom, hogy ez most nehéz neked -suttogta.
-Túlélem -motyogtam hatalmas gombóccal a torkomba.
-Sarah -érintette meg az arcom. Eltoltam magamtól a kezét, fejemet az ablak felé fordítottam. -Kérlek Sarah -csúszott közelebb hozzám és belecsókolt a nyakamba. Lehunytam a szemem majd felé fordultam mire megcsókolt. Kezét a hátam mögé támasztotta, testével hozzám simult.
Én léptem.
Sátán hangjára kijózanodtam és eltoltam magamtól Nathant.
-Kérlek. Annyira hiányzol -suttogta Nathan.
-Ne legyél velem azért, hogy bebizonyítsd még engem szeretsz -suttogtam. Nathan könyörögve nézett a szemembe.
-Szeretlek Sarah -suttogta.
-Ezzel most engem vagy magadat próbálod meggyőzni? -kérdeztem csendesen. Nathan azonnal elhúzódott tőlem, tekintete megbántott volt.
-Sarah...miért teszed ezt? -kérdezte alig hallhatóan.
-Egész nap felém se néztél -suttogtam.
-Mert én...én -kezdte a szavakat keresve. -Csak segítek Meredith-nek be kell hoznia a lemaradást -hadarta.
-Feltűnt neked egyáltalán, hogy nem voltam irodalmon? -töröltem meg a szemem. Nathan habozott.
-Hát persze, hogy feltűnt -suttogta.
-Hazudsz Nathan -néztem rá. -Nem akarom a szemedre vetni, de a barátnőd vagyok. Én vagyok a barátnőd, de neked fel se tűnt, hogy nem voltam ott annyira bele voltál feledkezve Meredith-be -hajtottam le a fejem.
-Meg kell értened Sarah. Azt hittem meghalt -suttogta. Felpattantam.
-Én megértem. Nem rendeztem jelenetet, elfogadtam, hogy vele töltöd minden percedet -bámultam ki az ablakon.
-Most is itt vagyok veled -mondta halkan.
-Amiért hálás is vagyok, köszönöm, hogy jut néhány perc az idődből számomra -suttogtam. Nathan karjai körém fonódtak.
-Sajnálom -hajtotta fejét a nyakamba.
-Eltiltottál Damon-től -mondtam halkan.
-A kettő nem ugyanaz -mondta komoran.
-Talán a te szemszögödből nem -bújtam ki a karjaiból.
-Kérlek Sarah, ne veszekedjünk -suttogta visszahúzva magához. Ekkor az ajtó kinyílt és Cady libbent be.
-Oh rosszkor jöttem? -torpant meg.
-Nem, dehogy -ráztam meg a fejem.
-Akkor jó, hoztam pár filmet, meg fagyit -telepedett le a földre.
-Sarah -nézett rám Nathan esdekelve.
-Bocs, de programom van. Egész nap ráértem akkor tudtunk volna beszélni -motyogtam.
-Értem. Akkor holnap -suttogta és felém hajolt. Ajka csak súrolta az enyémet mert azonnal hátra léptem. Nathan keze lehullott a vállamról majd lesütötte a szemét és elhagyta a szobámat.
-Hát nem tudom Sarah, de ezzel csak Meredith karjaiba lököd -törte meg a csendet Cady.
-Nem kell őt lökni, megy ő magától is -suttogtam.