Fire On Fire |HP

2. Fejezet: A kígyók nem marják meg egymást

A fiú elmosolyodott majd megrázta a fejét.
-Vicces vagy.-Jegyezte meg.

A fiú mindenről beszámolt az új diáknak. Mesélt neki a klubhelyiségről és annak csodáiról. Elmesélte, hogy a Roxforti tó alatt vannak a hálószobák és az ablakok, így a klubhelyiség olyan mintha a diákok egy elsüllyedt hajón töltenék a mindennapjaikat. Elmondta, hogy a Véres Báró a ház szelleme és, azt is elmesélte a lánynak, hogy hogyan halt meg. Beszélt a a Mardekár ház múltjáról és arról, hogy nem teljesen igazak a róluk állított sztereotípiák.

Naomi Clark szemszöge

- És tényleg igaz, hogy a Griffendél és a Mardekár ház hősi ellenségek?
- Hát, nem ápolunk különösebben jó kapcsolatot velük. Viszont az teljesen hazugság, hogy erről csak mi tehetünk. Ott is van egy pár olyan ember aki nagyképű és arrogáns.-Nézett az említett ház felé.- Igazából ezek az elterjedt mesék a házakról szinte mind hazugságon alapulnak.-Fordult vissza felém.- A hugrások nem buták, csupán álmodozóak hatalmas szívvel. Valamint ha segítségre van szükséged azonnal sietnek segíteni. A hollóhátosok sem tanulnak éjjel nappal, csak szimplán imádnak olvasni. Korrepetálásban ők a legjobbak.-Mosolyodott el.-Na és a rólunk mondottak...-Rázta a fejét.-Az évek alatt sok dolgot kitaláltak a Mardekárról.

Vártam, hogy folytassa a mondandót de a másodpercek teltével egyre inkább úgy tűnt, hogy ezeket a dolgokat nem akarja kifejteni.

- Mint például? Igaz az, hogy egy Mardekáros mindenkit eltipor, hogyha saját magáról van szó?-Hajoltam át az asztalon, hogy a többi ember ne hallja a beszélgetést.
- Nem. Vagyis a nagy többségről nem. A Mardekárban mindenki kígyó, és a kígyók nem marják meg egymást. Ettől nem kell félned, hiszen most már te is kígyó vagy.
- És mi van a többi házzal?
- Nagyon kíváncsi vagy ahhoz képest, hogy ez volt az egyetlen ház ahová nem akartál kerülni.-Mosolygott. Ennyire feltűnő lett volna?- A válasz viszont emberfüggő. Ha valaki rászolgál arra, hogy eltapossák, akkor itt megteszik. Ez ilyen egyszerű.
- Oké, és még egy utolsó kérdés. Hány mugliszületesű van jelenleg a házban?
- Egy sincs. Azt hiszem közel nyolc éve ballagott le az utolsó.
- Szuper...-Sóhajtottam.

A vacsora után mindenki a hálókörzetbe ment. A klubhelyiség a pincében volt. elnyújtott, alacsony kőfalakból állt, melyeket zöld lámpák világítottak meg. A hosszú, felfelé nyúló ablakokon csak tompa zöldes fény szűrődött be. Ezeket oszlopok választották el egymástól. Adrian nem hazudott, tényleg egy elsüllyedt hajó hatását keltette a terem. A klubhelyiséget többek között fekete fotelek és kerek faasztalok töltötték ki. Az asztalok körül sötét faszékek voltak. Két nagyobb fotel a kandalló mellett helyezkedett el, egymással szemben. A szoba közepén egy csillár lógott le a plafonról, melyen ugyan ilyen zöldes színű fények világítottak. A kandallóval szemben volt még egy rövid folyosó, melynek végén két elágazás volt. Minden bizonnyal azok vezetnek fel a hálókba.

A falakon egy szellem suhant át. Egy negyvenes éveiben meghalt testes férfi. Haja fekete, felfelé ágaskodó göndör tincsekből állt. Díszes kabátot viselt melyet egy hatalmas vérfolt díszített. Kezeiről láncok lógtak le. Biztos ő a házszellem, a Véres Báró.

Pár szóban bemutatkozott nekünk, újaknak, majd elmondta a ház néhány fontos szabályát.

- És most foglaljátok el a hálószobákat.-Mondta majd mit sem szólva átlebegett a diákok felett és eltűnt az egyik falban.

Elköszöntem Adriantől majd az ötödéves lányokat követve felmentem a szobába.

A hálók egy elnyújtott szobában voltak. A teret nyolc ágy töltötte ki, melyeknek a négy sarkából oszlopok nyúltak felfelé. Ezeket az oszlopokat összekötő fagerendákról zöld függönyök lógtak le egészen a földig. Az ágyak mellett éjjeliszekrények voltak. Az alvóhely előtt pedig a ládáink helyezkedtek el. Néhány lánynak még ennek a tetején volt a házikedvence. Az én ládám tetején még az egyenruhák is helyet foglaltak.
Az ajtóval szemben lévő falon hatalmas ablakok voltak. Minden ablakon ugyan olyan zöld fény áradt be mint a klubhelyiségben lévőkön. A középső ablak alatt volt egy fekete világos bőrkanapé. Az én ágyam a nagy ablakok melletti volt. A velem szemben lévő ágy mellett helyezkedett el fürdőszoba.

- Az ott egy kígyó?-Kérdezte egy alacsony, festett szőke hajú lány a cuccaim felé mutatva.
- Igen. Ő Alois, egy Királypiton.-Mondtam azzal az üvegvitrinben lévő fehér állathoz léptem.
- Tarts távol tőlem és Milltől.-Mondta a lány majd a kezébe vett egy szürke egeret.

Ohh basszus... Még egy pont, hogy miért utáljon mindenki. Miért nem lehet egy békája vagy macskája mint a többi diáknak? Pont egy egér...

- Alois döglött állatokat eszik.
- Persze, mivel megöli őket előtte.-Szólt egy sötétvörös hajú lány, majd odalépett az egérhez és a gazdájához.
- Megint egy észlény banda?-Kérdezte arckifejezésem láttán, a vitrinben lévő kígyó. Morcosan pillantottam az állatra, aki ennek hatására bebújt a mellette lévő műanyag koponyába. Teljesen egyetértettem a barátommal. Tudtommal ebbe a házba elég okos emberek kerülnek, de ezek szerint ez is csak egy pletyka volt.

- Alois nem megy a közelébe az egerednek...-Mondtam majd a kígyó vitrinjét az ágy melletti éjjeliszekrényre helyeztem. - Amúgy, hoztam neki elég fagyasztott patkányt, szóval nem pont a te egeredre fenni a fogát.
- Van szíved megölni kis élőlényeket és oda adni neki?-Kérdezte az egeres lány. Ohh Naomi... kell neked kinyitnod a szád...
- Először is szögezzük le, hogy ez a tápláléklánc. Valamint nem én ölöm meg az egereket. Mugli kereskedésekben veszem őket, már halottan. Igen, sajnálom őket viszont valamivel Aloisnak is táplálkoznia kell. A kérdés olyan, mintha azt kérdezném tőled, hogy miért eszel húst.

A lány erre már nem válaszolt. Sértődötten fogta meg a velem szemben lévő ágy előtti bőröndjét majd a szoba másik végében lévő ágyhoz húzta.

- Kérlek cseréljünk helyet.-Fordult egy barna hajú lányhoz aki beleegyezve ebbe átpakolta a holmiját a velem szemben lévő helyre. Ezt a produkciót a szobában lévő emberek közül csak én néztem végig felhúzott szemöldökkel. A többiek ügyet sem vetettek erre az egészre.

***********

Reggel korán fent voltam már. A szobában még mindenki aludt rajtam kívül. Kivettem az ágy alá becsúsztatott kis bőröndöt, majd felnyitottam. A nagybátyám direkt ilyen alkalmakra bűvölte el az utazótáskát, hogy mindig hidegen tartsa Alois táplálékát. Ő a Mágiaügyi Minisztériumnak dolgozik, a Varázs-bűn üldözési főosztályon, azon belül a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztályon. Jól tudja, hogy ez illegális lenne, viszont mégsem érdekli. Lényegében csak saját magát tudná megbüntetni azért mert elvarázsolta a táskát.

Kivettem a kis patkányt a bőröndből majd vissza zártam a táskát. Lenyomtam az oldalán található gombot és újra kinyitottam. A bőrönd mindazonáltal, hogy lefagyassza még fel is melegíti az egereket, ugyanis Alois nem fogyasztja el őket hidegen. Pár másodpercet vártam majd kivetem a rágcsálót a táskából. Ami azt illeti tényleg sajnálom az ártatlan kis állatokat, de ez a tápláléklánc, nem tudok mit tenni ellene. Amikor Aloist legutóbb megpróbáltuk csirke diétára fogni egy hétig nem állt szóba velem, így azt az ötletet is hamar elvetettük. A kígyó vitrinét megkopogtattam, hogy a még szundikáló barátom felébredjen.

- Alois, reggeli.-Sziszegtem a kígyónak. Egész kicsi korom óta tudok párszaszájul, viszont nem szeretem ezt hangoztatni. Társaságban nem szoktam beszélni Aloissal. Amikor valaki megtudja ezt a ''képességem,, azonnal felmerül Tudjuk ki neve.

A kígyó felkelt majd rám nézett, mire én be is tettem zacskóstul az eledelt a vitrinébe. A kígyó kivette az egeret a nejlonból, mire én kiemeltem azt. Szétnéztem a szobában és egy kukát kerestem ahova kidobhatnám a nejlonzacskót. Meg is pillantottam a fürdőszoba ajtaja mellett lévő fekete papírkukát. Belebújtam a puha mamuszomba majd halkan elsétáltam a kukáig és beledobtam a szemetet. A kuka elnyelte a zacskót, és megint üres lett. Csak így eltüntette?
Mit csinálna, hogy ha egy élőlény véletlenül bele esne? Elnyelné, és hova vinné? -Gondolkoztam magamban miközben vissza sétáltam az ágyamhoz.